Читать онлайн книгу "A Becsület Siralma"
A BecsГјlet Siralma
Morgan Rice
A Varázslö Gyűrűje #4
A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE sorozatban minden megtalГЎlhatГі, hogy rГ¶gtГ¶n sikeres legyen: cselszГ¶vГ©sek, kontrГЎzГЎsok, rejtГ©ly, hЕ‘s lovagok, megtГ¶rt szГvekkel tetГ©zett Г©s virГЎgzГі kapcsolatok, megtГ©vesztГ©sek Г©s ГЎrulГЎsok. Minden korosztГЎlyt ГіrГЎk hosszГЎig lekГ¶t. Minden fantasy olvasГі magГЎnkГ¶nyvtГЎrГЎban ott a helye. --Books and Movie Reviews, Roberto Mattos A KiГЎltГЎs a BecsГјletГ©rt a bestseller A VarГЎzslГі GyЕ±rЕ±je sorozat negyedik kГ¶tete, melynek elsЕ‘ kГ¶tete A HЕ‘sГ¶k KГјldetГ©se cГmmel kaphatГі! A KiГЎltГЎs a BecsГјletГ©rt-ben (A VarГЎzslГі GyЕ±rЕ±je negyedik kГ¶tetГ©ben) Thor harcedzett vitГ©zkГ©nt tГ©rt haza a a SzГЎzaktГіl, Г©s most meg kell tanulnia, mit jelent Г©let-halГЎl harcot vГvni a szГјlЕ‘fГ¶ldjéért. A McCloud-ok mГ©lyen behatoltak a MacGil terГјletekre – a GyЕ±rЕ± tГ¶rtГ©netГ©ben eddig legmГ©lyebbre –, Г©s ahogy Thor egy rajtaГјtГ©sbe keveredik, az Е‘ vГЎllaira hГЎrul, hogy visszaverje a tГЎmadГЎst a kirГЎlyi udvar megmentГ©séért. Godfrey-t a testvГ©re egy igen ritka Г©s erЕ‘s mГ©reggel tГЎmadta meg, Г©s sorsa Gwendolyn kezeiben van, ahogy igyekszik mindent megtenni, hogy megmentse testvГ©rГ©t a halГЎltГіl. Gareth-en egyre jobban eluralkodik az ГјldГ¶zГ©si mГЎnia Г©s az elГ©gedetlensГ©g. FelbГ©rli a sajГЎt vademberekbЕ‘l ГЎllГі tГ¶rzsГ©t szemГ©lyes hadseregnek Г©s nekik adja Silver Hall-t – kiЕ±zve a Silver-eket Г©s megosztva a kirГЎlyi udvart, ezzel plgГЎrhГЎborГєs veszГ©lyeket helyezve kilГЎtГЎsba. Emellett azon ГјgykГ¶dik, hogy a vad Nevarun-ok elraboljГЎk Г©s hГЎzassГЎgra kГ©nyszerГtsГ©k Gwendolyn-t. Thor barГЎtsГЎgai egyre inkГЎbb elmГ©lyГјlnek, ahogy Гєj helyekre tГ©vednek, vГЎratlan ellenfelekkel nГ©znek szembe Г©s elkГ©pzelhetetlen kГјzdelmekben harcolnak vГЎllt vetve. Thor hazamegy a szГјlЕ‘fГ¶ldjГ©re, ahol az apjГЎval szembesГјlve egy sГєlyos titkot tud meg a mГєltjГЎbГіl – hogy kicsoda is Е‘, ki az anyja, Г©s mi a vГ©gzete. NaprГіl napra egyre erЕ‘sebbГ© vГЎlik kГ¶szГ¶nhetЕ‘en Argon legnagyobb fokГє kikГ©pzГ©seinek, eddig szГЎmГЎra ismeretlen erЕ‘ket kihasznГЎlva. Ahogy elmГ©lyГјl a barГЎtsГЎg kГ¶zte Г©s Gwen kГ¶zГ¶tt, visszatГ©r a kirГЎlyi udvarba eljegyzГ©s remГ©nyГ©ben – de talГЎn mГЎr tГєl kГ©sЕ‘. Andronicus a fГ©lmilliГіs BirodalmГЎnak seregГ©vel Г©s egy informГЎtorral prГіbГЎlja Гєjra bevenni a Kanyont Г©s Г¶sszeroppantani a GyЕ±rЕ±t. Г‰s mintha ennГ©l rosszabbra sem fordulhatnГЎnak a dolgok a kirГЎlyi udvarban, a tГ¶rtГ©net egy sokkolГі csavarral Г©r vГ©get. Vajon Godfrey tГєlГ©li? Garethet szГЎmЕ±zik? KettГ©vГЎlik a kirГЎlyi udvar? TГЎmad a Birodalom? Gwendolyn Г©s Thor Г¶sszejГ¶nnek? Г‰s Thor megtudja-e vГ©gre vГ©gzetГ©nek titkГЎt? A kifinomult vilГЎgszerkezettel Г©s szereplЕ‘kkel tГ¶mГ¶tt KiГЎltГЎs a BecsГјletГ©rt egy barГЎtokrГіl Г©s szeretЕ‘krЕ‘l, kГ©rЕ‘krЕ‘l Г©s rivГЎlisokrГіl, lovagokrГіl Г©s sГЎrkГЎnyokrГіl, intrikГЎkrГіl Г©s politikai cselszГ¶vГ©sekrЕ‘l, Г©rettГ© vГЎlГЎsrГіl, megtГ¶rt szГvekrЕ‘l, megtГ©vesztГ©srЕ‘l, ambГciГіkrГіl Г©s ГЎrulГЎsokrГіl szГіlГі epikus mese. BГЎtorsГЎg Г©s becsГјlet, vГ©gzet Г©s sors, Г©s a mГЎgia mesГ©je. Olyan fantasy, mely egy felejthetetlen Г©s minden korosztГЎly szГЎmГЎra Г©rdekes vilГЎgba rГ¶pГt minket. A 85. 