Читать онлайн книгу "A Kiràlyok Sorsa"
A KirГ lyok Sorsa
Morgan Rice
A Varázslö Gyűrűje #2
A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JГ‰BEN az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі: Г¶sszeeskГјvГ©sek, az Г¶sszeeskГјvГ©sekkel szembeni ellenГЎllГЎs, relytГ©ly, vitГ©z lovagok, Г©s virГЎgzГі szerelmek, teli Г¶sszetГ¶rt szГvekkel, csalГіdГЎssal Г©s elГЎrulГЎssal. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig le fog kГ¶tni, kielГ©gГtve minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t. A kГ¶nyv mГ©lyen ajГЎnlott minden, fantГЎzia dГєs olvasmГЎnyt kedvelЕ‘ ГЎllandГі kГ¶nyvtГЎrГЎba. --Books and Movie Г‰rtГ©kelГ©sek, Roberto Mattos A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE cГmЕ± besztszeller sorozat mГЎsodik kГ¶tete A KIRГЃLYOK MENETELГ‰SE, ez a A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SГ‰T (1 kГ¶tet) kГ¶veti, amit ingyenesen letГ¶lthet az Amazon weboldalrГіl! A KIRГЃLYOK MENETELГ‰SE egy lГ©pГ©ssel kГ¶zelebb visz minket Thor fГ©rfivГ© valГі alakulГЎsГЎhoz. Ebben a kГ¶tetben a fЕ‘hЕ‘s harcossГЎ vГЎlГЎsa ГєtjГЎn, tГ¶bbet megtud arrГіl, hogy ki is Е‘ igazГЎn,Г©s milyen erЕ‘kkel rendelkezik. BГ¶rtГ¶nbЕ‘l valГі kiszabadulГЎsa utГЎn, Thor rГ©mГјlten vesz tudomГЎst MacGil kirГЎly elleni Гєjabb gyilkossГЎg megkГsГ©rlГ©sГ©rЕ‘l. MacGil halГЎla utГЎn, a kirГЎlysГЎgot nagy nyugtalansГЎg szГЎllja meg. Mivel mindenki a trГіnt szeretnГ©, az uralkodГіhГЎz jobban tele van mint valaha a mindennapos csalГЎdi drГЎmГЎkkal, hatalom irГЎnti harcokkal, ambiciГіkkal, fГ©ltГ©kenysГ©ggel, erЕ‘szakkal Г©s cserbenhagyГЎssal. A gyerekek kГ¶zГјl egy Г¶rГ¶kГ¶st kell vГЎlasztanni, ezГЎltal az Е‘si KirГЎlyi Kard, az uralkodГіhГЎz minden erejГ©nek szimbГіluma egy Гєj kardforgatГіra talГЎl. De mindennek hamarosan vГ©ge lesz: megtalГЎljГЎk a gyilkos fegyvert, Г©s mind kГ¶zelebb kerГјlnek a gyilkos leleplezГ©sГ©hez is. Ezzel egyidejЕ±leg, a MacGils csalГЎd Гєj megerГ¶ltetГ©snek lesz kitГ©ve, mivel a McCloudok ГєjbГіl megtГЎmadjГЎk Е‘ket a GyЕ±rЕ±n belГјl. Thor harcol Gwendolyn’s szerelmГ©nek visszanyerГ©séért, de erre nincs idЕ‘: felszГіlГtjГЎk arra, hogy kГ©szГјljГ¶n fel, Г©s vegyen rГ©szt harcostГЎrsaival egyГјtt a SzГЎzadban, szГЎz kimerГtЕ‘ pokoli nap, amit minden hadtest tagnak ГЎt kell Г©lnie. FГ©rfivГ© valГі avatГЎsuk folyamГЎn, a hadseregnek ГЎt kell haladnia a Szurdokon, elhagyva a GyЕ±rЕ± vГ©delmГ©t, kilГ©pve a Vadonba, ГЎthajГіzva a Tartuvian tengeren, egГ©szen a KГ¶dГ¶k SzigetГ©ig, amirЕ‘l azt ГЎllГtjГЎk, hogy egy sГЎrkГЎny Е‘rzi. VisszatГ©rnek-e majd? TГєlГ©li-e a GyЕ±rЕ± a harcosok hiГЎnyГЎt? Megtudja-e vГ©gГјl Thor sorsa titkГЎt? A KIRГЃLYOK MENETELГ‰SE, kifinomult szГіГ¶sszetГ©telГ©vel Г©s jellemzГ©seivel, egy barГЎtokrГіl Г©s szerelemrЕ‘l, rivГЎlisokrГіl, vetГ©lkedЕ‘ kГ©rЕ‘krЕ‘l, pГЎncГ©los lovagokrГіl Г©s sГЎrkГЎnyokrГіl, Г¶sszeeskГјvГ©sekrЕ‘l Г©s politikai fordulatokrГіl, megГ¶regedГ©srЕ‘l Г©s Г¶sszetГ¶rt szГvekrЕ‘l, kiГЎbrГЎndulГЎsrГіl, ambГciГіrГіl Г©s elГЎrulГЎsrГіl szГіlГі, hЕ‘sies regГ©ny. BecsГјletrЕ‘l Г©s bГЎtorsГЎgrГіl, sorsrГіl Г©s vГ©gzetrЕ‘l, varГЎzslatrГіl szГіlГі mese. A regГ©ny egy olyan fantГЎziavilГЎgba vezet be minket, amit nem fogunk soha elfelejteni, Г©rdekes Г©s lebilincselЕ‘ olvasmГЎny minden korosztГЎly szГЎmГЎra. A regГ©ny megalkotГЎsГЎhoz hozzГЎvetЕ‘legesen 60. 000 szavat hasznГЎlt az ГrГі. A 3-17. kГ¶tet szintГ©n megvГЎsГЎrolhatГі! Egy szГіrakoztatГі hЕ‘sies fantГЎzia. – Kirkus Г‰rtГ©kelГ©sek (ami a A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SГ‰T illeti) Valami figyelemre mГ©ltГі dolog kezdete rejlik ebben a kГ¶tetben. San Francisco KГ¶nyv Г‰rtГ©kelГ©sek (ami a A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SГ‰T illeti) AkciГіval tГ¶mГ¶tt … Rice regГ©nyei tГ¶mГ¶rek, az elЕ‘feltГ©telek Г©rdekesek.В --Publishers Weekly (ami a A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SГ‰T illeti) Egy szellemes agyszГјlemГ©ny… Csak a kezdete egy ГgГ©retes, hЕ‘sies tizenГ©ves sorozatnak.В --Midwest Book Г‰rtГ©kelГ©sek (ami a A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SГ‰T illeti)
A KirГ lyok Sorsa
A Varázslö Gyűrűje (2. Kötet)
Morgan Rice
Lelkes Г©ljenzГ©s Morgan Rice-nek
“Egy szellemes fantГЎzia, ami relytГ©lyt Г©s cselszГ¶vГ©ses elemeket szЕ‘ a tГ¶rtГ©netbe. A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se leginkГЎbb a bГЎtorsГЎg megnyilvГЎnulГЎsГЎrГіl szГіl, Г©s az Г©letcГ©l tudatosГtГЎsГЎrГіl, ami a fejlЕ‘dГ©shez, Г©rettsГ©ghez, Г©s tГ¶kГ©letessГ©ghez vezet…. A velЕ‘s fantГЎzia kalandokra vГЎgyГіknak, a fЕ‘szereplЕ‘k, eszkГ¶zГ¶k, Г©s akciГі, Г©lГ©nk talГЎlkozГЎs sorozatot nyГєjt, melyek jГіl alГЎtГЎmasztjГЎk Thor fejlЕ‘dГ©sГ©t, az ГЎlmodozГі gyerekbЕ‘l egy fiatal felnЕ‘ttГ© valГі vГЎltozГЎsГЎt, mikГ¶zben lehetetlen esГ©lytelensГ©ggel kГјzd a megГ©lhetГ©séért …. Ez csak a kezdete egy ГgГ©retes fiatal hЕ‘sies sorozatnak.”
--Midwest Book Г‰rtГ©kelГ©sek (D. Donovan, eBook bГrГЎlГі)
“A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JГ‰NBEN az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі: Г¶sszeeskГјvГ©sek, az Г¶sszeeskГјvГ©sekkel szembeni ellenГЎllГЎs, relytГ©ly, vitГ©z lovagok, Г©s virГЎgzГі szerelmek, teli Г¶sszetГ¶rt szГvekkel, csalГіdГЎssal Г©s elГЎrulГЎssal. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig le fog kГ¶tni, kielГ©gГtve minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t. A kГ¶nyv mГ©lyen ajГЎnlott minden, fantГЎzia dГєs olvasmГЎnyt kedvelЕ‘ ГЎllandГі kГ¶nyvtГЎrГЎba.”
--Books and Movie Г‰rtГ©kelГ©sek, Roberto Mattos
“Rice szГіrakoztatГі hЕ‘sies fantГЎziГЎja [A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JE] a mЕ±faj klasszikus vonГЎsait foglalja magГЎba —az erЕ‘s beГЎllГtГЎs, az Е‘si SkГіcia tГ¶rtГ©nelme Г©s tГЎjai, valamint egy jГі adag udvarhГЎzi cselszГ¶vГ©s adott ihletet a kГ¶nyv megГrГЎsГЎhoz.”
—Kirkus Értékelések
“Nagyon tetszett ahogy Morgan Rice felГ©pГtette Thor szemГ©lyisГ©gГ©t, valamint a vilГЎgot amiben Г©lt. Nagyon jГіl le van Гrva a helyszГn, valamint a helyszГnt benГ©pesГtЕ‘ lГ©nyek…Nagyon Г©lveztem [a cselszГ¶vГ©st]. RГ¶vid Г©s bГЎjos volt…. Г‰pen elГ©g Г©rtГ©ktelen szereplЕ‘ volt benne, Гgy nem zavarodtam Г¶ssze. Kalandok Г©s szГvszaggatГі percek is vannak benne, de a leГrt cselekmГ©ny nem volt tГєlsГЎgosan furcsa. A kГ¶nyv kitГјnЕ‘ olvasmГЎny egy tinГ©dzser olvasГі szГЎmГЎra... MegtalГЎlhatГі benne valami jelentЕ‘s folyamat kezdete…”
--San Francisco Book Г‰rtГ©kelГ©sek
“A VarГЎzslГі gyЕ±rЕ±je cГmЕ± akciГіdГєs hЕ‘sies fantГЎzia regГ©nyciklus elsЕ‘ kГ¶nyvГ©ben (ami jelenleg 17 kГ¶tetbЕ‘l ГЎll), Rice bemutatja az olvasГіknak a 14 Г©ves Thorgrin-t "Thor" McLeod-ot, akinek egyedГјli ГЎlma, hogy a kirГЎlyt szolgГЎlГі lovagok Г©lgГЎrdГЎjГЎba, az EzГјst LГ©giГіba lГ©pjen…. Rice leГrГЎsa vaskos, az elЕ‘feltГ©tel Г©rdekes.”
--Publishers Weekly
“[A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE] egy gyors Г©s kГ¶nnyЕ± olvasmГЎny. Minden fejezet vГ©ge arra kГ©szteti az olvasГіt, hogy tovГЎbb haladjon Г©s felfedezze mi tГ¶rtГ©nik a kГ¶vetkezЕ‘kben, nem engedve az olvasГіt, hogy letegye a kГ¶nyvet. A kГ¶nyvben nГ©mi helyesГrГЎsi hibГЎt talГЎlunk, nГ©hГЎny nГ©v Г¶sszekavarГіdik, de ez nem vonja el figyelmГјnket a tГ¶rtГ©netrЕ‘l. A kГ¶nyv vГ©ge arra kГ©sztetett, hogy rГ¶gtГ¶n elkezdjem a mГЎsodik kГ¶tet olvasГЎsГЎt, Г©s pontosan ezt tettem. „A varГЎzslГі gyЕ±rГјje” regГ©nysorozat mind a kilenc kГ¶tete megvГЎsГЎrolhatГі a Kindle kГ¶nyvesboltban , kezdetkГ©nt pedig, az elsЕ‘ kГ¶tet – „A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se” ingyenesen letГ¶lthetЕ‘! Ha vakГЎciГіban valami gyors Г©s szellemes olvasmГЎnyt keresel, ez a kГ¶nyv a cГ©lnak kitГјnЕ‘en megfelel.”
--FantasyOnline.net
Morgan Rice
Morgan Rice, a tizenhГ©t kГ¶tetbЕ‘l ГЎllГі, legolvasottabb hЕ‘sies sorozat: „A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE” ГrГіja manapsГЎg az Amerikai EgyesГјlt ГЃllamok elsЕ‘ besztszeller irГіja, Г©s szГЎmos regГ©nysorozat szerzЕ‘je. RegГ©nzsorozatai kГ¶zГјl megemlГthetjГјk a: „VГЃMPIR FOLYГ“IRATOK” cГmЕ± elsЕ‘ besztszeller sorozatot, ami tizenegy kГ¶nyvbЕ‘l ГЎll (Г©s mГ©g folytatГіdik); a „TГљLГ‰LГ‰S TRILГ“GIГЃJA”, ami szintГ©n elsЕ‘ besztszeller, poszt-apokaliptikus thriller kГ©t kГ¶nyvbe foglalva (de mГ©g folytatГіdik); valamint a legГєjabb hЕ‘sies fantГЎziaregГ©ny sorozatot „KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K”. Morgan kГ¶nyvei megvГЎsГЎrolhatГіk tГ¶bb mint 25 nyelvre lefordГtva audiГі, Г©s nyomtatott kiadГЎsban.
FORDITOT (a VГЎmpГr folyГіiratok elsЕ‘ kГ¶tete), AZ ELSЕђ ARГ‰NA (a TГєlГ©lГ©s trilГіgia elsЕ‘ kГ¶tete) Г©s A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE (a VarГЎzslГі gyЕ±rЕ±je elsЕ‘ kГ¶tete) ingyenesen letГ¶lthetЕ‘k!
Morgan szГvesen veszi az Г¶nГ¶k vГ©lemГ©nyГ©t, ezГ©rt kГ©rjГјk lГЎtogasson el a www.morganricebooks.com (http://www.morganricebooks.com) weboldalra, iratkozzon fel az e-mail listГЎra, ezГєttal egy ingyenes kГ¶nyvben rГ©szesГјl, ingyen ajГЎndГ©kot is kap, ingyenes applikГЎciГіt tГ¶lthet le, elolvashatja a legГєjabb exkluzГv hГreket, valamint Facebook Г©s Twitteren keresztГјl is kapcsolatba lГ©phet az ГrГіval!
Morgan Rice könyvek
KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K
A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (Első kötet)
A VARГЃZSLГ– GYЕ°RЕ°JE
A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)
A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)
A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)
A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)
A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)
A HŐSIESSÉG MEGBIZÁSA (6. kötet)
A KARDOK RITUSA (7. kötet)
A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)
VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)
A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)
AZ ACÉL URALMA (11. kötet)
A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)
A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)
A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)
A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)
A LOVAGI TORNA (16. kötet)
A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)
A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA
AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)
ARÉNA KETTŐ (2. kötet)
A VГЃMPIR FOLYГ“IRATOK
FORDITOTT (1 kötet)
SZERETETT (2. kötet)
ELÁRULT (3. kötet)
ELRENDELTETETT (4. kötet)
KIVÁNT (5. kötet)
JEGYESPÁR (6. kötet)
KIJELENTVE (7. kötet)
MEGTALÁLT (8. kötet)
FELÉLESZTETT (9. kötet)
SÓVÁRGOTT (10. kötet)
VÉGZETES (11. kötet)
ГЌrta: Morgan Rice A mЕ± eredeti cГme: A March of Kings
FordГtotta: KomГЎromy ZsГіfia SzerkesztЕ‘: NemcsГіk Adrienn, Vajna GyГ¶ngyi Nyelvi korrektor: BondГЎr-PuskГЎs Edit MЕ±szaki szerkesztЕ‘: SzЕ±cs JГіzsef
© Morgan Rice 2013 © Komáromy Zsófia 2014 © Maxim Könyvkiadó Kft. 2014
A kiadvГЎny a Lukeman Literary Management Ltd. engedГ©lyГ©vel kГ©szГјlt.