000 szavas terjedelmГ©vel ez a leghosszabb a sorozatban! A sorozat 6. -13. kГ¶nyvei is elГ©rhetЕ‘ek! Az elejГ©tЕ‘l fogva megragadta a figyelmemet Г©s nem eresztett… Ez a tГ¶rtГ©net egy nagyszerЕ±, gyors tempГіjГє Г©s kezdetektЕ‘l akciГіdГєs kaland. Nincsen egyetlen unalmas perce sem. --Paranormal Romance Guild {a Turned-rЕ‘l} Csurig tГ¶ltve akciГіval, romГЎnccal, kalanddal Г©s feszГјltsГ©ggel. Ragadd markodba ezt Г©s szeress bele Гєjra a mЕ±fajba. --vampirebooksite. com (a Turned-rЕ‘l) Remek cselekmГ©nyГ©nek kГ¶szГ¶nhetЕ‘en ezt a kГ¶nyvet nehezen fogod tudni letenni Г©jjel. A vГ©ge egy olyan elkГ©pesztЕ‘ fГјggЕ‘ befejezГ©s, hogy azonnal megveszed a kГ¶vetkezЕ‘ rГ©szt, csak hogy tudd mi tГ¶rtГ©nik--The Dallas Examiner {a Loved-rГіl}
A becsГјlet siralma
(A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE 4. KГ–TET)
Morgan Rice
Morgan Rice
Morgan Rice, a tizenhГ©t kГ¶tetbЕ‘l ГЎllГі bestseller, epikus fantasy-sorozat – A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE – szerzЕ‘je, az USA Today elsЕ‘ szГЎmГє bestseller ГrГіja, Г©s szГЎmos mГЎs regГ©nysorozat szerzЕ‘je. RegГ©nysorozatai kГ¶zГјl kiemelendЕ‘ a VГЃMPГЌRNAPLГ“K cГmЕ±, jelenleg tizenegy kГ¶tetet szГЎmlГЎlГі bestseller-sorozat; a TГљLГ‰LГ‰S TRILГ“GIГЃJA, a kГ©t kГ¶tetbЕ‘l ГЎllГі posztapokaliptikus thriller (folytatГЎsa kГ¶vetkezik); valamint a legГєjabb epikus fantasy-sorozat, a KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K. Morgan mЕ±vei audiГі Г©s nyomtatott kiadГЎsban is megvГЎsГЎrolhatГіk, Г©s tГ¶bb mint 25 nyelvre fordГtottГЎk le Е‘ket.
Morgan Г¶rГјl a visszajelzГ©seknek, ezГ©rt kГ©rjГјk, lГЎtogasson el a www.morganricebooks.com (http://www.morganricebooks.com) weboldalra, iratkozzon fel az e-mail listГЎra, hogy ezГЎltal ingyenes kГ¶nyvhГ¶z Г©s egyГ©b meglepetГ©sekhez jusson! TГ¶ltse le az ingyenes alkalmazГЎst, Г©rtesГјljГ¶n a legГєjabb, exkluzГv hГrekrЕ‘l, Г©s keresse bГЎtran az ГrГіt Facebook-on Г©s Twitteren is!
Lelkes Г©ljenzГ©s Morgan Rice-nak
"Ha Гєgy Г©rzed, Гјres lett az Г©leted a VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE sorozat vГ©ge utГЎn, most itt a megoldГЎs. Rice A SГЃRKГЃNYOK Г‰BREDГ‰SE Гєjabb briliГЎns sorozatnak ГgГ©rkezik: trollok Г©s sГЎrkГЎnyok vilГЎgГЎba kalauzol el bennГјnket, ahol a vitГ©zsГ©g, a becsГјlet, a bГЎtorsГЎg, a varГЎzslat Г©s a sorsba vetett hitt az uralkodГі. Morgannek ismГ©t sikerГјlt egy sor erЕ‘s karaktert alkotnia, akiknek minden oldalon szurkolhatunk... AjГЎnlom minden olvasГіnak, akik szeretik a jГіl megГrt fantasy-t.”
-- Books and Movie Reviews
Roberto Mattos
“A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE már a kezdetektől nagy siker...igazi igényes fantasy... Úgy indul, ahogy kell, a főszereplő küzdelmeivel, majd szép lassan kiteljesedik, és bekerülnek a történetbe lovagok, sárkányok, varázslat, szörnyek, valamint a sors hatalma... A jó fantasy minden eleme megtalálható benne: katonák, csaták, összecsapások... .Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki élvezi az epikus fantasy-t erős, fiatal és hihető karakterekkel.”
--Midwest Book Review
D. Donovan, eBook kritikus
“A SГЃRKГЃNYOK Г‰BREDГ‰SE sodrГі tГ¶rtГ©net, amelyet akГЎr egy hГ©tvГ©ge alatt is vГ©gig lehet olvasni… egy ГgГ©retes sorozat kezdete.”
--San Francisco Book Review
"Egy akciódús fantasy, amely biztosan örömet fog okozni a Morgan Rice-regények rajongóinak, valamint Christopher Paolini műveinek, például az ÖRÖKSÉG-CIKLUS rajongóinak.... A fiatal felnőtt irodalom rajongói falni fogják Rice legújabb munkáját, és repesve várják majd a folytatást."
--The Wanderer, irodalmi folyГіirat (A SГЎrkГЎnyok Г©bredГ©sГ©rЕ‘l)
“Szellemes fantasy sok rejtГ©llyel Г©s cselszГ¶vГ©ssel. A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se a bГЎtorsГЎgrГіl Г©s az Г©letcГ©l megtalГЎlГЎsГЎrГіl szГіl, ami fejlЕ‘dГ©shez, Г©rettsГ©ghez Г©s tГ¶kГ©letessГ©ghez vezet… Azoknak, akik tartalmas fantasy kalandokra vГЎgynak, a fЕ‘szereplЕ‘k, az eszkГ¶zГ¶k Г©s az akciГі ГЎltal lendГјletes sorozat igazi Г©lmГ©nyt nyГєjthat. VГ©gigkГsГ©rhetik Thor fejlЕ‘dГ©sГ©t, az ГЎlmodozГі gyerekbЕ‘l fiatal felnЕ‘ttГ© vГЎlГЎsГЎt, mikГ¶zben lehetetlennek tЕ±nЕ‘ akadГЎlyokat kГјzd le a tГєlГ©lГ©sГ©rt…És ez csak a kezdete egy ГgГ©retes, fiatal felnЕ‘tteknek szГіlГі fantasy-sorozatnak.”
--Midwest Book Reviwe (D. Donovan, eBook kritikus)
“A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE sorozatban minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі, ami az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges: cselszГ¶vГ©sek, ellencselek, rejtГ©ly, vitГ©z lovagok, virГЎgzГі szerelmek, Г¶sszetГ¶rt szГvek, csalГіdГЎs Г©s ГЎrulГЎs. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig le fog kГ¶tni, kielГ©gГtve minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t. A kГ¶nyv ajГЎnlott mindenkinek, aki kedveli a fantГЎziadГєs olvasmГЎnyokat.”
--Books and Movie Reviews, Roberto Mattos
“Rice szórakoztató epikus fantasy-je [A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE] a műfaj klasszikus vonásait foglalja magában —egy jól kitalált világ, amelyet az ősi Skócia történelme és tájai által ihlettek, valamint egy jó adag udvari cselszövés.
——Kirkus Reviews
“Nagyon tetszett, ahogy Morgan Rice felГ©pГtette Thor karakterГ©t Г©s a vilГЎgot, amelyben Г©lt. Nagyon jГіl leГrja a helyszГnt, valamint az azt benГ©pesГtЕ‘ lГ©nyeket…Nagyon Г©lveztem [a cselekmГ©nyt]. RГ¶vid Г©s bГЎjos volt…Éppen elegendЕ‘ mellГ©kszereplЕ‘ volt benne, Гgy nem zavarodtam Г¶ssze. Kalandok Г©s szГvszaggatГі pillanatok vГЎltakoznak benne, de az ГЎbrГЎzolt cselekmГ©ny mГ©gsem tГєl groteszk. A kГ¶nyv kitЕ±nЕ‘ olvasmГЎny tinГ©dzser olvasГіk szГЎmГЎra... Ez valami jelentЕ‘s dolog kezdete…”
--San Francisco Book Review
“A VarГЎzslГі gyЕ±rЕ±je cГmЕ± epikus fantasy regГ©nyciklus (amely jelenleg 14 kГ¶tetbЕ‘l ГЎll), akciГіdГєs elsЕ‘ kГ¶tetГ©ben Rice megismerteti az olvasГіkkal a 14 Г©ves Thorgrin „Thor” McLeod tГ¶rtГ©netГ©t, akinek egyedГјli ГЎlma, hogy belГ©phessen a kirГЎlyt szolgГЎlГі lovagok Г©lgГЎrdГЎjГЎba, az EzГјstcsapatba. Rice mЕ±ve tГ¶mГ¶r Г©s vaskos, az ГЎbrГЎzolt helyszГn pedig intrikГЎkkal teli.”