A kГ¶nyvben szereplЕ‘ idГ©zetet fordГtotta: SzabГі LЕ‘rinc.
ISBN: 978 963 261 459 5, kiadГіi kГіd: MX-860
BorГtГіterv: SzЕ‘nyi Gergely
Kiadja: Maxim KГ¶nyvkiadГі Kft. CГm: 6728 Szeged, KollГ©giumi Гєt 11/H Tel.: (62) 548-444, fax: (62) 548-443, e-mail: info@maxim.co.hu FelelЕ‘s kiadГі: PuskГЎs Norbert Nyomda: GenerГЎl Nyomda Kft., felelЕ‘s vezetЕ‘: Hunya ГЃgnes
Minden jog fenntartva, beleГ©rtve a sokszorosГtГЎst, a mЕ± bЕ‘vГtett, illetve rГ¶vidГtett vГЎltozata kiadГЎsГЎnak jogГЎt is. A kiadГі ГrГЎsbeli engedГ©lye nГ©lkГјl sem a teljes mЕ±, sem annak rГ©sze semmilyen formГЎban – akГЎr elektronikusan vagy mechanikusan, beleГ©rtve a fГ©nymГЎsolГЎst Г©s bГЎrmilyen adattГЎrolГЎst – nem sokszorosГthatГі.
„TЕ‘r az, amit ott lГЎtok? Markolattal KinГЎlja magГЎt. JГ¶jj, hadd kaplak el! Nem, nem sikerГјl. Pedig itt ragyogsz!”
(William Shakespeare: Macbeth)
CONTENTS
ElsЕ‘ Fejezet (#u42726805-d478-51f9-8177-e1517b711c16)
MГЎsodik Fejezet (#u527de401-8e0c-51b7-a59b-5d1da6bd6377)
Harmadik Fejezet (#u871f9aa6-a796-5313-b046-2e20444af498)
Negyedik Fejezet (#ud5a580af-1576-5b62-b205-348f63e50f4a)
Ötödik Fejezet (#u4f1454e9-a374-5c8b-80c9-be27d0929724)
Hatodik Fejezet (#u9dd9eb07-f9d3-5b15-be0a-328a8a8724b5)
Hetedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Nyolcadik Fejezet (#litres_trial_promo)
Kilencedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenegyedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenkettedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenharmadik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizennegyedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenötödik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenhatodik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenhetedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizennyolcadik Fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenkilencedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Huszadik Fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonegyedik Fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonkettedik Fejezet (#litres_trial_promo)
ElsЕ‘ Fejezet
MacGil király teljesen részegen botladozott be a hálószobájába, forgott vele a világ, hasogatott a feje az éjszakai mulatozástól. Egy nő, akinek még a nevét sem tudta, hozzásimult, átkarolta a derekát. A blúza félig lecsúszott, kacagva vezette a királyt az ágy felé. Két szolga becsukta mögöttük az ajtót, majd diszkréten eloldalogtak.
MacGil nem tudta, hogy a királyné hol van, és ezen az éjszakán végképp nem is érdekelte. Feleségével manapság ritkán aludtak egy ágyban: az asszony gyakran vonult vissza saját, külön hálószobájába, főleg az ünnepségek estéin, ha túl hosszúra nyúlt a vacsora. Tisztában volt férje kilengéseivel, de úgy tűnt, nem zavartatja magát miattuk. Elvégre férje volt a felséges úr, és a MacGil királyok mindig is önkényesen uralkodtak.
ГЃm ahogy MacGil az ГЎgy felГ© tГЎntorgott, a szoba tГєl hevesen forgott vele, Г©s egyszeriben kibontakozott az ismeretlen nЕ‘ Г¶lelГ©sГ©bЕ‘l. Elment a kedve az egГ©sztЕ‘l.
– TЕ±nj innen! – parancsolt a nЕ‘re, mikГ¶zben eltaszГtotta magГЎtГіl.
A nЕ‘ csak ГЎllt ott, dГ¶bbenten Г©s sГ©rtetten, majd kinyГlt az ajtГі, visszatГ©rtek a szolgГЎk, kГ¶zrefogtГЎk, s kivezettГ©k a helyisГ©gbЕ‘l. Tiltakozott, ГЎm hangja elhalt, amint becsukГіdott mГ¶gГ¶tte a szoba ajtaja.
MacGil leГјlt az ГЎgy szГ©lГ©re, kezГ©be temette az arcГЎt, prГіbГЎlt a fejfГЎjГЎsa elmulasztГЎsГЎra koncentrГЎlni. Szokatlannak vГ©lte, hogy ilyen korГЎn megfГЎjdult a feje, hiszen mГ©g a rГ©szegsГ©ge sem mГєlt el, ГЎm a mai este semmilyen szempontbГіl nem volt szokvГЎnyos. Pillanatok alatt megvГЎltozott minden. Pedig a lakoma remekГјl indult; MacGil Г©pp nekilГЎtott az isteni hГєsnak Г©s erЕ‘s bornak, amikor az a fiГєcska, Thor, felbukkant, Г©s addig nem nyugodott, amГg mindent tГ¶nkre nem tett. ElЕ‘szГ¶r is megzavarta a lakomГЎt, aztГЎn az ostoba ГЎlmГЎval hozakodott elЕ‘; vГ©gГјl volt mersze kiverni a kelyhet az uralkodГі kezГ©bЕ‘l.
Erre odajГ¶tt az a kutya, Г©s lefetyelt a borbГіl, hogy aztГЎn dГ¶glГ¶tten essen Г¶ssze, mindenki szeme lГЎttГЎra. MacGilt szГ¶rnyen megrГЎzta a dolog. KalapГЎcskГ©nt sГєjtott le rГЎ a felismerГ©s: valaki meg akarta mГ©rgezni. Az Г©letГ©re tГ¶rt. Alig bГrta felfogni. Az illetЕ‘ kicselezte MacGil testЕ‘reit, a borГ©s Г©telkГіstolГіit. Az uralkodГі hajszГЎl hГjГЎn meghalt, Г©s ebbe mГ©g mindig beleborzongott.
FelidГ©zte, ahogy az Е‘rГ¶k elhurcoltГЎk Thort a bГ¶rtГ¶nbe, Г©s ismГ©t azon tЕ±nЕ‘dГ¶tt, vajon helyes volt-e ezt parancsolnia. EgyfelЕ‘l persze a fiГє csakis azГ©rt tudhatta, hogy a kehelybe mГ©reg kerГјlt, mert maga tette bele, vagy legalГЎbbis valahogy bЕ±nrГ©szes volt a merГ©nyletben. MГЎsfelЕ‘l viszont MacGil tudta, hogy Thornak komoly, rejtГ©lyes – tГєlsГЎgosan is rejtГ©lyes – ereje van, Гgy talГЎn igazat mondott: talГЎn tГ©nyleg megГЎlmodta ezt az egГ©szet. Thor talГЎn tГ©nyleg megmentette az Г©letГ©t, s MacGil talГЎn az egyetlen igazГЎn hЕ±sГ©ges alattvalГіjГЎt vetette tГ¶mlГ¶cbe.
EttЕ‘l a gondolattГіl mГ©g jobban hasogatott a feje, ahogy az ГЎgy szГ©lГ©n ГјldГ¶gГ©lve dГ¶rgГ¶lte rГЎncokkal tГєlsГЎgosan is barГЎzdГЎlt homlokГЎt, Г©s prГіbГЎlta vГ©giggondolni ezt az egГ©szet. Azonban tГєl sokat ivott, tГєl homГЎlyos lett az elmГ©je, Г©s Гєgy Г¶sszekavarodtak a gondolatai, hogy kГ©ptelen volt dЕ±lЕ‘re jutni a helyzettel. TГєl nagy volt a hЕ‘sГ©g idebent ezen a fГјlledt, nyГЎri Г©jszakГЎn, rГЎadГЎsul MacGil mГЎr amГєgy is kimelegedett a mГ©rtГ©ktelen evГ©stЕ‘l meg ivГЎszattГіl, Г©s Г©rezte, hogy folyik rГіla a verГtГ©k.
A vГЎllГЎhoz nyГєlt, ledobta a palГЎstjГЎt, aztГЎn levette az ingГ©t is, csak az alsГіingГ©t hagyta magГЎn. LetГ¶rГ¶lgette az izzadsГЎgot a homlokГЎrГіl, majd a szakГЎllГЎrГіl. ElЕ‘rehajolt, Г©s lerГЎngatta nagy, sГєlyos csizmГЎjГЎt, begГ¶rbГtette a lГЎbujjait, amint levegЕ‘ Г©rte Е‘ket. AztГЎn csak Гјlt az ГЎgyon, lihegett, igyekezett Г¶sszeszedni magГЎt a megerЕ‘ltetГ©s utГЎn. JГіl megtГ¶mte ma a hasГЎt, Г©s az csikarni kezdett. HГЎtradЕ‘lt, felhГєzta a lГЎbГЎt az ГЎgyra, fejГ©t a pГЎrnГЎjГЎn nyugtatta. FelsГіhajtott, szemГ©t az ГЎttetszЕ‘ baldachinon ГЎt a mennyezetre szegezte, Г©s arra Г¶sszpontosГtott, hogy vГ©gre ne forogjon vele a szoba.
Ki akarhat megГ¶lni? – tЕ±nЕ‘dГ¶tt ismГ©t. FiakГ©nt szerette Thort, Г©s a lelke mГ©lyГ©n Г©rezte, hogy nem lehet Е‘ a bЕ±nГ¶s. Gondolkodott, hogy ki Г©s milyen indГtГ©kkal tГ¶rhetett az Г©letГ©re – s ami a legfontosabb, vajon prГіbГЎlkozik-e majd Гєjra. TГ©nyleg biztonsГЎgban van? Vagy Argon jГіslatai igaznak bizonyulnak?
MacGilnek elnehezГјlt a szemhГ©ja, mikГ¶zben az az Г©rzГ©se tГЎmadt, hogy a vГЎlasz mГЎr-mГЎr kГ¶rvonalazГіdik az elmГ©jГ©ben. Ha csak egy kicsit jГіzanabb lenne, talГЎn ki tudnГЎ okoskodni. ГЃm kГ©nytelen lesz megvГЎrni a napfelkeltГ©t, hogy magГЎhoz hГvassa a tanГЎcsadГіit, Г©s vizsgГЎlatot rendeljen el. MГЎr nem az a kГ©rdГ©s jГЎrt a fejГ©ben, ki akarhatta megГ¶lni – hanem az, hogy ki nem akarnГЎ a halГЎlГЎt. Tele volt az udvara olyanokkal, akiknek a trГіnjГЎra fГЎjt a foguk. BecsvГЎgyГі tГЎbornokok, mesterkedЕ‘ tanГЎcstagok, hatalomГ©hes nemesek Г©s lordok, kГ©mek, rГ©gi rivГЎlisok, orgyilkosok a McCloudok kirГЎlysГЎgГЎbГіl… netГЎn a VadonbГіl. Esetleg mГ©g annГЎl is kГ¶zelebbrЕ‘l.
MacGil alig bГrta nyitva tartani a szemГ©t, kis hГjГЎn ГЎlomba szenderГјlt; ГЎm Г©szrevett valamit, ami Г©bren tartotta. MozgГЎsra lett figyelmes, Г©s amikor arrafelГ© nГ©zett, lГЎtta, hogy a szolgГЎi eltЕ±ntek. Г‰rtetlenГјl pislogott. A szolgГЎk sosem hagytГЎk magГЎra. SЕ‘t, nem is emlГ©kezett, mikor volt legutГіbb egymagГЎban, teljesen egyedГјl ebben a helyisГ©gben. Nem rГ©mlett neki, hogy azt parancsolta volna a szolgГЎknak, tГЎvozzanak. Г‰s ami mГ©g kГјlГ¶nГ¶sebb: az ajtГі tГЎrva-nyitva ГЎllt.
Ebben a pillanatban MacGil valami neszt hallott a szoba tГєlsГі felГ©bЕ‘l, Г©s gyorsan odanГ©zett. A fal mentГ©n, a fГЎklyГЎk fГ©nyГ©ben egy lopakodГі alak bontakozott ki a sГ¶tГ©tbЕ‘l: egy magas, vГ©kony fГ©rfi fekete kГ¶penyben, amelynek csuklyГЎja eltakarta az arcГЎt. MacGil sЕ±rЕ±n pislogott, gyanГtotta, hogy talГЎn kГ©pzelЕ‘dik. ElsЕ‘ rГЎnГ©zГ©sre biztos volt benne, hogy rosszul lГЎtta, Г©s csupГЎn az ГЎrnyГ©k, a fГЎklyГЎk reszketЕ‘ fГ©nye trГ©fГЎlta meg.
ГЃm egy pillanattal kГ©sЕ‘bb az alak jГі nГ©hГЎny lГ©pГ©ssel kГ¶zelebb tЕ±nt fel, az ГЎgy felГ© tartott. MacGil a szemГ©t meregette a halvГЎny vilГЎgГtГЎsban, igyekezett kivenni, hogy ki lehet az alak; Г¶sztГ¶nГ¶sen elkezdett felГјlni, Г©s vГ©n harcos lГ©vГ©n a derekГЎhoz kapott, hogy elЕ‘rГЎntsa a kardjГЎt vagy legalГЎbb egy tЕ‘rt. Azonban az imГ©nt vetkЕ‘zГ¶tt le, Гgy egyetlen fegyvere sem volt kГ©znГ©l. VГ©dtelenГјl Гјlt az ГЎgyon.
Az alak most mГЎr gyorsan mozgott, akГЎr egy kГgyГі az Г©jszakГЎban, egyre kГ¶zeledett, Г©s ahogy MacGil felГјlt, megpillantotta az arcГЎt. MГ©g mindig forgott vele a szoba, Г©s rГ©szegsГ©ge megakadГЎlyozta, hogy tisztГЎn felfogja a lГЎtottakat, ГЎm megeskГјdГ¶tt volna, hogy a fia arca tГЎrult elГ©.
Gareth?
MacGil szГve elszorult, egyszeriben elГ¶ntГ¶tte a pГЎnik, mikГ¶zben prГіbГЎlt rГЎjГ¶nni, mit keres itt a fia, mГ©gis miГ©rt ГЎllГtana be ide szГі nГ©lkГјl, Г©jnek Г©vadjГЎn.
– Fiam? – szólalt meg.
MeglГЎtta a gyilkos szГЎndГ©kot a csuklyГЎs alak szemГ©ben, Г©s ez a pillantГЎs mindent elГЎrult. MacGil menten kiugrott az ГЎgybГіl.
Az alak azonban sebesebb volt. A kirГЎlyra vetette magГЎt, Г©s mielЕ‘tt MacGil feltarthatta volna a karjГЎt vГ©dekezГ©sГјl, fГ©m csillant a fГЎklyafГ©nyben, egy penge szelte ГЎt a levegЕ‘t, sebesen, megГЎllГthatatlanul gyorsan… s az uralkodГі szГvГ©be dГ¶fГ¶tt.
MacGil felkiГЎltott, a kГn olyan ГЎthatГі, gyГ¶trЕ‘ ordГtГЎsa tГ¶rt fel belЕ‘le, hogy meglepte a sajГЎt hangja. CsatakiГЎltГЎs volt, olyan, amilyet mГЎr tГєl sokszor hallott Г©letГ©ben. Egy halГЎlos sebet kapott harcos ГјvГ¶ltГ©se.