--Publishers Weekly
“[A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE] gyors Г©s kГ¶nnyЕ± olvasmГЎny. Minden fejezet vГ©ge arra kГ©szteti az olvasГіt, hogy tovГЎbb haladjon Г©s felfedezze, mi tГ¶rtГ©nik a kГ¶vetkezЕ‘kben. ГЌgy egyszerЕ±en nem lehet letenni. A kГ¶nyvben akad nГ©mi hiba, elГrГЎs, nГ©hГЎny nГ©v Г¶sszekeveredik, de ez nem vonja el figyelmГјnket magГЎrГіl a tГ¶rtГ©netrЕ‘l. A kГ¶nyv befejezГ©skor rГ¶gtГ¶n el akartam kezdeni a mГЎsodik kГ¶tet olvasГЎsГЎt, Г©s pontosan Гgy is tettem. „A varГЎzslГі gyЕ±rЕ±je” regГ©nysorozat mind a kilenc kГ¶tete megvГЎsГЎrolhatГі Kindle-re, rГЎadГЎsul az elsЕ‘ kГ¶tet – „A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se” – ingyenesen letГ¶lthetЕ‘! Ha valami gyors Г©s szellemes olvasmГЎnyt keresel a nyaralГЎsodra, ez a kГ¶nyv kitЕ±nЕ‘en megfelel a cГ©lnak.”
--FantasyOnline.net
Morgan Rice mЕ±vei
KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K
A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (Első kötet)
A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE
A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)
A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)
A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)
A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)
A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)
A HŐSIESSÉG MEGBÍZÁSA (6. kötet)
A KARDOK RÍTUSA (7. kötet)
A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)
VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)
A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)
AZ ACÉL URALMA (11. kötet)
A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)
A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)
A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)
A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)
A LOVAGI TORNA (16. kötet)
A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)
A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA
AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)
ARÉNA KETTŐ (2. kötet)
VГЃMPГЌRFГњZETEK
ÁTVÁLTOZVA (#1 Kötet)
SZERETVE (#2 Kötet)
ELÁRULVA (#3 Kötet)
ELRENDELVE (#4 Kötet)
VÁGYAKOZVA (#5 Kötet)
ELJEGYEZVE (#6 Kötet)
MEGESKÜDVE (#7 Kötet)
ALAPÍTVA (#8 Kötet)
FELTÁMADVA (#9 Kötet)
VÁGYÓDVA (#10 Kötet)
BEVÉGEZVE ( #11 Kötet)
Szeretnél ingyenes könyveket?
Iratkozz fel Morgan Rice e-mail listГЎjГЎra, Г©s szerezd meg a 4 ingyenes kГ¶nyvet, 2 ingyenes tГ©rkГ©pet, az ingyenes alkalmazГЎst, Г©s egyГ©b exkluzГv ajГЎndГ©kokat! A feliratkozГЎshoz lГЎtogass el a www.morganricebooks.com (http://www.morganricebooks.com)
weboldalra!
Hallgasd meg a VARÁZSLÓ GYŰRŰJE sorozatot hangoskönyv formátumban!
Copyright В© 2013 by Morgan Rice
All rights reserved. Except as permitted under the U.S. Copyright Act of 1976, no part of this publication may be reproduced, distributed or transmitted in any form or by any means, or stored in a database or retrieval system, without the prior permission of the author.
This ebook is licensed for your personal enjoyment only. This ebook may not be re-sold or given away to other people. If you would like to share this book with another person, please purchase an additional copy for each recipient. If you’re reading this book and did not purchase it, or it was not purchased for your use only, then please return it and purchase your own copy. Thank you for respecting the hard work of this author.
This is a work of fiction. Names, characters, businesses, organizations, places, events, and incidents either are the product of the author’s imagination or are used fictionally. Any resemblance to actual persons, living or dead, is entirely coincidental.
Jacket image Copyright RazoomGame, used under license from Shutterstock.com.
Tartalom
ElsЕ‘ fejezet (#u5047ad30-9acc-599c-ace1-5ddb927e706f)
MГЎsodik fejezet (#u597e9e35-e4f7-5db0-aa85-cc05d2d53004)
Harmadik fejezet (#u32fd74d2-953e-53fa-8003-b00788c42005)
Negyedik fejezet (#uf0ab4140-3f02-5e5a-914c-bf027fb2f053)
Ötödik fejezet (#uf70633eb-9288-52e5-964c-72c184a1dd5a)
Hatodik fejezet (#uc444790f-5945-59eb-8005-1570adf4ef0f)
Hetedik fejezet (#u43d9f2b3-17d1-5a5a-b08e-b68be22e4411)
Nyolcadik fejezet (#u05b2c573-7545-46dc-a7bd-dc04bc23dabd)
Kilencedik fejezet (#u0c192e52-689f-4f45-a43f-fcb3ff9561f8)
Tizedik fejezet (#u8c58a71a-5c67-5891-b6a9-40e4dd60e2ad)
Tizenegyedik fejezet (#u7700c505-400d-5688-b06f-fadb6bd3e2af)
Tizenkettedik fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenharmadik fejezet (#litres_trial_promo)
Tizennegyedik fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenötödik fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenhatodik fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenhetedik fejezet (#litres_trial_promo)
Tizennyolcadik fejezet (#litres_trial_promo)
Tizenkilencedik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszadik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonegyedik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonkettedik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonharmadik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonnegyedik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonötödik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonhatodik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonhetedik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonnyolcadik fejezet (#litres_trial_promo)
Huszonkilencedik fejezet (#litres_trial_promo)
Harmincadik fejezet (#litres_trial_promo)
Harmincegyedik fejezet (#litres_trial_promo)
Harminckettedik fejezet (#litres_trial_promo)
Harmincharmadik fejezet (#litres_trial_promo)
Harmincnegyedik fejezet (#litres_trial_promo)
Harmincötödik fejezet (#litres_trial_promo)
Harminchatodik fejezet (#litres_trial_promo)
Harminchetedik fejezet (#litres_trial_promo)
Harmincnyolcadik fejezet (#litres_trial_promo)
Harminckilencedik fejezet (#litres_trial_promo)
“ne félj a nagyságtól.