MacGil Г©rezte, hogy a hideg fГ©m a bordГЎi kГ¶zГ© Г©kelЕ‘dik, ГЎthatol az izmain, a vГ©rГ©ben fГјrdik, aztГЎn egyre mГ©lyebbre dГ¶f, mintha meg sem akarna ГЎllni. Sosem hitte volna, hogy lehet ilyen heves fГЎjdalmat Г©rezni. FelhГ¶rdГјlt, Г©s meleg, sГіs vГ©r Г¶ntГ¶tte el a szГЎjГЎt, egyre nehezebben kapott levegЕ‘t. Minden erejГ©t Г¶sszeszedve felnГ©zett, egyenesen a csuklya alatti arcra. Meglepetten lГЎtta, hogy tГ©vedett. MГ©gsem a fia arca volt. Valaki mГЎs tГЎmadt rГЎ. Valaki, akit felismert. Nem jutott eszГ©be, ki az, de olyasvalaki volt, aki a bizalmГЎba fГ©rkЕ‘zГ¶tt. Valaki, aki hasonlГtott a fiГЎra.
Teljesen Г¶sszezavarodva prГіbГЎlta felidГ©zni az archoz kapcsolГіdГі nevet.
Ahogy az alak fГ¶lГ©je hajolt, kezГ©ben a kГ©ssel, MacGilnek valahogy sikerГјlt felemelnie a kezГ©t, Г©s meglГ¶knie a fГ©rfi vГЎllГЎt, Гgy prГіbГЎlva szembeszГЎllni vele. Г‰rezte, hogy feltГ¶r belЕ‘le a rГ©gi harcos ereje. MegГ©rezte az Е‘seitЕ‘l Г¶rГ¶kГ¶lt erЕ‘t, Г©rezte legbensЕ‘ kitartГЎsГЎt, ami kirГЎllyГЎ tette, ami miatt sosem adta fel. Egyetlen ГіriГЎsi lГ¶kГ©ssel, teljes erejГ©t latba vetve, sikerГјlt hГЎtrГ©bb taszГtania az orgyilkost.
A fГ©rfi vГ©konyabb Г©s gyengГ©bb volt, mint MacGil hitte, botladozva hГЎtrГЎlt el, kis hГjГЎn elesett a sajГЎt lГЎbГЎban. A kirГЎlynak sikerГјlt talpra ГЎllnia, hatalmas erЕ‘feszГtГ©ssel a mellkasГЎhoz nyГєlt, Г©s kihГєzta belЕ‘le a kГ©st. ГЃthajГtotta a szobГЎn, a fegyver nagyot csendГјlt a kЕ‘padlГіn, vГ©gigcsГєszott rajta, majd nekicsapГіdott a tГєlsГі falnak.
A tГЎmadГі csuklyГЎja hГЎtraesett, lehullott a vГЎllГЎra. A fГ©rfi kiegyenesedett, Г©s a fГ©lelemtЕ‘l tГЎgra nyГlt szemmel bГЎmulta a felГ©je indulГі MacGilt. Sarkon fordult, ГЎtrohant a szobГЎn, csak annyi idЕ‘re ГЎllt meg, hogy felkapja a tЕ‘rt a fГ¶ldrЕ‘l, majd kirontott az ajtГіn.
MacGil a nyomГЎba eredt volna, ГЎm a fГ©rfi tГєl gyorsan menekГјlt, rГЎadГЎsul a kirГЎlyon egyszeriben ГєrrГЎ lett a mellkasГЎba hasГtГі fГЎjdalom. ElgyengГјlt.
Csak állt ott, egyedül a szobában, és lenézett a mellkasából dőlő vérre, amely vörösre festette felfelé tartott tenyerét. Térdre esett.
Г‰rezte, hogy lehЕ±l a teste, hГЎtradЕ‘lt, Г©s prГіbГЎlt segГtsГ©gГ©rt kiГЎltani.
– Őrség… – szólt halk hangja.
MГ©ly levegЕ‘t vett, Г©s embertelen fГЎjdalom ГЎrГЎn sikerГјlt felzengetnie mГ©ly hangjГЎt. Az egykori kirГЎly hangjГЎt.
– ŐRSÉG! – üvöltötte.
LГ©pteket hallott valamelyik tГЎvoli folyosГіrГіl, lassan kГ¶zeledtek. Hallotta, hogy kinyГlik egy messzi ajtГі, Г©rzГ©kelte, hogy az Е‘rГ¶k kГ¶zelednek hozzГЎ. De ismГ©t forogni kezdett vele a vilГЎg, Г©s ezГєttal nem a rГ©szegsГ©gtЕ‘l.
Az utolsó szeme elé táruló látvány a hideg kőpadló volt, amint rohamosan közeledett felé.
MГЎsodik Fejezet
Thor megragadta az elЕ‘tte lГ©vЕ‘ vastag faajtГі vasbГіl kГ©szГјlt kopogtatГіjГЎt, Г©s teljes erejГ©bЕ‘l maga felГ© hГєzta. Az ajtГі lassan, nyikorogva nyГlt ki, Г©s a fiГє elЕ‘tt feltГЎrult a kirГЎly hГЎlГіszobГЎja. Bement a helyisГ©gbe, de libabЕ‘rГ¶s lett, amint ГЎtlГ©pett a kГјszГ¶bГ¶n. SЕ±rЕ± sГ¶tГ©tsГ©get Г©rzГ©kelt odabent, kГ¶dkГ©nt Гјlte meg a helyisГ©get.
Thor egyre beljebb ment a szobában, hallotta a fal mentén lobogó fáklyák sercegését, miközben a padlón heverő, görnyedt test felé haladt. Már megérezte, hogy a király az, hogy meggyilkolták… hogy ő, Thor, elkésett. Nem értette, hol lehetnek az őrök, miért nem siet senki az uralkodó megmentésére.
Thor lГЎba elgyengГјlt, ahogy megtette az utolsГі lГ©pГ©seket a holttest felГ©; letГ©rdelt a kЕ‘re, megragadta a mГЎris kihЕ±lt tetem vГЎllГЎt, Г©s maga felГ© fordГtotta a fГ©rfit.
TГ©nyleg MacGil volt az, egykori felsГ©ges ura, tГЎgra nyГlt szemmel, holtan.
Thor felnГ©zett, Г©s lГЎtta, hogy egyszeriben mellettГјk termett a kirГЎly egyik szolgГЎja. A fГ©rfi egy nagy, Г©kkГ¶vekkel kirakott kelyhet tartott a kezГ©ben, amelyet Thor felismert a lakomГЎrГіl. A szГnarany serleget rubinok Г©s zafГrok sorai borГtottГЎk. MikГ¶zben Thorra bГЎmult, a szolga lassan a kirГЎly mellkasГЎra Г¶ntГ¶tte a kehely tartalmГЎt. A bor a fiГє arcГЎra frГ¶ccsent.
Thor rikoltást hallott, a hang irányába nézett, és a sólymát, Estophelest pillantotta meg: a király vállán üldögélt, lenyalogatta a bort az arcáról.
A másik oldaláról is hangot hallott, és odafordulva Argont látta meg. Az öreg föléje magasodott, szigorúan nézett le rá. Egyik kezében a csillogó koronát tartotta. A másikban a botját.
Argon melléje lépett, és határozottan Thor fejére helyezte a koronát. A fiú érezte nagy súlyát, ugyanakkor a korona pontosan illett rá, a fém tökéletesen ölelte körül a fejét. Ámulva nézett föl Argonra.
– Most már te vagy a király – jelentette ki a varázsló.
Thor pislogott, s amikor kinyitotta a szemét, ott állt előtte az egész légió, minden Ezüstlovag: a több száz férfi és fiú mind a király hálószobájában szorongott, őt figyelve. Aztán egy emberként letérdeltek, és fejet hajtottak előtte, arcuk szinte a földhöz ért.
– Felséges királyunk! – zengték kórusban.
Thor felriadt. Zihálva ült fel, és körülnézett. A helyiség sötét és nyirkos volt, s a fiú rájött, hogy kőpadlón ül, háttal a falnak. Hunyorgott a sötétben, vasrácsokat látott a távolban, és mögöttük egy fáklya reszkető fényét. Aztán eszébe jutott, hol van: a kastély börtönében. Ahová a lakoma után hurcolták.
Emlékezett az ütésre, amit az egyik őr mért rá, és rádöbbent, hogy nyilván elvesztette az eszméletét, de fogalma sem volt, mennyi időre. Kihúzta magát, még erősebben zihált, próbálta elűzni a rémálmot, ami teljesen valóságosnak tűnt. Imádkozott, hogy ne bizonyuljon igaznak, hogy a király ne legyen halott. Eszébe vésődött a halott uralkodó képe. Vajon tényleg látomása volt? Vagy csak képzelte az egészet?
Valaki megrГєgta a talpГЎt, Г©s ahogy felnГ©zett, lГЎtta, hogy ГЎll mellette valaki.
– Na, csak felébredtél végre – szólt az idegen hangja. – Már órák óta várok.
A félhomályban Thor egy kamasz fiú arcát vette ki, nagyjából vele egyidős lehetett. Vékony volt, alacsony, beesett és himlőhelyes arcú – ám zöld szemében kedvesség és intelligencia villant.
– Merek vagyok – mondta. – A cellatársad. Téged miért csuktak le?
Thor igyekezett Г¶sszeszedni magГЎt. HГЎtradЕ‘lt a falnak, a hajГЎba tГєrt, Г©s prГіbГЎlt gondolkozni, Г¶sszefЕ±zni az emlГ©kfoszlГЎnyokat.
– Azt mondják, meg akartad ölni a királyt – folytatta Merek.
– Tényleg meg akarta, és darabokra is szaggatjuk, ha valaha kikerül a rácsok mögül – acsargott valaki.
CsГ¶rgГ©s-zГ¶rgГ©s kГіrusa tГ¶rt ki, bГЎdogbГ¶grГ©k csattogtak a vasrГЎcsokon, Г©s Thor felnГ©zve azt lГЎtta, hogy az egГ©sz folyosГіt cellГЎk tГ¶ltik meg, groteszk kГјlsejЕ± foglyok dugjГЎk ki a fejГјket a rГЎcsok kГ¶zГјl, s a pislГЎkolГі fГЎklyafГ©nyben mind rГЎvicsorognak. LegtГ¶bbjГјk borotvГЎlatlan Г©s foghГjas volt, nГ©hГЎnyan Гєgy festettek, mintha Г©vek Гіta idelent senyvedtek volna. Borzalmas lГЎtvГЎny volt, Г©s Thor rГЎerЕ‘ltette magГЎt, hogy fordГtsa el tЕ‘lГјk a fejГ©t. TГ©nyleg idelent kГ¶tГ¶tt ki? Csak nem itt ragad Г¶rГ¶kre ezekkel az alakokkal?
– Ne foglalkozz velГјk! – nyugtatta Merek. – Ebben a cellГЎban nincs mГЎs, csak te meg Г©n. Nem juthatnak be. Engem pedig cseppet nem zavar, ha megmГ©rgezted a kirГЎlyt. SzГvem szerint Г©n is megmГ©rgeznГ©m.
– Nem mГ©rgeztem meg a kirГЎlyt! – tiltakozott Thor felhГЎborodottan. – Nem mГ©rgeztem Г©n meg senkit. Megmenteni prГіbГЎltam a kirГЎlyt. Csak annyit tettem, hogy kiborГtottam a kelyhГ©t.
– És hogy jöttél rá, hogy a kehelyben méreg van? – süvöltötte egy hallgatózó rabtársuk a folyosó egyik cellájából.
– Talán varázslattal?
A folyosó egész hosszában visszhangzott a gúnyos röhögés.
– Biztos médium! – kiáltotta valaki csúfolódva.
A többiek nevettek.
– Nem, csak ráhibázott! – bömbölte valaki, a többség nagy örömére.
Thor mogorva kГ©pet vГЎgott, dГјhГtette a vГЎdaskodГЎs, legszГvesebben minden rГЎgalmat megcГЎfolt volna. De tudta, hogy csak az idejГ©t vesztegetnГ©. EgyГ©bkГ©nt sem szorult rГЎ, hogy az ГЎrtatlansГЎgГЎt bizonygassa ezeknek a bЕ±nГ¶zЕ‘knek.
Merek figyelmesen nézte, arckifejezése nem volt olyan kétkedő, mint a többieké. Úgy festett, mintha rágódna valamin.
– Hiszek neked – szólt végül halkan.
– Tényleg? – kérdezte Thor.
Merek vГЎllat vont.
– Végül is, ha meg akarnád mérgezni a királyt, miért lennél olyan ostoba, hogy figyelmezteted? Merek megfordult, arrébb lépett, visszatért a cella másik
felГ©be, hГЎttal a falnak dЕ‘lt, majd leГјlt Thorral szemben. Thor nagyon kГvГЎncsi lett.
– Na és téged miért csuktak le? – kérdezte.
– Tolvaj vagyok – felelte Merek, némileg büszkén.
Thor meghГ¶kkent; mГ©g sosem volt egy tolvaj, egy igazi tolvaj tГЎrsasГЎgГЎban. Neki magГЎnak soha Г©letГ©ben nem jutott eszГ©be ellopni valamit, Гgy Гєjra Г©s Гєjra megdГ¶bbentette a felismerГ©s, hogy egyesek ilyesmire vetemednek.
– Miért lopsz? – faggatta a fiút.
Merek vГЎllat vont.
– A csalГЎdomnak nincs Г©lelme. MuszГЎj enniГјk. IskolГЎzatlan vagyok, nem tanultam semmilyen mestersГ©get. Csak a lopГЎshoz Г©rtek. De nem szoktam Г©rtГ©kes holmikat meglovasГtani. LeginkГЎbb csak Г©lelmet. BГЎrmit, hogy etetni tudjam a csalГЎdomat. Г‰veken ГЎt megГєsztam. AztГЎn elkaptak. IgazГЎbГіl most mГЎr harmadszorra fГјleltek le. A harmadszori kihГЎgГЎs a legrosszabb.
– Miért? – kérdezte Thor.
Merek hallgatott, majd lassan megcsóválta a fejét. Thor látta, hogy könny szökik a szemébe.
– A király törvénye szigorú. Nincs kivétel. A harmadik kihágásnál lecsapják a kezed.
Thor elszörnyedt. Lepillantott Merek kezére: még mindkettő megvolt neki.
– Még nem jöttek értem – magyarázta Merek. – De hamarosan fognak.
Thor rГ©mesen Г©rezte magГЎt. Merek elfordГtotta a fejГ©t, mintha szГ©gyenkezett volna, Г©s a mГЎsik fiГє is Гgy tett, gondolni sem akart a hallottakra.
Thor a tenyerГ©be temette az arcГЎt. Hasogatott a feje, de igyekezett Г¶sszeszedni a gondolatait. Az elmГєlt nГ©hГЎny nap igencsak viharosra sikerГјlt, rengeteg minden tГ¶rtГ©nt vele, rГ©m gyorsan. EgyrГ©szt sikerГ©lmГ©nye volt, igaza lett: elЕ‘re lГЎtta a jГ¶vЕ‘t, megjГіsolta MacGil megmГ©rgezГ©sГ©t, Г©s meg is mentette az uralkodГі Г©letГ©t. TalГЎn a sorsot mГ©gis meg lehet vГЎltoztatni… talГЎn a vГ©gzetet meg lehet mГЎsГtani. Thort elГ¶ntГ¶tte a bГјszkesГ©g: megmentette a kirГЎlyГЎt.
MГЎsrГ©szt viszont itt kГ¶tГ¶tt ki, a bГ¶rtГ¶nben, kГ©ptelenГјl arra, hogy tisztГЎzza magГЎt a vГЎd alГіl. Odalett minden remГ©nye Г©s ГЎlma, esГ©lye sem maradt, hogy beГЎlljon a lГ©giГіba. SzerencsГ©snek mondhatja majd magГЎt, ha nem kell idelent tГ¶ltenie Г©lete hГЎtralГ©vЕ‘ rГ©szГ©t. ElkeserГtette a gondolat, hogy MacGil, aki apakГ©nt fogadta Е‘t szГvГ©be, az egyetlen, akit Thor valГіban az atyjГЎnak Г©rzett, most orgyilkosnak vГ©li. KГnozta a tudat, miszerint Reece, a legjobb barГЎtja talГЎn elhiszi, hogy megprГіbГЎlta megГ¶lni az Г©desapjГЎt. MГ©g ennГ©l is rosszabb volt elkГ©pzelnie, mit gondolhat Gwendolyn. EszГ©be jutott legutГіbbi talГЎlkozГЎsuk – mikor kiderГјlt, hogy a lГЎny azt hiszi, Thor gyakran mulatja az idЕ‘t bordГ©lyhГЎzakban –, Г©s Гєgy Г©rezte, mindent elvettek tЕ‘le, ami jГі volt az Г©letГ©ben. Nem Г©rtette, miГ©rt tГ¶rtГ©nik vele mindez. ElvГ©gre Е‘ mindig is csak jГіt szeretett volna cselekedni.
Fogalma sem volt, mi lesz vele; nem is érdekelte. Nem akart mást, csak tisztázni az ártatlanságát, hogy az emberek tudják, esze ágában sem volt bántani a királyt; hogy valódi varázsereje van, hogy tényleg látja a jövőt. Fogalma sem volt, mi lesz vele, de azt az egyet tudta: ki kell jutnia innen. Valahogy.
Mielőtt befejezhette volna ezt a gondolatmenetet, hallotta, hogy jön valaki, súlyos léptekkel dübörög feléjük a folyosó kőpadlóján; kulcscsörgés ütötte meg Thor fülét, majd pillanatokkal később megjelent a tagbaszakadt börtönőr, aki lerángatta ide a fiút, aztán kiütötte. A férfi láttán Thornak megfájdult az arca, most először érezte meg sérülését, és a rosszullét környékezte az undortól.
– Nocsak, itt a kisfiГє, aki megprГіbГЎlta megГ¶lni a kirГЎlyt – az Е‘r fenyegetЕ‘ kГ©pet vГЎgott, mikГ¶zben elfordГtotta a vaskulcsot a zГЎrban. TГ¶bb hangos kattanГЎs utГЎn megragadta a rГЎcsokat, Г©s kinyitotta a cella ajtajГЎt. FГ©l kГ©zzel bilincset szorongatott, az Г¶vГ©rЕ‘l egy kis fejsze lГіgott. – Majd megkapod te is a magadГ©t – vigyorgott gГєnyosan Thorra, majd Merekhez fordult –, de most rajtad a sor, te kis tolvaj. Harmadik vГ©tsГ©g – mondta gonosz mosollyal –, nincs kivГ©tel.
A fiúra vetette magát, durván megragadta, a háta mögé rántotta az egyik karját, és rákattintotta a bilincset, amelynek másik végét a falból kiálló egyik karikára csatolta.
Merek ГјvГ¶ltГ¶tt, vadul rГЎngatta a bilincset, prГіbГЎlt elszabadulni, de hasztalan kГјszkГ¶dГ¶tt. Az Е‘r mГ¶gГ©je lГ©pett, ГЎtnyalГЎbolta, hogy lefogja, majd megragadta szabad karjГЎt, Г©s egy kiszГ¶gellГ©sre szorГtotta.
– Végre megtanulod, mi jár egy tolvajnak! – vicsorgott.
Kirántotta a fejszét az övéből, és a feje fölé emelte, tátott szájjal acsargott, kilátszottak ronda fogai.
– NE! – kiáltotta Merek.
Thor rГ©mГјlten Гјlt, dermedten bГЎmulta, ahogy az Е‘r lesГєjtott a fejszГ©vel, egyenesen Merek csuklГіja felГ©. RГЎdГ¶bbent, hogy a szegГ©ny fiГє kezГ©t mГЎsodperceken belГјl le fogjГЎk vГЎgni, vagyis egy Г©letre megnyomorodik, csak mert nГ©mi Г©lelmet lopott, hogy etesse a csalГЎdjГЎt. Nem bГrta elviselni ezt az igazsГЎgtalansГЎgot, tudta, hogy nem engedheti. Ez Гgy egyszerЕ±en nem igazsГЎgos.
Г‰rezte, hogy egГ©sz teste felhevГјl, fellГЎngolt benne valami, a talpГЎtГіl egГ©szen a tenyerГ©ig ГЎradt. Г‰rezte, hogy lelassul az idЕ‘, Г©rezte, hogy gyorsabban mozog, mint az Е‘r, Г©rezte minden mГЎsodperc minden tГ¶redГ©kГ©t, mikГ¶zben a fejsze mintha megdermedt volna a levegЕ‘ben. Thor megГ©rezte a tenyerГ©ben az izzГі energiagГ¶mbГ¶t, Г©s az Е‘rre hajГtotta.
ElГЎmulva figyelte, ahogy a sГЎrga gГ¶mb kirepГјl a tenyerГ©bЕ‘l, ГЎthasГtja a levegЕ‘t, fГ©nycsГіvГЎja bevilГЎgГtja a sГ¶tГ©t cellГЎt – Г©s egyenesen a porkolГЎb kГ©pГ©be csapГіdik. Fejbe vГЎgta a fГ©rfit, aki abban a pillanatban elejtette a fejszГ©jГ©t, ГЎtvetЕ‘dГ¶tt a cellГЎn, a falnak vГЎgГіdott, Г©s Г¶sszeesett. Thor az utolsГі pillanatban mentette meg a tolvajt, mielЕ‘tt a fejsze foka lesГєjtott volna a csuklГіjГЎra.
Merek tГЎgra nyГlt szemmel bГЎmulta a fiГєt.
A porkolГЎb megcsГіvГЎlta a fejГ©t, Г©s kezdett feltГЎpГЎszkodni, hogy elkapja Thort. A fiГє azonban Г©rezte, hogy csak Гєgy lГЎngol benne az erЕ‘, Гgy amint a bГ¶rtГ¶nЕ‘r talpra ГЎllt Г©s felГ©je fordult, Thor nekiiramodott, felugrott, Г©s mellkason rГєgta. MГ©g soha nem tapasztalt erЕ‘ Г¶ntГ¶tte el, csont ropogГЎsГЎt hallotta, ahogy rГєgГЎsa ismГ©t a levegЕ‘be lГ¶kte a fГ©rfit, aki a tГєlsГі falhoz csapГіdott, Г©s a padlГіra rogyott, ezГєttal tГ©nyleg ГЎjultan.
Merek csak állt ott, döbbenten, ám Thor pontosan tudta, mit kell tennie. Megragadta a fejszét, a fiúhoz sietett, a kiszögelléshez nyomta a bilincset, és lesújtott a fegyverrel. Szikrák röppentek a levegőbe, ahogy a lánc elhasadt. Merek összerezzent, majd felemelte a fejét, látta, hogy a lánc a lábához hullik, és rádöbbent, hogy szabad.
TГЎtott szГЎjjal bГЎmulta Thort.
– Fogalmam sincs, hogy háláljam ezt meg – szólt. – Nem tudom, hogy csináltad, bármi is volt ez, bárki is vagy te… bármi is vagy… de megmentetted az életem. Az adósod vagyok. És én az ilyesmit nagyon komolyan veszem.
– Nem tartozol nekem semmivel – felelte Thor.
– Dehogyisnem – vágta rá Merek, majd kinyújtotta a kezét, és megragadta a fiú alkarját. – Most már a fivérem vagy. És le fogom róni a tartozásom. Egy szép napon valahogy még meghálálom ezt neked.
Azzal sarkon fordult, a nyitott cellaajtó felé sietett, aztán végigrohant a folyosón, miközben a többi fogoly egyre csak kiáltozott.
Thor az ГЎjult porkolГЎbra majd a cella nyitott ajtajГЎra pillantott, Г©s tudta, hogy neki is cselekednie kell. A foglyok egyre hangosabban kiabГЎltak.
A fiú kilépett zárkából, körülnézett, és úgy döntött, hogy az ellenkező irányba szalad, mint Merek. Úgy legalább nem kaphatják el őket egyszerre.
Harmadik Fejezet
Thor belerohant az Г©jszakГЎba, ГЎtnyargalt KirГЎlyudvarhely hГЎborgГі utcГЎin, megdГ¶bbentette a vГЎrosban uralkodГі felbolydulГЎs. Az utcГЎk zsГєfolГЎsig voltak tГ¶mve, zaklatott emberek sokasГЎga sietett ide-oda. TГ¶bben fГЎklyГЎt emeltek a magasba, bevilГЎgГtva az Г©jszakГЎt, hГЎtborzongatГі ГЎrnyГ©kokat vetve az arcokra, mikГ¶zben a kastГ©ly harangjai megГЎllГЎs nГ©lkГјl kongtak. A mГ©ly hang percenkГ©nt egyszer zendГјlt, Г©s Thor tudta, mit jelent ez: halГЎlt. A halГЎl harangjai zГєgtak. Г‰s az egГ©sz KirГЎlysГЎgban csupГЎn egyetlen szemГ©ly volt, akiГ©rt ezen az Г©jszakГЎn a harangok szГіlhattak: a kirГЎly.
Thor zakatolГі szГvvel gondolt a kirГЎlyra. Lelki szemei elЕ‘tt felvillant az ГЎlma. HГЎt igaz lett volna?
MuszГЎj volt megtudnia. KinyГєjtotta a kezГ©t, megragadta az elsЕ‘ mellette elmenЕ‘ szemГ©lyt, egy fiГєt, aki az ellenkezЕ‘ irГЎnyba szaladt.
– Hova mész? – faggatta Thor. – Mi ez a felfordulás?
– Hát nem hallottad? – kiabálta a fiú kétségbeesetten.
– A kirГЎlyunk haldoklik! LeszГєrtГЎk! KirГЎlykapu elЕ‘tt gyГјlekeznek az emberek, prГіbГЎlnak friss hГrekhez jutni. Ha az uralkodГі meghal, mind elveszГјnk! El tudsz kГ©pzelni egy orszГЎgot kirГЎly nГ©lkГјl?
Ezzel a fiú ellökte magától Thor kezét, megfordult, és továbbrohant az éjszakába.
Thor csak ГЎllt ott, bГЎr dГјbГ¶rgГ¶tt a szГve, Г©s nem akarta tudomГЎsul venni az Е‘t kГ¶rГјlvevЕ‘ valГіsГЎgot. ГЃlmai, elЕ‘Г©rzetei: mindez nem csupГЎn kГ©pzelgГ©s volt. ElЕ‘re lГЎtta a jГ¶vЕ‘t. MГЎr kГ©tszer is. Г‰s ez megrГ©mГtette. Komolyabb ereje volt, mint hitte, Г©s Гєgy tЕ±nt, naprГіl napra nГ¶vekszik. HovГЎ vezethet mindez?
FГ¶ldbe gyГ¶kerezett a lГЎba, prГіbГЎlta kitalГЎlni, merre induljon. ElmenekГјlt a bГ¶rtГ¶nbЕ‘l, de most fogalma sem volt, hova menjen. Nem kГ©tsГ©ges, hogy perceken belГјl Е‘t keresi majd a kirГЎly teljes Е‘rsГ©ge – Г©s talГЎn egГ©sz KirГЎlyudvarhely. A tГ©ny, hogy elmenekГјlt, talГЎn csak mГ©g inkГЎbb a bЕ±nГ¶ssГ©gГ©t bizonyГtja majd. Ugyanakkor az is tГ©ny, hogy MacGilt akkor szГєrtГЎk le, amikor Thor bГ¶rtГ¶nben volt… Ez nem tisztГЎznГЎ a vГЎd alГіl? Vagy pont emiatt tЕ±nhet az Г¶sszeeskГјvГ©s rГ©szesГ©nek?
Thor nem kockГЎztathatta meg, vajon hisznek-e neki. A KirГЎlysГЎgban nyilvГЎnvalГіan senki sem volt nyitott a jГіzan Г©sz szavГЎra: mintha kГ¶rГјlГ¶tte mindenki csak vГ©res bosszГєra szomjazott volna. Г‰s elЕ‘bb-utГіbb valГіszГnЕ±leg maga Thor lenne a bЕ±nbak. Tudta, hogy menedГ©ket kell keresnie, olyan helyet, ahol meghГєzhatja magГЎt a botrГЎny alatt, Г©s ahonnan tisztГЎzhatja a nevГ©t. TudatГЎban volt annak, hogy a biztonsГЎg kedvéért jГі messzire kГ©ne mennie innen. El kellene menekГјlnie, meghГєznia magГЎt a falujГЎban… vagy mГ©g messzebb, olyan tГЎvol innen, amennyire csak lehet.
Thor azonban nem akarta a legbiztonsГЎgosabb megoldГЎst vГЎlasztani; az nem rГЎ vallott volna. Itt akart maradni, bizonyГtani az ГЎrtatlansГЎgГЎt, Г©s megЕ‘rizni a lГ©giГіban elnyert helyГ©t. Nem volt gyГЎva, nem szokott megfutamodni. LegfЕ‘kГ©pp pedig lГЎtni akarta MacGilt, mielЕ‘tt mГ©g a kirГЎly meghal – feltГ©ve persze, hogy mГ©g Г©letben volt. MuszГЎj volt lГЎtnia a kirГЎlyt. ГљrrГЎ lett rajta a bЕ±ntudat, amiГ©rt kГ©ptelen volt megakadГЎlyozni a merГ©nyletet. MiГ©rt kГЎrhoztatott arra, hogy elЕ‘re lГЎssa a kirГЎly halГЎlГЎt, ha semmit sem tehet ellene? Г‰s a lГЎtomГЎsa miГ©rt mГ©rgezГ©srЕ‘l szГіlt, ha a kirГЎlyt vГ©gГјl leszГєrtГЎk?
Ahogy Thor ezen tЕ±nЕ‘dГ¶tt, hirtelen eszГ©be jutott Reece. Reece az egyetlen, akiben megbГzhat, Е‘ nem adnГЎ a hatГіsГЎgok kezГ©re, sЕ‘t, talГЎn mГ©g menedГ©ket is nyГєjthat neki. Г‰rezte, hogy Reece hinne neki. Еђ tudta, hogy Thor valГіban apjakГ©nt szereti a kirГЎlyt, Г©s ha bГЎrkinek esГ©lye van a fiГє ГЎrtatlansГЎgГЎnak bizonyГtГЎsГЎra, az Reece. Meg kell Е‘t keresnie.
FutГЎsnak eredt a sikГЎtorokon ГЎt, ide-oda kanyarogva haladt a tГ¶meggel szemben, egyre tГЎvolodva a KirГЎlykaputГіl, a kastГ©ly felГ© sietve. Tudta, hol van Reece szobГЎja – a keleti szГЎrnyban, kГ¶zel a vГЎrosfalhoz –, Г©s remГ©lte, hogy a barГЎtja Г©pp ott tartГіzkodik. Ha odabent van, Thornak talГЎn sikerГјl felhГvnia magГЎra a figyelmГ©t, Г©s Reece esetleg segГthet neki bejutni a kastГ©lyba. Thort nyomasztotta a balsejtelem, hogy ha mГ©g sokГЎig idЕ‘zik itt, az utcГЎn, akkor nemsokГЎra felismerik. Г‰s ha ez a tГ¶meg rГЎismer, darabokra tГ©pi.
Miután a nyári éjszakán végigrohant az utcákon, megmegcsúszva a sárban, végre elérte a külső bástyafalat. A kőfal tövébe húzódott, annak mentén futott végig, közvetlenül az éberen figyelő őrök alatt, akik pár méterenként álltak a bástyán.
Ahogy Reece ablakГЎnak kГ¶zelГ©be Г©rt, lehajolt, Г©s felkapott egy sima felГјletЕ± kavicsot. SzerencsГ©re az egyetlen fegyver, amelyet elfelejtettek elvenni tЕ‘le, a jГі Г¶reg, megbГzhatГі parittyГЎja volt. ElЕ‘hГєzta a derГ©kszГjГЎbГіl, belehelyezte a kavicsot, majd elhajГtotta.
Hibátlanul célzott: a kő átrepült a kastély fala fölött, egyenesen be Reece szobájának nyitott ablakán. Thor hallotta, ahogy a kavics a szoba falának koccan, aztán várt, a fal tövébe kuporodva, hogy észre ne vegye az őrség, amelynek tagjai összerezzentek a zaj hallatán.