Van, aki nagynak szГјletik;
van, aki naggyГЎ teszi magГЎt;
Г©s van, akinek tГЎlcГЎn kГnГЎljГЎk a nagysГЎgot.”
—William Shakespeare
VГzkereszt, vagy bГЎnom is Г©n
ford.: NГЎdasdy ГЃdГЎm
ElsЕ‘ fejezet
Luanda vГ©gigrohant a harcmezЕ‘n. Г‰pphogy kikerГјlt egy vГЎgtatГі lovat, mikГ¶zben utat tГ¶rt magГЎnak a kis hГЎz felГ©, ahovГЎ McCloud kirГЎly bevette magГЎt. Megmarkolta a hideg vascГ¶veket, remegett, mikГ¶zben vГЎros poros Гєtjait rГіtta. A vГЎrosГ©t, amelyet egyszer ismert, Г©s amely a nГ©pГ©hez tartozott. Az elmГєlt hГіnapokban kГ©nytelen volt vГ©gignГ©zni, ahogy lemГ©szГЎroljГЎk Е‘ket — Г©s mГЎra teljesen besokallt. Valami elpattant benne. Nem Г©rdekelte tГ¶bbГ©, ha akГЎr az egГ©sz McCloud sereg ellen kell is vonulnia — bГЎrmit megtett volna, hogy megГЎllГtsa Е‘ket.
Luanda tisztГЎban volt vele, hogy amire kГ©szГјl, Е‘rГјltsГ©g, az Г©letГ©t teszi kockГЎra, Г©s hogy McCloud valГіszГnЕ±leg megГ¶li Е‘t. Ezeket a gondolatokat azonban elhessegette, mikГ¶zben futott. EljГ¶tt az idЕ‘, hogy a helyeset cselekedje — bГЎrmi ГЎron.
A zsГєfolt csatatГ©ren, katonГЎk gyЕ±rЕ±jГ©ben kiszГєrta McCloudot a tГЎvolban, amint azt a szegГ©ny, sikoltozГі lГЎnyt egy elhagyott hГЎzikГіba, egy kis vГЎlyoghГЎzba cipeli. BevГЎgta az ajtГіt, porfelhЕ‘t hagyva maga utГЎn.
- Luanda! – hallatszott egy kiáltás.
Megfordult, és megpillantotta Bronsont, nagyjából száz lépéssel mögötte, ahogy utána loholt.
Lovak Г©s katonГЎk vГ©gtelen folyama akadГЎlyozta haladГЎsГЎt, tГ¶bbszГ¶r is megГЎllГЎsra kГ©nyszerГtetve a fГ©rfit.
Itt a lehetЕ‘sГ©g. Ha Bronson elГ©ri Е‘t, meg fogja akadГЎlyozni, hogy vГ©ghezvigye a tervГ©t.
Luanda kГ©tszer olyan gyorsan kezdett szaladni, szorongatta a karГіt, Г©s prГіbГЎlt nem belegondolni, mekkora Е‘rГјltsГ©g ez az egГ©sz, Г©s milyen kicsi a valГіszГnЕ±sГ©ge annak, hogy sikerrel jГЎr. Ha teljes hadseregek nem tudtГЎk leterГteni McCloudot, ha a sajГЎt tГЎbornokai, a tulajdon fia reszketett tЕ‘le, mennyi esГ©lye van rГЎ, hogy Е‘ egyedГјl kГ©pes lesz legyЕ‘zni?
Ráadásul Luanda még sosem ölt embert, főleg nem McCloud kaliberűt. Mi lesz, ha lemerevedik, amikor eljön az idő? Vajon tényleg képes lesz odalopózni a háta mögé? A férfi valóban olyan hozzáférhetetlen, ahogy Bronson mondta?
Luanda Гєgy Г©rezte, Е‘ is rГ©sze a vГ©res csatamezЕ‘nek, sajГЎt fГ¶ldje romjainak. Visszatekintve mГЎr bГЎnta, hogy beleegyezett a McCloud-hГЎzassГЎgba, mГ©g Bronson irГЎnti szerelme ellenГ©re is. A McCloudok barbГЎrok voltak, nem lehetett Е‘ket megregulГЎzni. Most tudatosult benne, hogy a MacGilek milyen szerencsГ©sek voltak, hogy a FelfГ¶ld elvГЎlasztotta Е‘ket egymГЎstГіl, Г©s hogy eddig a GyЕ±rЕ± rГЎjuk esЕ‘ oldalГЎn maradtak. Naiv, ostoba dolog volt azt hinnie, hogy a McCloudok nem olyan rosszak, mint ahogy tanГtottГЎk neki. Azt hitte, Е‘ majd megvГЎltoztatja Е‘ket; azzal, hogy McCloud herecegnЕ‘ — Г©s egy napon majd kirГЎlynЕ‘ — lesz, megГ©ri a kockГЎzatot, bГЎrmi is legyen az.