NГ©hГЎny mГЎsodpercig nem tГ¶rtГ©nt semmi, Г©s Thor szГve elszorult, arra gondolt, hogy Reece talГЎn nincs is a szobГЎjГЎban. Tudta, ha tГ©nyleg ez a helyzet, akkor kГ©nytelen lesz elmenekГјlni a vГЎrosbГіl; itt nem szГЎmГthat mГЎs biztos menedГ©kre. Visszatartotta a lГ©legzetГ©t, dГјbГ¶rgГ¶tt a szГve, mikГ¶zben vГЎrt, Г©s a nyitott ablakot figyelte.
Mintha egy örökkévalóság telt volna el, s Thor már éppen elfordulni készült, amikor meglátta, hogy egy alak kidugja a fejét az ablakon, két kézzel a párkányra támaszkodik, és értetlen arckifejezéssel néz körül.
Thor kihГєzta magГЎt, tett elЕ‘re nГ©hГЎny lГ©pГ©st, Г©s magasra nyГєjtott karral integetni kezdett.
Reece lenézett, észrevette. Felismerés villant az arcán, amely a fáklyafényben még odalentről is jól látszott, és Thor megkönnyebbülten nézte, ahogy öröm ül ki a képére. Ebből tudta: Reece nem fogja beárulni.
A királyfi jelzett neki, hogy várjon, Thor pedig visszasietett a falhoz, leguggolt a tövében, épp amikor az egyik őr felé fordult.
Thor nem is tudta, mennyi ideig vГЎrt, ugrГЎsra kГ©szen, hogy bГЎrmelyik pillanatban menekГјljГ¶n az Е‘rsГ©g elЕ‘l, mire vГ©gre megjelent Reece: kirontott a kГјlsЕ‘ fal egyik ajtajГЎn, Г©s zihГЎlva kГ¶rГјlnГ©zett, mГg meg nem lГЎtta Thort.
Odasietett a barГЎtjГЎhoz, Г©s ГЎtГ¶lelte. Thor majd kiugrott a bЕ‘rГ©bЕ‘l Г¶rГ¶mГ©ben. NyГјszГtГ©st hallott, lenГ©zett, Г©s boldogan pillantotta meg a Reece inge alГЎ rejtett Khront. A pГЎrduckГ¶lyГ¶k kis hГjГЎn kiugrott az ing alГіl, Гgy Reece fogta, Г©s ГЎtadta Thornak.
Khron – az egyre csak nГ¶vekvЕ‘ fehГ©r pГЎrduc, aki Thornak kГ¶szГ¶nhette az Г©letГ©t –, a fiГє karjГЎba vetette magГЎt. Thor ГЎtГ¶lelte, a kГ¶lyГ¶k pedig vinnyogott, nyГјszГtett Г©s a fiГє arcГЎt nyalogatta.
Reece elmosolyodott.
– Miután börtönbe kerültél, próbált követni, úgyhogy magamhoz vettem, hogy baja ne essék.
Thor hГЎlГЎsan szorГtotta meg Reece alkarjГЎt. AztГЎn elnevette magГЎt, mert Khron egyre csak az arcГЎt nyalogatta.
– Te is hiányoztál nekem, kölyök – nevetett, és megpuszilta a kis párducot. – De most csönd legyen, különben lefülelnek az őrök!
Khron elhallgatott, mintha csak megГ©rtette volna az utasГtГЎst.
– Hogy szöktél meg? – kérdezte Reece meglepetten.
Thor vГЎllat vont. Nem igazГЎn tudta, mit is mondhatna. TovГЎbbra sem szГvesen beszГ©lt a kГ©pessГ©geirЕ‘l, amelyeket nem Г©rtett. Nem akarta, hogy csodabogГЎrnak vГ©ljГ©k.
– Csak a szerencsén múlt, azt hiszem – felelte. – Lehetőség adódott a szökésre, úgyhogy kihasználtam.
– El sem hiszem, hogy a csőcselék nem tépett szét – ámult Reece.
– Sötét van – vágta rá Thor. – Nem hiszem, hogy bárki is felismerhet. Legalábbis egyelőre.
– Tisztában vagy vele, hogy a Királyság minden katoná
ja tГ©ged keres? Tudod, hogy apГЎmat leszГєrtГЎk? Thor komoly arccal bГіlintott.
– Fel fog épülni?
Reece elcsГјggedt.
– Nem – felelte komoran. – Haldoklik.
Thor Гєgy le volt sГєjtva, mintha a sajГЎt Г©desapjГЎrГіl lenne szГі.
– Ugye tudod, hogy semmi közöm nem volt a merénylethez? – kérdezte reménykedve. Senki más véleménye nem érdekelte, de a legjobb barátjának, MacGil legkisebb fiának muszáj volt tudnia, hogy ártatlan.
– Hát persze – felelte Reece. – Különben nem állnék itt.
Thort elГ¶ntГ¶tte a megkГ¶nnyebbГјlГ©s, Г©s hГЎlГЎsan szorГtotta meg Reece vГЎllГЎt.
– De a Királyságban senki más nem fog hinni neked
– tette hozzá Reece. – Messzire kell menned innen, hogy biztonságban lehess. Megkapod a leggyorsabb lovamat és a kellő készleteket, hogy a lehető legmesszebb menekülhess.
Ki kell várnod, hogy elcsituljon mindez, hogy megkerüljön az igazi gyilkos. Jelenleg senki sem gondolkodik józanul. Thor a fejét rázta.
– Nem mehetek el – erЕ‘skГ¶dГ¶tt. – AttГіl bЕ±nГ¶snek tЕ±nnГ©k. MuszГЎj tudatnom mindenkivel, hogy nem Г©n tettem. Nem futamodhatok meg a baj elЕ‘l. BizonyГtanom kell az ГЎrtatlansГЎgomat.
Reece is a fejГ©t csГіvГЎlta.
– Ha itt maradsz, megtalálnak. Megint börtönbe csuknak… aztán kivégeznek… már ha nem gyilkol meg egyből a csőcselék.
– Vállalnom kell a kockázatot – felelte Thor.
Reece hosszГє, szigorГє pillantГЎst vetett rГЎ, Г©s arckifejezГ©se aggodalmasrГіl csodГЎlГіvГЎ vГЎlt. VГ©gГјl lassan bГіlintott.
– Büszke vagy. És ostoba. Nagyon ostoba. Ezért kedvellek. Thorra mosolygott. A fiú viszonozta.
– MuszГЎj beszГ©lnem apГЎddal – mondta Thor. – MuszГЎj elmagyarГЎznom neki, szemtЕ‘l szemben, hogy nem Г©n voltam, hogy semmi kГ¶zГ¶m ehhez az egГ©szhez. Ha Гєgy dГ¶nt, hogy elГtГ©l, ГЎm legyen. De muszГЎj beszГ©lnem vele. Tudnia kell az igazat. Csak ennyit kГ©rek tЕ‘led.
Reece komoly képpel vette szemügyre a barátját. Mint-ha egy örökkévalóság telt volna el, mire végre bólintott.
– Be tudlak juttatni hozzá. Ismerek egy titkos átjárót. A szobájához vezet. Kockázatos… és ha egyszer bejutsz, magadra leszel utalva. Nem lesz kiút. Én akkor már semmit sem tehetek majd érted. Az életedbe kerülhet. Biztos, hogy vállalod ezt a kockázatot?
Thor a vГ©gletekig elszГЎntan bГіlintott.
– HГЎt jГі – mondta Reece, majd hirtelen elЕ‘rГЎntott egy kГ¶penyt, Г©s odahajГtotta Thornak. A fiГє elkapta a kГ¶penyt, meglepetten nГ©zett le rГЎ; rГЎ
dГ¶bbent, hogy Reece nyilvГЎn eleve Гgy tervezte a dolgot. Amikor felnГ©zett, Reece rГЎmosolygott.
– Tudtam, hogy amilyen lökött vagy, itt akarsz majd maradni. Nem is vártam mást a legjobb barátomtól.
Negyedik Fejezet
Gareth fel-alГЎ jГЎrkГЎlt a szobГЎjГЎban, felidГ©zte az est esemГ©nyeit, teljesen ГєrrГЎ lett rajta a szorongГЎs. KГ©ptelen volt elhinni a lakomГЎn tГ¶rtГ©nteket, hogy minden terve dugГЎba dЕ‘lt. Alig bГrta felfogni, hogy az az ostoba fiГєcska, a kГvГјlГЎllГі Thor valamikГ©ppen rГЎjГ¶tt a mГ©rgezЕ‘s tervГ©re… sЕ‘t, annak a kis senkinek sikerГјlt megakadГЎlyoznia, hogy az uralkodГі igyon a kehelybЕ‘l. Gareth visszagondolt a pillanatra, amikor lГЎtta, hogy Thor felugrik, kiveri a kirГЎly kezГ©bЕ‘l a kelyhet, amikor hallotta, hogy a kehely a kЕ‘re zuhan, amikor figyelte, hogy a bor a padlГіra Г¶mlik, s vele Гєszik el a maga Г¶sszes ГЎlma Г©s vГЎgya.
Abban a pillanatban Garethnek vГ©ge volt. Г–sszeomlott minden, amiГ©rt Г©lt. Г‰s amikor az a kutya lefetyelt a borbГіl, majd dГ¶glГ¶tten esett Г¶ssze, Gareth tudta, hogy neki is befellegzett. VesztГ©t Г©rezte, elЕ‘re lГЎtta, hogy leleplezik, Г©s Г©letfogytiglani bГ¶rtГ¶nre ГtГ©lik, amiГ©rt megkГsГ©relte megГ¶lni az apjГЎt. Vagy mГ©g rosszabb: talГЎn kivГ©gzik. Hatalmas ostobasГЎgot mЕ±velt. Nem lett volna szabad vГ©grehajtania a tervet, nem kellett volna elmennie ahhoz a boszorkГЎnyhoz.
LegalГЎbb gyorsan cselekedett, miutГЎn kudarcba fulladt a merГ©nylet: kockГЎzatot vГЎllalva talpra ugrott, Г©s elsЕ‘kГ©nt vГЎdolta meg Thort. ГЌgy utГіlag visszanГ©zve bГјszke volt magГЎra, hogy ilyen sebesen reagГЎlt. Az adott pillanatban megszГЎllta az ihlet, Г©s legnagyobb meglepetГ©sГ©re sikerrel jГЎrt. Az Е‘rГ¶k elrГЎngattГЎk Thort, utГЎna pedig a lakoma hangulata szinte teljesen lecsillapodott. Persze mГЎr semmi sem volt ugyanaz, de legalГЎbb Гєgy tЕ±nt, mindenki a fiГєt gyanГєsГtja.
Gareth csak imГЎdkozni tudott, hogy Гgy is maradjon. Г‰vtizedek teltek el, miГіta legutГіbb merГ©nyletet kГsГ©reltek meg MacGil ellen, Гgy Gareth aggГіdott, hogy nyomozГЎs lesz, a kirГЎly ki akarja majd vizsgГЎltatni az esetet. VisszanГ©zve ostobasГЎgnak tЕ±nt mГ©rgezГ©ssel prГіbГЎlkozni. Az apja legyЕ‘zhetetlen volt. Gareth ezt igazГЎn tudhatta volna. TГєl nagyra tГ¶rt. Most pedig nem bГrt szabadulni az Г©rzГ©stЕ‘l, hogy csak idЕ‘ kГ©rdГ©se, mГg rГЎ nem vetГјl a gyanГє ГЎrnyГ©ka. ElszГЎnta magГЎt: muszГЎj megtennie minden tЕ‘le telhetЕ‘t, hogy bizonyГtsa Thor bЕ±nГ¶ssГ©gГ©t, Г©s kivГ©geztesse, mielЕ‘tt mГ©g kГ©sЕ‘ lenne.
Az igaz, hogy legalГЎbb egy kissГ© jГіvГЎtette a vГ©tkГ©t: a kudarcot vallott kГsГ©rlet utГЎn elvetette a merГ©nylet gondolatГЎt. EttЕ‘l igencsak megkГ¶nnyebbГјlt. MiutГЎn tanГєja volt terve csЕ‘djГ©nek, rГЎdГ¶bbent: a lelke mГ©lyГ©n nem is kГvГЎnja apja meggyilkolГЎsГЎt, nem akarja, hogy vГ©re a kezГ©hez tapadjon. ГЌgy nem lesz belЕ‘le kirГЎly. TalГЎn sosem lesz Е‘ az uralkodГі. ГЃm a ma este tГ¶rtГ©nГ©sei utГЎn megbГ©kГ©lt ezzel a gondolattal. LegalГЎbb szabad lesz. Tudta, kГ©ptelen lenne elviselni a nyomГЎst, ha ismГ©t keresztГјl kГ©ne mennie ezen: a titkok, a hazudozГЎs, az ГЎllandГі szorongГЎs, hogy leleplezЕ‘dik… Mindez tГєl sok volt neki.
Ahogy egyre csak fel-alá járkált, miközben az est lassan éjszakába hajlott, lassan kezdett lenyugodni. Már épp lehiggadt, és lefekvéshez készülődött, amikor hirtelen zajt hallott, s ahogy az ajtó felé fordult, az kitárult. Firth rontott be rajta, elkerekedett szemmel és feldúltan, úgy vetette be magát a szobába, mint akit üldöznek.
– Halott! – kiГЎltotta Firth. – Meghalt! MegГ¶ltem. VГ©ge! A fГ©rfi hisztГ©rikusan ordГtozott, Г©s Garethnek fogalma sem volt, mirЕ‘l beszГ©l. Csak nem rГ©szeg?
Firth fel-alГЎ rohangГЎlt a szobГЎban, rikoltozott, sГrt, Г©gnek emelte kГ©t karjГЎt – Г©s Gareth ekkor vette Г©szre, hogy tenyere vГ©rben Гєszik, sГЎrga inge csupa vГ¶rГ¶s folt.
Gareth szГve elszorult. Firth meggyilkolt valakit. De kit?
– Kicsoda halott? – faggatta. – Kiről beszélsz?
Firth azonban hisztГ©rikus volt, nem bГrt a kГ©rdГ©sre koncentrГЎlni. Gareth odaszaladt hozzГЎ, hatГЎrozottan megszorГtotta a vГЎllГЎt, Г©s megrГЎzta.
– Felelj!
Firth kinyitotta a szemГ©t, Г©s rГЎbГЎmult, egy vad lГі tekintetГ©vel.
– ApГЎd! A kirГЎly! Halott! VГ©geztem vele! Szavai hallatГЎn Gareth Гєgy Г©rezte, mintha az Е‘ szГvГ©be dГ¶ftek volna kГ©st.
TГЎgra nyГlt szemmel bГЎmult vissza, megdermedt, egГ©sz teste elzsibbadt. Eleresztette a fГ©rfit, tett egy lГ©pГ©st hГЎtra, levegЕ‘ utГЎn kapkodott. A sok vГ©r lГЎttГЎn elhitte, hogy Firth igazat beszГ©l. Fel sem bГrta fogni. Firth? A lovГЎszinas? A leggyengГ©bb barГЎtja? TГ©nyleg megГ¶lte az apjГЎt?
– De hát… hogy lehetséges ez? – hördült fel Gareth. – Mikor?
– A szobájában történt – felelte Firth. – Most, az imént. Leszúrtam.
Gareth kezdte felfogni a hallottakat, és összeszedte magát: észrevette a nyitott ajtót, odarohant, hogy becsukja, ám előbb meggyőződött róla, hogy van-e őr a közelben. Szerencsére a folyosó üres volt. Becsapta az ajtót, és bezárta a vastag vasretesszel.
Visszasietett a szoba tГєlsГі felГ©be. Firth mГ©g mindig hisztГ©rikus ГЎllapotban volt, Г©s Gareth tudta, muszГЎj lenyugtatnia. MuszГЎj volt vГЎlaszt kapnia a kГ©rdГ©seire.
A vГЎllГЎnГЎl fogva megragadta a fiГєt, maga felГ© fordГtotta, Г©s kГ©zfejjel kГ©pen legyintette, hogy abbahagyja a hisztГ©riГЎzГЎst. Firth vГ©gre rГЎfigyelt.
– Mondj el mindent! – utasГtotta Gareth hЕ±vГ¶sen. – Mondd el, pontosan mi tГ¶rtГ©nt! MiГ©rt tetted ezt?
– Hogyhogy miГ©rt? – Г©rtetlenkedett Firth. – Hiszen meg akartad Г¶lni. A mГ©rgezЕ‘s terved nem vГЎlt be. Azt hit-tem, segГthetek neked. Azt hittem, ezt akarod.
Gareth a fejГ©t csГіvГЎlta. Megragadta Firth ingГ©t, Г©s megrГЎzta, Гєjra Г©s Гєjra.
– Miért tetted?! – üvöltötte.
A kirГЎlyfi Г©rezte, hogy egГ©sz vilГЎga Г¶sszeomlik. DГ¶bbenten fogta fel, hogy lelkiismeret-furdalГЎs gyГ¶tri apja halГЎla miatt. Nem Г©rtette. MindГ¶ssze ГіrГЎkkal ezelЕ‘tt semmit sem akart jobban, mint holtan lГЎtni a kirГЎlyt, ahogy megmГ©rgezetten elterГјl az asztalnГЎl. Most viszont apja halГЎlГЎnak gondolata Гєgy lesГєjtotta, mintha a legjobb barГЎtjГЎt veszГtette volna el. ГљrrГЎ lett rajta a bЕ±ntudat. A lelke mГ©lyГ©n tГ©nyleg nem kГvГЎnta az apja halГЎlГЎt – fЕ‘leg nem Гgy. Nem Firth keze ГЎltal. Г‰s nem penge ГЎltal.
– Nem értem – siránkozott Firth. – Csupán órákkal ezelőtt te magad próbáltad megölni. A mérgezett kehellyel. Azt hittem, hálás leszel!
SajГЎt magГЎt is meglepve Gareth meglendГtette a kezГ©t, Г©s nagy pofont kevert le Firthnek.
– Nem mondtam, hogy tedd ezt! – csattant fel. – Egy szóval sem mondtam, hogy tégy ilyesmit. Miért ölted meg? Nézd meg magad! Csupa vér vagy. Most mindkettőnknek végünk van. Csak idő kérdése, hogy az őrök elfogjanak.
– Senki sem látott – bizonygatta Firth. – Direkt őrségváltás idején lopóztam be a szobájába. Senki sem vett észre.
– És hol a fegyver?
– Nem hagytam ott – felelte Firth büszkén. – Nem vagyok ostoba. Megszabadultam tőle.
– Г‰s milyen kГ©st hasznГЎltГЎl? – kГ©rdezte Gareth, fejГ©t tГ¶rve a lehetsГ©ges kГ¶vetkezmГ©nyeken. A bЕ±ntudatot aggodalom vГЎltotta fel; aprГіlГ©kosan vГ©giggondolta, milyen nyomokat hagyhatott maga utГЎn ez a szerencsГ©tlen idiГіta, szГЎmГtГЎsba vett minden rГ©szletet, ami sajГЎt szemГ©lyГ©hez vezethet.
– Olyat, amit nem lehet azonosГtani – bГјszkГ©lkedett Firth. – Egy sima, hГ©tkГ¶znapi kГ©st. Az istГЎllГіban talГЎltam. Volt ott nГ©gy mГЎsik, mind ugyanolyan. Nem lehet azonosГtani – ismГ©telte.
Garethnek elszorult a szГve.
– RГ¶vid kГ©s volt, vГ¶rГ¶s nyГ©llel Г©s Гves pengГ©vel? A falra
volt akasztva, a lovam mellett? Firth bólintott, láthatóan elbizonytalanodott. Gareth dühösen meredt rá.
– Te ostoba! Az a kГ©s kГ¶nnyen azonosГthatГі!
– De hát nem volt rajta jelzés! – ellenkezett Firth ijedt, remegő hangon.
– A pengén nincs is jel… de a markolaton igen! – kiabálta Gareth. – A nyélen! Nem nézted meg elég gondosan. Te ostoba! – Előrelépett, elvörösödött. – A markolat tövébe belevésték a lovam szimbólumát. Bárki, aki jól ismeri a királyi családot, rájöhet, hogy az a kés az enyém.
Firthre bГЎmult, aki szГіhoz sem jutott. Gareth legszГvesebben megГ¶lte volna.
– Mit csináltál vele? – faggatta a királyfi. – Mondd,
hogy nГЎlad van! Mondd, hogy magaddal hoztad! KГ©rlek! Firth nagyot nyelt.
– Gondosan megszabadultam tőle. Soha senki nem ta
lГЎlhatja meg. Gareth grimaszt vГЎgott.
– Pontosan hova lett?
– Ledobtam az aknГЎn, ami a kastГ©ly szennygyЕ±jtЕ‘jГ©be vezet. Azt ГіrГЎnkГ©nt ГјrГtik, a folyГіba Г¶ntik a tartalmГЎt. Ne aggГіdj, fensГ©ges uram! A kГ©s mГЎr a folyГі fenekГ©n van.
Váratlanul megszólaltak a kastély harangjai, Gareth pedig megfordult, és a nyitott ablakhoz rohant, elöntötte a pánik. Kinézett, meglátta odakint a tömeget és a káoszt, a kastélyt sokadalom vette körbe. A harangzúgás csak egyetlen dolgot jelenthetett: Firth nem hazudott. Meggyilkolta a királyt.
Gareth érezte, hogy elönti a jeges rémület. Fel nem foghatta, hogy ilyen óriási rémtettet okozott. És hogy pont Firth hajtotta végre ezt a szörnyűséget.
Hirtelen dörömböltek az ajtón, majd a királyi őrség több tagja rontott be a szobába. Gareth abban a pillanatban biztos volt benne, hogy őt jöttek letartóztatni.
Legnagyobb meglepetГ©sГ©re azonban megtorpantak, majd vigyГЎzzba ГЎlltak.
– Uram, apádat leszúrták. Lehet, hogy egy orgyilkos van a kastélyban. Mindenképpen maradj itt a szobádban, ahol biztonságban vagy. A király súlyosan megsebesült.
Gareth hГЎtГЎn felГЎllt a szЕ‘r az utolsГі szГі hallatГЎn.
– Megsebesült? – ismételte, és szinte torkán akadt a szó.
– Ezek szerint még mindig életben van?
– Igen, uram. Isten segedelmével felépül majd, és elmondja, ki művelte ezt a szörnyűséget. Apró főhajtás után az őrök kisiettek a helyiségből, becsapva maguk után az ajtót. Garethen úrrá lett a düh, megragadta Firth vállát, átráncigálta a szobán, és nekilökte a kőfalnak.
Firth elkerekedett szemmel bГЎmult rГЎ, rГ©mГјltnek tЕ±nt, szГіhoz sem jutott.
– Mit tettél? – üvöltötte Gareth. – Most mindkettőnknek végünk!
– De hát… de… – dadogott Firth. – De hát biztos voltam benne, hogy meghalt!
– Sok mindenben vagy biztos – felelte Gareth –, és egyikben sincs igazad! – Eszébe jutott valami. – A tőr! – szólt. – Muszáj visszaszereznünk, mielőtt még késő lenne.
– De hát megszabadultam tőle, fenség – ellenkezett Firth. – Már elmosta a folyó!
– Bedobtad a szennyvГzgyЕ±jtЕ‘be. Az nem jelenti, hogy mГЎr a folyГіban van.
– De valГіszГnЕ±leg ott van! – makacskodott Firth.
Gareth nem ГЎllhatta tovГЎbb a fiГє idiГіta hebegГ©sГ©t. Otthagyta, kirohant az ajtГіn, de Firth a sarkГЎba lihegett.
– Veled megyek. Megmutatom, pontosan hova dobtam
– mondta.
Gareth megállt a folyosón, megfordult, és Firthre meredt. A fiú csupa vér volt, Gareth megdöbbent, hogy az őrök nem vették észre. Csakis a szerencsén múlott. Firth nagyobb teher volt, mint valaha.
– Ezt csak egyszer mondom el – mordult rá Gareth. – Azonnal menj vissza a szobádba, öltözz át, és égesd el a ruháidat! Szabadulj meg a vér minden nyomától! Aztán tűnj el a kastélyból! Ma éjjel maradj távol tőlem! Megértetted?
Ellökte magától Firtht, aztán megfordult, és elrohant. Végigfutott a folyosón, lesietett a kőből kifaragott csigalépcsőn, a kastély legalsó szintje, a szolgák helye felé tartott.
Végre leért az alagsorba, berontott a szolgák közé, többen feléje kapták a fejüket. A szolgák épp hatalmas bödönöket sikáltak, nagy lábasokban forralták a vizet. A téglakemencékben óriási tüzek lobogtak, és a piszkos kötényt viselő szolgák verejtékben úsztak.
A helyisГ©g tГєlsГі vГ©gГ©ben Gareth megpillantotta a hatalmas szennyvГzgyЕ±jtЕ‘t, amelybe egy aknГЎbГіl percenkГ©nt zubogott a mocsok.
A királyfi a legközelebbi szolgához sietett, és kétségbeesetten megragadta a karját.
– Mikor ГјrГtettГ©tek utoljГЎra a szennygyЕ±jtЕ‘t? – kГ©rdezte.
– Csupán percekkel ezelőtt vitték ki a folyóhoz, fenség.
Gareth sarkon fordult, kivágtatott a helyiségből, végigrohant a kastély folyosóin, felszaladt a csigalépcsőn, és kisietett a hűvös éjszakába.
ГЃtrohant a gyepen, zihГЎlva nyargalt a folyГі felГ©.
A part kГ¶zelГ©be Г©rve bГєvГіhelyet keresett, elrejtЕ‘zГ¶tt egy nagy fa mГ¶gГ©. Figyelte, ahogy kГ©t szolga felemeli a nagy vasedГ©nyt, Г©s a sebes sodrГЎsГє folyГіba ГјrГtik.
Nem vette le rГіluk a szemГ©t, vГ©gignГ©zte, ahogy fejjel lefelГ© fordГtottГЎk az edГ©nyt, Г©s miutГЎn mindent kiГјrГtettek belЕ‘le, elindultak vele vissza a kastГ©ly felГ©.
Gareth csak ekkor nyugodott meg vГ©gre. Senki sem vette Г©szre a kГ©st. Most mГЎr a folyГі sodrГЎra volt bГzva, a vГz elmosta a semmibe. Ha az apja ma Г©jjel meghal, nem ma-rad nyom, ami a gyilkoshoz vezethetne.
Vagy talГЎn mГ©gis?
Ötödik Fejezet
Thor szorosan kГ¶vette Reece-t, Khron a sarkГЎban loholt, ahogy az eldugott ГЎtjГЎrГіn kanyarogva a kirГЎly szobГЎja felГ© siettek. Reece a kЕ‘falba rejtett, titkos ajtГіn ГЎt vezette Е‘ket a folyosГіra, Г©s most fГЎklyГЎval a kezГ©ben mutatta az utat. Libasorban haladtak a szЕ±k folyosГіn, amely szГ©dГtЕ‘en kГgyГіzott-kanyargott a kastГ©ly termei kГ¶zt. Felmentek egy szЕ±k kЕ‘lГ©pcsЕ‘n, amely egy Гєjabb folyosГіra vezetett. Megfordultak, Г©s ismГ©t lГ©pcsЕ‘vel talГЎltГЎk szembe magukat. Thor csak ГЎmult, hogy milyen tekervГ©nyes az Гєtvonal.
– Ezt az ГЎtjГЎrГіt Г©vszГЎzadokkal ezelЕ‘tt alakГtottГЎk ki a kastГ©lyban – magyarГЎzta Reece menet kГ¶zben suttogva, a lГ©pcsЕ‘n zihГЎlva. – ApГЎm dГ©dapja csinГЎltatta, a harmadik MacGil uralkodГі. Egy ostrom utГЎn Г©pГttette: menekГјlЕ‘ Гєtvonal. A sors fintora, hogy azГіta egyszer sem voltunk ostrom alatt, Г©s ezeket a folyosГіkat Г©vszГЎzadok Гіta nem hasznГЎljГЎk. A bejГЎratokat be is deszkГЎztГЎk, Г©n fedeztem fel Е‘ket, mГ©g gyerekkГ©nt. IdЕ‘nkГ©nt szeretek Гєgy jГЎrkГЎlni a kastГ©lyban, hogy senki sem tudja, hol vagyok. Amikor kisebbek voltunk, Gwen, Godfrey meg Г©n sokat bГєjГіcskГЎztunk itt. Kendrick mГЎr tГєl nagy volt hozzГЎ, Gareth pedig nem szeretett velГјnk jГЎtszani. Nem hoztunk magunkkal fГЎklyГЎt, ez volt a szabГЎly. VaksГ¶tГ©tben maradtunk. IrtГі fГ©lelmetes volt.
Thor igyekezett nem lemaradni, miközben Reece döbbenetes virtuozitással haladt előre a folyosón, nyilvánvalóan fejben tartotta az útvonal minden egyes lépését.
– Hogy vagy képes észben tartani ezt a kacskaringós utat? – ámult Thor.
– MagГЎnyos gyerekkora van egy fiГєnak ebben a kastГ©lyban – folytatta a magyarГЎzatot Reece –, fЕ‘leg, ha minden testvГ©re idЕ‘sebb nГЎla, Г©s nincs semmi elfoglaltsГЎga, amГg elГ©g nagy nem lesz, hogy beГЎlljon a lГ©giГіba. ГЌgy hГЎt mГЎr kisfiГєkГ©nt elszГЎntam magam, hogy felfedezem a kastГ©ly minden zegГ©t-zugГЎt.
IsmГ©t elfordultak, lementek hГЎrom lГ©pcsЕ‘fokon, ГЎt a falba vГЎgott szЕ±k nyГlГЎson, majd ismГ©t le egy hosszГє lГ©pcsЕ‘n. VГ©gГјl Reece megГЎllt egy vastag tГ¶lgyfa ajtГі elЕ‘tt, amelyet vastagon belepett a por. Az ajtГіhoz nyomta a fГјlГ©t, hallgatГіzott. Thor mellГ©je hГєzГіdott.
– Milyen ajtó ez? – kérdezte.
– Pszt! – felelte Reece.
Thor csöndben maradt, maga is az ajtóhoz simult, hegyezte a fülét. Khron mögöttük ácsorgott, felnézett a két fiúra.
– ApГЎm szobГЎjГЎnak hГЎtsГі ajtaja – suttogta Reece. – Hallani akarom, ki van vele. Thor fГјlelt, dГјbГ¶rgЕ‘ szГvvel hallgatta az ajtГі mГ¶gГјl tompГЎn kiszЕ±rЕ‘dЕ‘ hangokat.
– Гљgy hallom, tele a szoba – mondta Reece. Thor felГ© fordult, komoly tekintetet vetett barГЎtjГЎra. – KГ©sz tЕ±zfГ©szekbe lГ©psz be. Biztos, hogy odabent van apГЎm minden tГЎbornoka, az egГ©sz tanГЎcsa, az Г¶sszes bizalmasa, a csalГЎdja… egy szГіval mindenki. Г‰s biztos, hogy mindegyikГјk el akar fogatni tГ©ged, az ГЎllГtГіlagos gyilkosГЎt. Egy vГ©rszomjas csГјrhe kГ¶zГ© lГ©psz. Ha az apГЎm mГ©g mindig azt hiszi, hogy te prГіbГЎltad meggyilkolni, neked vГ©ged. Biztos, hogy ezt akarod tenni?
Thor nagyot nyelt. Most vagy soha. Kiszáradt a torka, ahogy rádöbbent: ez most élete egyik fordulópontja. Könnyű lenne most rögtön sarkon fordulni, és elmenekülni. Biztonságban élhetne valahol messze, távol Királyudvarhelytől. Vagy beléphet azon az ajtón, és akkor talán egész hátralévő életét a kastély börtönében kell tengetnie, az ottani csőcselékkel… vagy akár ki is végezhetik.
Mély levegőt vett, és meghozta a döntést. Szembe kell néznie a félelmeivel. Nem hátrálhat meg.