Most azonban mГЎr tudta, hogy tГ©vedett. Mindent feladott volna — a cГmГ©t, a gazdagsГЎgГЎt, a hГrnevГ©t, mindent — csak hogy Гєjra biztonsГЎgban, csalГЎdja kГ¶rГ©ben lehessen a GyЕ±rЕ± mГЎsik oldalГЎn, Г©s a McCloudokat csak hГrbЕ‘l ismerje. Most mГЎr haragudott az apjГЎra, amiГ©rt elrendezte ezt a hГЎzassГЎgot; Е‘ maga fiatal volt Г©s tapasztalatlan, az apjГЎnak viszont okosabbnak kellett volna lennie. Vagy talГЎn a politika olyan fontos volt szГЎmГЎra, hogy felГЎldozta Г©rte a sajГЎt lГЎnyГЎt? DГјhГ¶s volt rГЎ azГ©rt is, amiГ©rt meghalt, Г©s egyedГјl hagyta Е‘t ebben a helyzetben.
Luanda az elmГєlt hГіnapokban kemГ©nyen megtanulta, hogy csak magГЎra szГЎmГthat, Г©s most itt volt a lehetЕ‘sГ©g, hogy helyrehozza a dolgokat.
Remegett, ahogy elérte a kis vályogházat, amelynek sötét tölgyfaajtaját csukva találta. Megfordult és körülnézett, várta McCloud embereinek támadását; de megkönnyebbülten tapasztalta, hogy túlságosan lekötötte őket a vérontás.
Egyik kezében a cöveket tartotta, a másikkal megfogta a kilincset, és olyan finoman nyomta le, ahogy csak tudta, miközben imádkozott, nehogy megzavarja McCloudot.
BelГ©pett. SГ¶tГ©t volt, szeme csak lassan szokott hozzГЎ a fГ©nyes vГЎros erЕ‘s napsГјtГ©se utГЎn; hЕ±vГ¶sebb is volt, Г©s ahogy ГЎtlГ©pte a kunyhГі kГјszГ¶bГ©t, az elsЕ‘ dolog, amit meghallott, a lГЎny nyГ¶szГ¶rgГ©se Г©s kiГЎltozГЎsa volt. Ahogy a szeme hozzГЎszokott a fГ©lhomГЎlyhoz, kГ¶rГјlnГ©zett a hГЎzikГіban, Г©s meglГЎtta McCloudot a padlГіn: derГ©ktГіl lefelГ© meztelenГјl, alatta a levetkЕ‘ztetett lГЎny, prГіbГЎlt kГјzdeni ellene. SГrt Г©s sikoltozott, Г¶sszeszorГtotta a szemГ©t, amikor McCloud felnyГєlt, Г©s hГєsos tenyerГ©t a szГЎjГЎra tapasztotta.
Luanda alig tudta elhinni, hogy mindez valГіban megtГ¶rtГ©nik, hogy tГ©nyleg vГ©gigcsinГЎlja ezt az egГ©szet. Tett egy Гіvatos lГ©pГ©st elЕ‘re, keze remegett, tГ©rde elgyengГјlt, Г©s imГЎdkozott, hogy legyen elГ©g ereje a megvalГіsГtГЎshoz. Гљgy szorongatta a vascГ¶veket, mintha az Г©lete mГєlna rajta.
Kérlek, Uram, engedd, hogy megöljem ezt az embert!
Hallotta, ahogy McCloud morog Г©s nyГ¶g, akГЎr egy vadГЎllat, miutГЎn elГ©rte cГ©ljГЎt. KГ¶nyГ¶rtelen volt. Гљgy tЕ±nt, a lГЎny sikolyai mintha csak felerЕ‘sГtenГ©k minden mozdulatГЎt.
Luanda tett még egy lépést előre, majd még egyet, végül már csak egy lépés választotta el McCloudtól. Lenézett rá, tanulmányozta a testét, próbálta eldönteni, hova érdemes lesújtani. Szerencsére a férfi levette páncélingjét, csupán egy vékony inget viselt, amelyből most csorgott a verejték. Luanda érezte a bűzét, megtorpant egy kicsit. Óvatlan lépés volt levenni a páncélt, és Luanda úgy döntött, ez lesz az utolsó hibája. Két kézzel fel fogja emeli a karót, és a védtelen hátba döfi.
Amikor McCloud nyГ¶gГ©sei elГ©rtГ©k tetЕ‘pontjukat, Luanda felemelte a cГ¶veket. Arra gondolt, mennyire meg fog vГЎltozni az Г©lete ettЕ‘l a pillanattГіl kezdve. Csak pГЎr mГЎsodperc, Г©s semmi sem lesz a rГ©gi. A McCloud kirГЎlysГЎg megszabadul zsarnok uralkodГіjГЎtГіl; megkГmГ©li a nГ©pГ©t a tovГЎbbi pusztГtГЎstГіl. Az Гєj fГ©rje kerГјl trГіnra, ГЎtveszi apja helyГ©t, Г©s vГ©gre minden jГі lesz.