BГіlintott. FГ©lt kinyitni a szГЎjГЎt, attГіl tartott, hogy ha megszГіlal, talГЎn meggondolja magГЎt.
Reece viszonozta a biccentГ©st, helyeslЕ‘ arckifejezГ©ssel, majd lenyomta a vaskilincset, Г©s vГЎllГЎval betolta az ajtГіt.
Thor hunyorgott az Г©les fГЎklyafГ©nyben, ahogy kinyГlt az ajtГі. Egyszeriben a kirГЎly hГЎlГіszobГЎjГЎnak kГ¶zepГ©n talГЎlta magГЎt, Khron Г©s Reece az oldalГЎn ГЎlltak.
Legalább két tucat ember tolongott a király körül, aki az ágyában feküdt; egyesek fölé hajoltak, mások térdeltek. Az uralkodót tanácsadói és tábornokai vették körbe, s jelen volt még Argon, a királyné, Kendrick, Godfrey… még Gwendolyn is. Virrasztás volt ez, Thor egy család magánügyébe tolakodott be éppen.
A helyiségben komor hangulat uralkodott, az arcokon zord kifejezés ült. MacGil párnákra támaszkodott, Thor megkönnyebbülten látta, hogy él – legalábbis még.
Mindenki egyszerre fordult feléjük, megdöbbenve Thor és Reece váratlan felbukkanásán. Thor realizálta, mennyire sokkolhatta a jelenlévőket, hogy ők egyszeriben megjelentek itt a szoba közepén, betoppanva a kőfalba vágott titkos ajtón.
– Ez az a fiú! – kiabálta valaki a sokadalomból, felállt, és gyűlölködve mutatott Thorra. – Ő az, aki próbálta megmérgezni a királyt!
ЕђrГ¶k siettek felГ©je a szoba minden sarkГЎbГіl. Thornak fogalma sem volt, mit tegyen. LegszГvesebben sarkon fordult volna, hogy menekГјlЕ‘re fogja, de tudta: szembe kell nГ©znie a dГјhГ¶s tГ¶meggel, muszГЎj kibГ©kГјlnie a kirГЎllyal. ГЌgy hГЎt Г¶sszeszedte minden bГЎtorsГЎgГЎt, mikГ¶zben az Е‘rГ¶k egyre kГ¶zeledtek. A mellette ГЎllГі Khron vicsorgott, Гіva intve a tГЎmadГіkat.
Thor egyszeriben Г©rezte, hogy elГ¶nti a hЕ‘sГ©g, erЕ‘ ГЎramlik ГЎt rajta; Г¶nkГ©ntelenГјl felemelte fГ©l karjГЎt, az Е‘rГ¶k felГ© tartotta a tenyerГ©t, Г©s felГ©jГјk irГЎnyГtotta az energiГЎt.
Döbbenten látta, hogy mind megállnak menet közben, tőle alig egy méterre megtorpannak, mintha szó szerint megdermedtek volna. Akármi is volt a Thorban növekvő erő, megóvta őt a támadóktól.
– Hogy merészelsz betörni ide, és varázslatot használni, te kölyök?! – kiabálta a kardját kirántva Brom tábornok, a király fővezére. – Nem elég, hogy egyszer már megpróbáltál végezni a királyunkkal?
KardjГЎval a kezГ©ben Thor felГ© kГ¶zeledett, a fiГє pedig Г©rezte, hogy elГ¶nti az erЕ‘, jobban, mint valaha. EgyszerЕ±en lehunyta a szemГ©t, Г©s Г¶sszpontosГtott. MegГ©rezte Brom kardjГЎnak energiГЎjГЎt, az alakjГЎt, a pengГ©jГ©t, Г©s valahogyan eggyГ© vГЎlt vele. Az elmГ©jГ©vel rГЎparancsolt, hogy dermedjen meg.
Brom megtorpant, elkerekedett szemmel ГЎllt.
– Argon! – perdГјlt meg a tГЎbornok kiabГЎlva. – Most azonnal ГЎllГtsd le ezt a varГЎzslatot! ГЃllГtsd le ezt a kГ¶lykГ¶t!
A druida kilépett a tömegből, és lassan hátratolta a csuklyáját. Fürkésző, lángoló tekintettel meredt Thorra.
– Nem lГЎtom okГЎt, hogy megГЎllГtsam – felelte Bromnak.
– Nem ártó szándékkal jött.
– MegЕ‘rГјltГ©l? Kis hГjГЎn vГ©gzett a kirГЎlyunkkal!
– Mondod te – felelte Argon. – Г‰n nem Гgy lГЎtom.
– Hagyjátok! – szólt egy reszelős, mély hang.
Mindenki MacGil felГ© fordult, aki felГјlt az ГЎgyon. KГ¶dГ¶s tekintettel nГ©zett a csЕ‘dГјletre. LГЎthatГіan nagy erЕ‘feszГtГ©sГ©be kerГјlt a beszГ©d.
– Beszélni akarok a fiúval. Nem ő döfött le. Láttam a támadóm, egy férfi arcát, valaki más volt. Thor ártatlan.
A sokadalom lassan lehiggadt, Гgy Thor is, Г©s lassan kiengedte Е‘ket elmГ©je uralma alГіl. Az Е‘rГ¶k elhГЎtrГЎltak, gyanakodva nГ©ztГ©k Thort, mintha a fiГє egy idegen vilГЎg szГјlГ¶tte lett volna, Г©s vonakodva dugtГЎk vissza kardjukat a hГјvelybe.
– Beszélni akarok Thorral – mondta MacGil. – Négyszemközt. Menjetek ki! Mind!
– De felség! – ellenkezett Brom. – Tényleg nem tartod ezt veszélyesnek? Biztonságos kettesben maradnod a fiúval?
– Egy ujjal se nyúljatok Thorhoz! – parancsolta MacGil.
– Most pedig hagyjatok magunkra! Mindenki távozzon! A családom is.
A szobára nyomasztó csönd borult, ahogy az emberek egymást bámulták, láthatóan nem tudták, mi tévők legyenek. Thor földbe gyökerezett lábbal állt, alig volt képes felfogni ezt az egészet.
A többiek, beleértve a királyi családot, egyesével elhagyták a szobát, Reece magával vitte Khront. A helyiség, amely pillanatokkal ezelőtt még tele volt emberekkel, egyszeriben üresen maradt.
Az ajtГі bezГЎrult. Thor Г©s a kirГЎly kettesben maradtak, egyedГјl voltak a csГ¶ndben. A fiГє el sem bГrta hinni. Nem voltak rГЎ szavak, mennyire fГЎjt lГЎtnia a kirГЎlyt Гgy heverni az ГЎgyon, ilyen sГЎpadtan, ekkora kГnok kГ¶zГ¶tt. Nem tudta, miГ©rt, de szinte Гєgy Г©rezte, mintha rГ©szben Е‘ maga is ott haldoklana, azon az ГЎgyon. MindennГ©l jobban vГЎgyott arra, hogy az uralkodГі felГ©pГјljГ¶n.
– Gyere ide, fiam – szólt MacGil gyengén, rekedten, suttogásnál alig hangosabban.
Thor fejet hajtott, Г©s a kirГЎlyhoz sietett, letГ©rdelt az ГЎgy mellett. Az uralkodГі ernyedten felГ©je nyГєjtotta a karjГЎt, Thor megcsГіkolta a kГ©zfejГ©t.
A fiú felnézett, és látta, hogy MacGil gyengén mosolyog rá. Thor meglepetten érezte, hogy patakzik a könnye.
– FelsГ©ges kirГЎlyom – kezdte hadarva Thor, mert mГЎr nem bГrta magГЎba fojtani –, kГ©rlek, higgy nekem: nem Г©n akartalak megmГ©rgezni. CsupГЎn azГ©rt tudtam a mГ©regrЕ‘l, mert ГЎlmodtam rГіla. Valamilyen erЕ‘ sugallta, amit nem Г©rtek. Csak figyelmeztetni akartalak. KГ©rlek, higgy nekem…
MacGil feltartotta a kezГ©t, Г©s Thor elhallgatott.
– Tévedtem, hogy bűnösnek hittelek – szólt a király. – De erre csak akkor jöttem rá, amikor az orgyilkos leszúrt. Te csupán az életemet próbáltad menteni. Bocsáss meg nekem! Te hűséges voltál hozzám. Talán te vagy udvarom egyetlen hű tagja.
– Bárcsak tévedtem volna! – felelte Thor. – Bár biztonságban lennél! Bár illúziónak bizonyultak volna az álmaim, bár ne esett volna bajod! De talán valóban tévedtem. Talán felépülsz.
MacGil a fejГ©t csГіvГЎlta.
– A végét járom – mondta Thornak. A fiú nagyot nyelt, remélve, hogy az uralkodó téved, bár megérezte: igazat szól.
– Tudod, ki követte el ezt a szörnyűséget, felséges úr? – tette fel Thor a kérdést, amely az álma óta nem ment ki a fejéből. El sem tudta képzelni, ki és miért akarná meggyilkolni a királyt.
MacGil felnГ©zett a mennyezetre, kimerГјlten pislogott.
– LГЎttam az arcГЎt. JГіl ismerem azt az arcot. De valamiГ©rt kГ©ptelen vagyok hozzГЎ nevet pГЎrosГtani. – Visszafordult Thor felГ©. – Most mГЎr nem szГЎmГt. A vГ©gГ©t jГЎrom. AkГЎrki keze ГЎltal halok is meg, a vГ©g ugyanaz. Most mГЎr csak az szГЎmГt – szГіlt, majd kinyГєjtotta a kezГ©t, Г©s olyan erЕ‘vel ragadta meg Thor csuklГіjГЎt, ami meglepte a fiГєt –, hogy mi tГ¶rtГ©nik, miutГЎn meghalok. Ez a kirГЎlysГЎg kirГЎly nГ©lkГјl fog maradni.
MacGil ГЎthatГі pillantГЎst vetett Thorra, amelyet a fiГє nem igazГЎn tudott Г©rtelmezni. Nem egГ©szen Г©rtette, mit mond az uralkodГі, mit vГЎr tЕ‘le – ha egyГЎltalГЎn vГЎr valamit. LegszГvesebben rГЎkГ©rdezett volna, de lГЎtta, milyen nehezen lГ©legzik MacGil, Г©s nem akart kГ¶zbeszГіlni.
– Argonnak igaza volt veled kapcsolatban – folytatta a király, és lassan elengedte Thor karját. – Sokkal nagyobb dolgokra vagy hivatott, mint én.
Thor megborzongott az uralkodГі szavai hallatГЎn. Nagy dolgokra hivatott? Nagyobbakra, mint a kirГЎly? A fiГє mГЎr azt a puszta gondolatot sem bГrta felfogni, hogy MacGil kirГЎlynak egyГЎltalГЎn eszГ©be jutna Е‘rГіla beszГ©lgetni Argonnal. Г‰s a tГ©ny, hogy a druida azt jГіsolta, Thor nagyobb dolgokra hivatott, mint az uralkodó… MГ©gis mit jelenthet ez? MacGil kirГЎly talГЎn csak fГ©lrebeszГ©lt Г©lete utolsГі pillanataiban?
– Okkal választottalak téged… Okkal akartam, hogy a
csalГЎdom rГ©sze lГ©gy. Tudod, hogy mi ez az ok? Thor a fejГ©t csГіvГЎlta, iszonyГєan tudni akarta a vГЎlaszt.
– Nem tudod, miért akartam, hogy te és csakis te légy itt velem az utolsó pillanataimban?
– Sajnálom, uram – csóválta a fejét Thor. – Fogalmam sincs.
MacGil halovГЎnyan mosolygott, lassan lecsukГіdott a szeme.
– Messze innen van egy csodálatos vidék. A Vadonon túl. A sárkányok birodalmán túl. Az a vidék a druidák földje. Az édesanyád otthona. Oda kell menned, hogy megleld a válaszokat.
MacGil tГЎgra nyitotta a szemГ©t, heves tekintettel meredt a fiГєra, Thor egyszerЕ±en nem Г©rtette, miГ©rt.
– Ezen múlik a királyságunk sorsa – tette hozzá MacGil.
– Te nem hasonlГtasz a tГ¶bbiekre. KГјlГ¶nleges vagy. AmГg meg nem Г©rted, ki vagy, a kirГЎlysГЎgunkban sosem lesz bГ©ke.
MacGil lehunyta a szemГ©t, egyre nehezebben vett levegЕ‘t, minden lГ©legzetГ©nГ©l hГ¶rgГ¶tt. SzorГtГЎsa lassan enyhГјlt Thor csuklГіjГЎn, a fiГє pedig szinte mГЎr nem is lГЎtott a kГ¶nynyeitЕ‘l. SzГ©delgett mindattГіl, amit a kirГЎly mondott, hiГЎba igyekezett megГ©rteni a hallottakat. Alig bГrt koncentrГЎlni. JГіl hallotta egyГЎltalГЎn?
MacGil suttogni kezdett, ám olyan halkan, hogy Thor alig tudta kivenni a szavakat. Az uralkodó fölé hajolt, hogy a füle közelebb legyen a szájához.
A kirГЎly mГ©g egyszer utoljГЎra felemelte a fejГ©t, Г©s egy vГ©gsЕ‘ erЕ‘feszГtГ©ssel Гgy szГіlt:
– Bosszulj meg!
AztГЎn egyszeriben megdermedt. NГ©hГЎny pillanatig mozdulatlanul hevert, majd feje oldalra csuklott, szeme tГЎgra nyГlt, tekintete Гјveges volt.
Meghalt.
– NE! – üvöltötte Thor.
Olyan hangosan jajveszékelhetett, hogy az őrök is felfigyeltek rá, mert egy szempillantás múlva kitárult mögötte az ajtó, és Thor hallotta, amint több tucat ember rontott be nagy zajjal a helyiségbe. Elméje egy zugában felfogta, hogy mozognak körülötte. Tompán hallotta, hogy megszólalnak a harangok, újra és újra. A harangzúgás felvette a halántékában lüktető vér ritmusát. Ám minden elhomályosult, és másodpercekkel később már forgott vele az egész szoba.
Thor elГЎjult, tehetetlenГјl rogyott a kЕ‘padlГіra.
Hatodik Fejezet
Feltámadt a szél, Gareth arcába süvöltött, a királyfi felnézett, az első felkelő nap halvány fényében pislogott, hogy ki ne csorduljon a könnye. Alig hajnalodott, ezen a félreeső helyen, a Kolvian-szirt szélén mégis több száz ember gyűlt már össze: a király családtagjai, barátai és magas rangú alattvalói. A lehető legközelebb húzódtak, remélték, hogy részt vehetnek a temetésen. Kész hadsereg állt mögöttük, visszatartva a tömegeket: Gareth látta, hogy sok ezer ember figyeli a szertartást a távolból, és a csődület egyre nő. A jelenlévők arcán őszinte gyász ült. Annyi bizonyos, hogy az édesapját szerette a népe.
Gareth Г©s a szЕ±k csalГЎd tГ¶bbi tagja fГ©lkГ¶rben ГЎllt az uralkodГі holtteste mellett, amely palГЎnkokon fekГјdt egy gГ¶dГ¶r felett, ahovГЎ a rГЎerЕ‘sГtett kГ¶telekkel kГ©szГјltek leengedni. Argon a tГ¶meg elЕ‘tt ГЎllt mГ©lyvГ¶rГ¶s talГЎrjГЎban, amelyet csakis temetГ©seken vett fel. CsuklyГЎja miatt alig lГЎtszott az arca, ahogy lenГ©zett a kirГЎly holttestГ©re. Gareth kГ©tsГ©gbeesetten prГіbГЎlta kifГјrkГ©szni Г©s Г©rtelmezni a druida arckifejezГ©sГ©t, rГЎjГ¶nni, mit tud Argon. Vajon tudja, hogy Gareth miatt halt meg a kirГЎly? Г‰s ha igen, vajon elГЎrulja a tГ¶bbieknek? Vagy mindent a sorsra bГz?