Luanda csak ГЎllt, teljesen megdermedt a fГ©lelemtЕ‘l. Reszketett. Ha most nem cselekszik, soha nem fog.
Visszatartotta a lélegzetét, tett még egy utolsó lépést előre, majd két kézzel magasan a feje fölé emelte a karót, aztán hirtelen térdre rogyott, és minden erejét összeszedte, hogy a férfi hátába mártsa a karót.
De valami olyasmi tГ¶rtГ©nt, amire egyГЎltalГЎn nem szГЎmГtott. RГЎadГЎsul olyan gyorsan, hogy hirtelen azt sem tudta, mi tГ¶rtГ©nik: McCloud az utolsГі pillanatban elgГ¶rdГјlt az ГєtbГіl. A lГЎny nem hitte volna, hogy egy ekkora ember ilyen gyorsan tud mozogni. Oldalra gГ¶rdГјlt, kiszolgГЎltatva a lГЎny testГ©t. TГєl kГ©sЕ‘ volt, Luanda nem tudott megГЎllni.
A vascövek folytatta útját a földig, Luanda rémületére pont a lány mellkasába.
A lГЎny felГјlt, sikoltozott, a meggyГ¶tГ¶rt Luanda pedig Г©rezte, ahogy a karГі a lГЎny hГєsГЎba hatol, tГ¶bb hГјvelyk mГ©lyen, egГ©szen a szГvГ©ig. VГ©r bugyogott szГЎjГЎbГіl, Г©s riadtan, elГЎrultan nГ©zett LuandГЎra.
VГ©gГјl visszahanyatlott, holtan.
Luanda csak térdelt ott zsibbadtan, leforrázva, szinte még el sem jutott a tudatáig, mi is történt. Mielőtt még feldolgozta volna az egészet, és megértette volna, hogy McCloudnak haja szála sem görbült, fájdalmas ütést érzett az arcán, amely ledöntötte a lábáról.
Ahogy a levegőbe emelkedett, halványan már tudatában volt, hogy McCloud megütötte, és ettől az óriási csapástól történik mindez. Rájött, hogy a férfi igazából minden mozdulatát követte, mióta csak belépett a szobába. Úgy tett, mintha nem venné észre, de közben már várta a pillanatot, a tökéletes alkalmat, hogy kitérjen a döfése elől. De ez még nem volt neki elég: szándékosan szegény lány megölését is az ő nyakába varrta, és vele együtt a bűntudatot is.
Mielőtt minden elsötétült, Luanda megpillantotta McCloud arcát, aki nyitott szájjal, vadállat módjára fújtatva vigyorgott le rá. Az utolsó dolog, amit hallott, mielőtt a férfi hatalmas csizmáival az arcába taposott, annak állatias üvöltése volt:
- SzГvessГ©get tettГ©l nekem – jelentette ki – Г‰s mГЎr amГєgy is vГ©geztem vele.
MГЎsodik fejezet
Gwendolyn vГ©gigszaladt KirГЎlyudvarhely legnyomorГєsГЎgosabb rГ©szГ©nek kanyargГіs mellГ©kutcГЎin. KГ¶nnycseppek gГ¶rdГјltek vГ©gig az arcГЎn, ahogy kifutott a vГЎrbГіl, prГіbГЎlt olyan tГЎvol kerГјlni Gareth-tЕ‘l, amennyire csak lehetett. A szГve mГ©g mindig vadul kalapГЎlt az imГ©nti Г¶sszetЕ±zГ©sГјk Гіta, miГіta lГЎtta Firth-t a kГ¶tГ©len, Г©s miГіta Gareth megfenyegette. KГ©tsГ©gbeesetten prГіbГЎlta szГ©tvГЎlasztani az igazsГЎgot a hazugsГЎgtГіl. Gareth beteg elmГ©jГ©ben azonban a valГіs Г©s a valГіtlan Г¶sszekeveredett, Г©s szinte lehetetlen volt megГЎllapГtani, mi az igazsГЎg. Vajon csak meg akarta ijeszteni? Vagy minden, amit mondott, igaz?
Gwendolyn a sajГЎt szemГ©vel lГЎtta Firth ide-oda himbГЎlГіzГі testГ©t, Г©s ez azt sГєgta neki, hogy ez egyszer talГЎn minden igaz. Godfrey-t esetleg tГ©nyleg megmГ©rgeztette; talГЎn valГіban a barbГЎr nevarunoknak ГgГ©rte Е‘t; Г©s Thor akГЎr Г©ppen most lovagol a neki ГЎllГtott csapda felГ©. A gondolattГіl is megborzongott.
Tehetetlennek Г©rezte magГЎt. Valahogy helyre kellett hoznia a dolgokat. Nem tud egГ©szen Thorig futni, de Godfrey-ig igen, Г©s meggyЕ‘zЕ‘dhet rГіla, csakugyan megmГ©rgeztГ©k-e, vagy mГ©g Г©letben van.