Gareth balszerencsГ©jГ©re az az idegesГtЕ‘ kisfiГє, Thor, tisztГЎzta magГЎt a vГЎdak alГіl; nyilvГЎn nem szГєrhatta le a kirГЎlyt, mikГ¶zben bГ¶rtГ¶nbe volt zГЎrva. ArrГіl nem is beszГ©lve, hogy maga a kirГЎly jelentette ki, hogy Thor ГЎrtatlan. EttЕ‘l Gareth mГ©g rosszabb helyzetbe kerГјlt. MГЎris megalakult egy tanГЎcs az Гјgy kivizsgГЎlГЎsГЎra, a gyilkossГЎg minden egyes rГ©szletГ©nek alapos tanulmГЎnyozГЎsГЎra. Gareth dГјbГ¶rgЕ‘ szГvvel ГЎllt a tГ¶bbiek kГ¶zГ¶tt, lebГЎmulva a tetemre, amelyet hamarosan leeresztenek a fГ¶ldbe; legszГvesebben Е‘ maga is a fГ¶ld alГЎ sГјllyedt volna.
Csak idЕ‘ kГ©rdГ©se, hogy a nyom FirthhГ¶z vezessen – Г©s amint Е‘ leleplezЕ‘dik, Garethet is magГЎval fogja rГЎntani. A kirГЎlyfi tudta, gyorsan kell cselekednie, hogy elterelje a tanГЎcs figyelmГ©t, muszГЎj mГЎst gyanГєba kevernie. Nem tudhatta, a kГ¶rГјlГ¶tte lГ©vЕ‘k nem Е‘t gyanГєsГtjГЎk-e mГЎris. BГЎr valГіszГnЕ±leg fГ¶lГ¶slegesen aggГіdott, mert ahogy kГ¶rГјlnГ©zett, nem lГЎtott senkit, aki Е‘t figyelte volna. Mellette ГЎllt hГЎrom fivГ©re, Reece, Godfrey Г©s Kendrick; a hГєga, Gwendolyn; Г©s az Г©desanyja, aki gyГЎsztГіl elgyГ¶tГ¶rt arccal, dermedten figyelte a temetГ©st; apjuk halГЎla Гіta teljesen mГЎs embernek tЕ±nt, mГ©g beszГ©lni is alig volt kГ©pes. Gareth Гєgy hallotta, hogy amikor az asszony Г©rtesГјlt a hГrrЕ‘l, tГ¶rtГ©nt vele valami, egyfajta bГ©nulГЎs. FГ©l arca mozdulatlannГЎ vГЎlt, Г©s ha megszГіlalt, tГєl lassan ejtette a szavakat.
Az özvegy mögött álltak a királyi tanács tagjai, Gareth az arcukat fürkészte: Brom, a fővezér és Kolk, a légió vezetője álltak legelöl, mögöttük sorakozott apja számtalan tanácsadója. Mind tettették, hogy lesújtja őket a gyász, de Gareth átlátott rajtuk. Tudta, hogy ez a sok ember, a tanácstagok, tanácsadók és tábornokok – valamint a mögöttük álló öszszes nemes, meg uraság – a legkevésbé sincs lesújtva. Látta az arcukon a becsvágyat. A hatalomvágyat. Ahogy a király tetemére meredtek, Gareth érezte, hogy mindannyian azon tűnődnek: ki fogja megkaparintani a trónt.
Gareth maga is ezen gondolkozott. Mi tГ¶rtГ©nhet egy ilyen zavaros gyilkossГЎg utГЎn? Ha a kirГЎly halГЎla az eredeti elkГ©pzelГ©s szerint, gyorsan Г©s egyszerЕ±en esett volna meg, s a gyanГє hamar valaki mГЎsra terelЕ‘dik, akkor Gareth terve tГ¶kГ©letesnek bizonyult volna: Е‘ foglalhatnГЎ el a trГіnt. ElvГ©gre is Е‘ a tГ¶rvГ©nyes elsЕ‘szГјlГ¶tt fiГє. Az apja Gwendolynra ruhГЎzta ГЎt a hatalmat, ГЎm azon az Г¶sszejГ¶vetelen senki mГЎs nem volt jelen a testvГ©reken kГvГјl, Г©s a kirГЎly nem iktatta tГ¶rvГ©nybe a kГvГЎnsГЎgГЎt. Gareth ismerte a tanГЎcsot, tudta, milyen komolyan veszik a tГ¶rvГ©nyt. TГ¶rvГ©nyes megerЕ‘sГtГ©s nГ©lkГјl a hГєga nem uralkodhat.
Tehát ez is azt támasztotta alá, hogy Gareth a trónörökös. Ha a jogszerű eljárás zajlik le – márpedig a királyfi elszánta magát, hogy gondoskodik erről –, akkor rászáll a hatalom. Ezt diktálta a törvény.
Abban biztos volt, hogy a testvГ©rei szembe fognak szГЎllni vele. Fel fogjГЎk emlegetni az apjuk ГЎltal Г¶sszehГvott talГЎlkozГіt, Г©s valГіszГnЕ±leg erЕ‘skГ¶dni fognak, hogy Gwendolynnak kellene uralkodnia. Kendrick nem fogja megprГіbГЎlni magГЎhoz ragadni a hatalmat – tГєlsГЎgosan nemes lelkЕ±. Godfrey-t az egГ©sz nem Г©rdekli. Reece tГєl fiatal. Gwendolyn jelentette Gareth szГЎmГЎra az egyetlen valГіs fenyegetГ©st. A kirГЎlyfi azonban optimista volt: Гєgy vГ©lte, a tanГЎcs nem bГrnГЎ elfogadni, hogy egy nЕ‘ – rГЎadГЎsul egy kamasz lГЎny – uralja a GyЕ±rЕ± KirГЎlysГЎgГЎt. Г‰s mivel a kirГЎly nem iktatta tГ¶rvГ©nybe, hogy Gwendolyn a trГіnГ¶rГ¶kГ¶s, a tanГЎcsnak tГ¶kГ©letes kifogГЎsa lesz a lГЎny elutasГtГЎsГЎra.
Kendrick azonban mГ©giscsak fenyegetГ©st jelentett. ElvГ©gre is Garethet mindenki gyЕ±lГ¶lte, mГg Kendricket imГЎdtГЎk a kГ¶zemberek, a katonГЎk. A kГ¶rГјlmГ©nyeket figyelembe vГ©ve megvolt rГЎ az esГ©ly, hogy a tanГЎcs Kendricket Гјlteti a trГіnra. Gareth tudta, a lehetЕ‘ leghamarabb magГЎhoz kell ragadnia a hatalmat, hogy annak segГtsГ©gГ©vel minГ©l elЕ‘bb eltaposhassa Kendricket.
Valami megrГЎntotta a kezГ©t, lenГ©zett: a kГ¶tГ©l marta a tenyerГ©t. RГЎdГ¶bbent, hogy elkezdtГ©k leengedni az apja koporsГіjГЎt; a testvГ©reire pillantott, mindannyian kГ¶telet fogtak, mint Е‘, Г©s lassan eresztettГ©k vele apjukat a fГ¶ldbe. A koporsГі oldalra billent Gareth felГ©, mivel nem a tГ¶bbiekkel egy idЕ‘ben engedte a kГ¶telet. A kirГЎlyfi gyorsan megragadta a kГ¶telet a mГЎsik kezГ©vel is, Г©s eresztett rajta, amГg a koporsГі vГ©gre egyenesbe nem ГЎllt. TessГ©k, mГ©g holtГЎban sem volt kГ©pes megfelelni az apjГЎnak.
TГЎvoli harangzГєgГЎs hallatszott a kastГ©lybГіl, Argon elЕ‘relГ©pett, Г©s felemelte a tenyerГ©t.
– Itso ominus domi ko resepia…
A Gyűrű elveszett nyelvén, az uralkodók nyelvén szólt, amelyet ősei ezer éven át használtak. Garethbe már kisfiúként beleverték ezt a nyelvet magántanárai – és szüksége is lesz rá, amint trónra lép.
Argon vГЎratlanul elhallgatott, felnГ©zett, egyenesen Garethre bГЎmult. A kirГЎlyfinak a hideg futkosott a hГЎtГЎn, a druida ГЎthatГі tekintete mintha a vesГ©jГ©be lГЎtott volna. Gareth elpirult, belegondolt, hogy talГЎn az egГ©sz kirГЎlysГЎg Е‘ket figyeli: vajon tudja valaki, miГ©rt bГЎmulja Argon? A druida tekintetГ©bЕ‘l azt olvasta ki, hogy tisztГЎban van az apja halГЎlГЎban jГЎtszott szerepГ©vel. A varГЎzslГі azonban titokzatos volt, sosem avatkozott bele az emberek sorsГЎnak alakulГЎsГЎba. Vajon el fogja hallgatni Gareth titkГЎt?
– MacGil kirГЎly jГі Г©s igazsГЎgos uralkodГі volt – mondta Argon lassan, mГ©ly Г©s fennkГ¶lt hangon. – Еђsei bГјszkesГ©gГ©re Г©s becsГјletГ©re vГЎlt, gazdagabbГЎ Г©s bГ©kГ©sebbГ© tette ezt a kirГЎlysГЎgot, mint elЕ‘tte bГЎrmely uralkodГіnk. Isten Гєgy akarta, hogy Г©letГ©t idЕ‘ elЕ‘tt oltsГЎk ki. Azonban komoly Г©s jelentЕ‘s Г¶rГ¶ksГ©get hagyott hГЎtra. Rajtunk ГЎll, hogy mГ©ltГіk legyГјnk az Г¶rГ¶ksГ©gГ©hez. – SzГјnetet tartott. – A GyЕ±rЕ± KirГЎlysГЎgГЎt minden oldalrГіl komoly, halГЎlos fenyegetГ©s Г¶vezi. A SzakadГ©kon tГєl barbГЎrok Г©s emberevЕ‘ vadak hordГЎi dГєlnak, Г©s minket csupГЎn energiapajzsunk vГ©d tЕ‘lГјk. A GyЕ±rЕ±n belГјl, a FelfГ¶ld tГєloldalГЎn egy olyan klГЎn Г©l, amely veszГ©lyt jelent rГЎnk. PГ©ldГЎtlan jГіlГ©tben Г©s bГ©kГ©ben Г©lГјnk; ГЎm a biztonsГЎgunk csupГЎn ГЎtmeneti. MiГ©rt vettГ©k el tЕ‘lГјnk az Г©giek a kirГЎlyt Г©lete virГЎgjГЎban? Egy ilyen jГі Г©s bГ¶lcs Г©s igazsГЎgos kirГЎlyt? MiГ©rt az volt a sorsa, hogy Гgy gyilkoljГЎk meg? Mind csupГЎn bГЎbok, jГЎtГ©kszerek vagyunk a sors kezГ©ben. MГ©g hatalmunk csГєcsГЎn is a fГ¶ld alatt vГ©gezhetjГјk. Az embernek nem arra a kГ©rdГ©sre kell vГЎlaszt lelnie, hogy mit akar, hanem arra: ki akar lenni?
Argon lehajtotta a fejét, és Gareth tenyerét ismét marta a kötél, ahogy teljesen leeresztették a koporsót; nagy puffanással ért földet.
– NE! – sikoltott valaki.
Gwendolyn. A lГЎny hisztГ©rikusan rohant a sГrgГ¶dГ¶r szГ©lГ©hez, mintha bele akarnГЎ vetni magГЎt. Reece utГЎnaszaladt, Г©s megragadta, visszatartotta. Kendrick is odalГ©pett hozzГЎjuk, hogy segГtsen.
Gareth azonban egyáltalán nem sajnálta a lányt; sokkal inkább fenyegetve érezte magát. Ha Gwendolyn a föld alá vágyik, ő el tudja intézni.
Bizony, de mГ©g mennyire, hogy el tudja.
Thor alig egy mГ©terre ГЎllt MacGil kirГЎly koporsГіjГЎtГіl, figyelte, ahogy leeresztik a fГ¶ldbe, Г©s alig bГrta a lГЎtvГЎnyt. Az uralkodГі csodГЎlatos vГ©gsЕ‘ nyughelyet vГЎlasztott ki magГЎnak: a kirГЎlysГЎg legmagasabb szirtjГ©nek peremГ©n temettГ©k el, olyan magas helyen, amely mintha a felhЕ‘k kГ¶zГ© nyГєlt volna. Maguk a felhЕ‘k narancssГЎrga, zГ¶ld, sГЎrga Г©s rГіzsaszГn ГЎrnyalatot Г¶ltГ¶ttek, mikГ¶zben az elsЕ‘ nap egyre magasabbra hГЎgott az Г©gen. A vilГЎg azonban kГ¶dbe borult, amely csak nem akart feloszlani, mintha maga a birodalom is gyГЎszolt volna. A fiГє mellett ГЎllГі Khron nyГјszГtett.
Thor rikoltГЎst hallva felpillantott, Г©s lГЎtta, hogy Estopheles kГ¶rГ¶z fГ¶lГ¶ttГјk, Г©s a magasbГіl nГ©z le rГЎjuk. A fiГє mГ©g mindig kГЎba volt; alig bГrta elhinni az elmГєlt pГЎr nap esemГ©nyeit vagy azt, hogy most itt ГЎll, a kirГЎlyi csalГЎd kГ¶rГ©ben, Г©s figyeli, amint a fГ¶ldbe eresztik a holttestГ©t e fГ©rfinak, akit oly gyorsan megszeretett. Ez az egГ©sz egyszerЕ±en lehetetlennek tЕ±nt. Г‰pp csak megismerte a kirГЎlyt, az elsЕ‘ fГ©rfit, akit igazГЎn apjГЎnak Г©rezhetett, de mГЎris elvesztette. Egyre csak a kirГЎly utolsГі szavai jГЎrtak a fejГ©ben:
Te nem hasonlГtasz a tГ¶bbiekre. KГјlГ¶nleges vagy. AmГg meg nem Г©rted, ki vagy, a kirГЎlysГЎgunkban sosem lesz bГ©ke.
Mit jelenthet ez? Kicsoda ő, Thor valójában? Mitől lenne különleges? Honnan tudta ezt a király? Mi köze a Királyság sorsának Thorhoz? Vagy a király talán csak félrebeszélt?
Messze innen van egy csodálatos vidék. A Vadonon túl. A sárkányok birodalmán túl. Az a vidék a druidák földje. Édesanyád otthona. Oda kell menned, hogy megleld a válaszokat.
Honnan ismerte MacGil király az édesanyját? Honnan tudta, hol él az asszony? És miféle válaszokkal szolgálhat Thor anyja? A fiú mindig is azt hitte, hogy az édesanyja meghalt – felvillanyozta a gondolat, hogy talán életben van. Jobban elszánta magát, mint valaha, hogy felkutatja, megtalálja az anyját. Hogy rátalál a válaszokra, felfedezi, kicsoda ő, és mitől különleges.
MikГ¶zben a harangok zГєgtak, Г©s MacGil testГ©t lassan leeresztettГ©k a sГrba, Thor a sors kegyetlen fintorГЎn gondolkodott: miГ©rt lГЎthatja a jГ¶vЕ‘t, miГ©rt volt tanГєja e nagy fГ©rfi meggyilkolГЎsГЎnak, ha semmi ereje nincs, hogy megakadГЎlyozza? Bizonyos szempontbГіl azt kГvГЎnta, bГЎr semmit se lГЎtott volna elЕ‘re mindebbЕ‘l, bГЎr ne tudta volna, hogy mi fog tГ¶rtГ©nni; bГЎr lehetne ГЎrtatlan kГvГјlГЎllГі, mint mindenki mГЎs, aki egy nap arra Г©bredt, hogy a kirГЎly meghalt. Most Гєgy Г©rezte, rГ©sze volt a kirГЎly halГЎlГЎban. ValamiГ©rt bЕ±ntudata volt, mintha tГ¶bbet kellett volna tennie.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/pages/biblio_book/?art=43695599) на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
Если текст книги отсутствует, перейдите по ссылке
Возможные причины отсутствия книги:
1. Книга снята с продаж по просьбе правообладателя
2. Книга ещё не поступила в продажу и пока недоступна для чтения