Gwendolyn mГ©lyebbre hatolt a zГјllГ¶tt negyedbe, Г©s kГ¶zben arra gondolt, hogy mГЎr megint itt van, nГ©hГЎny napon belГјl mГЎr mГЎsodszorra, KirГЎlyudvarhely ezen utГЎlatos rГ©szГ©n, amelyrЕ‘l megfogadta, hogy soha tГ¶bbГ© nem akarja viszontlГЎtni. Ha Godfrey-t tГ©nyleg megmГ©rgeztГ©k, annak a sГ¶rhГЎzban kellett tГ¶rtГ©nnie. Hol mГЎshol? DГјhГ¶s volt rГЎ, amiГ©rt visszatГ©rt ide, lecsГ¶kkentette az Е‘rsГ©get, Г©s ilyen Гіvatlanul viselkedett. De legfЕ‘kГ©ppen aggГіdott Г©rte. EszГ©be jutott, mennyit tГ¶rЕ‘dГ¶tt vele az elmГєlt nГ©hГЎny napban, Г©s a gondolattГіl, hogy Е‘t is elveszГti, kГјlГ¶nГ¶sen miutГЎn elveszГtette az apjГЎt, Г¶sszeszorult a szГve. Valahogy felelЕ‘snek is Г©rezte magГЎt.
Gwen rettegett, ahogy végigfutott az utcákon, de nem a részegektől és gazfickóktól tartott, akik mindenütt ott voltak; hanem a bátyjától, Gareth-től. Amikor utoljára találkoztak, egészen démoninak tűnt, és nem tudta kiverni a fejéből az arcát, a szemét — olyan fekete, annyira lélektelen volt. Mintha megszállta volna valami. Az, hogy az apjuk trónján ült, csak még szürreálisabbá tette a képet. A lány félt a megtorlástól. Talán valóban arról szövögetett terveket, hogy őt férjhez adja, amelybe ő sosem egyezne bele; vagy talán csak azt akarta, hogy ne legyenek a közelében őrök, és meg akarja öletni őt. Gwen körülnézett futás közben, és minden arcot ellenségesnek, idegennek talált. Mindenki potenciális fenyegetésnek látszott, akiket Gareth küldött, hogy végezzenek vele. Kezdett paranoiás lenni.
Gwen befordult a sarkon, Г©s vГЎllГЎval nekiГјtkГ¶zГ¶tt egy rГ©szeg Г¶regembernek. Az ГјtkГ¶zГ©s kibillentette az egyensГєlyГЎbГіl, ugrott egyet, Г©s akaratlanul felsikoltott. PattanГЎsig feszГјltek az idegei. Beletelt egy pillanatba, mire rГЎjГ¶tt, hogy az Г¶reg csak egy figyelmetlen jГЎrГіkelЕ‘ volt, nem Gareth egyik bГ©rence; megfordult, Г©s lГЎtta, ahogy megbotlik, hГЎtra se nГ©zve, hogy bocsГЎnatot kГ©rjen. Gwen gyomra felfordult a vГЎrosrГ©sz becstelensГ©gГ©tЕ‘l, zГјllГ¶ttsГ©gГ©tЕ‘l. Ha Godfrey nem jГЎrna ide, soha nem tennГ© be a lГЎbГЎt erre a kГ¶rnyГ©kre. GyЕ±lГ¶lte is a bГЎtyjГЎt, hogy miatta kell Гgy lealacsonyГtania magГЎt. MiГ©rt nem kГ©pes tГЎvol maradni a sГ¶rhГЎzaktГіl?
Gwen befordult egy sarkon, és ott is volt: Godfrey kedvenc kocsmája, a tavernák megcsúfolása. A megroggyant épület ajtaja tárva-nyitva állt, az iszákosok csak úgy ömlöttek ki belőle, ahogy általában. Gwen nem vesztegette az idejét, sietve belépett a nyitott ajtón.
Beletelt pГЎr mГЎsodpercbe, mire a szeme hozzГЎszokott a kocsma homГЎlyГЎhoz, amely poshadt sГ¶rtЕ‘l Г©s testszagtГіl bЕ±zlГ¶tt; Г©s ahogy belГ©pett, hirtelen mindenki elhallgatott. A nagyjГЎbГіl kГ©t tucatnyi bezsГєfolГіdott fГ©rfi mind megfordult Г©s meglepetten nГ©zett rГЎ. Itt ГЎllt Е‘, a kirГЎlyi csalГЎd tagja dГszes Г¶ltГ¶zetben egy olyan helyisГ©gben, amelyet valГіszГnЕ±leg Г©vek Гіta nem takarГtottak ki.
OdalГ©pett egy magas, hordГіhasГє fГ©rfihoz, akiben Akorth-ra, Godfrey egyik ivГіcimborГЎjГЎra ismert.
- Hol a bátyám? – kérdezte határozottan.
Akorth, aki ГЎltalГЎban vidГЎm fickГі volt, Г©s mindig akadt egy-egy ГzlГ©stelen vicc a tarsolyГЎban,
amellyel leginkГЎbb sajГЎt magГЎt szГіrakoztatta, most meglepte Е‘t: csak a fejГ©t csГіvГЎlta.
- Nem állnak jól a dolgok, hölgyem – válaszolt komoran.
- Ezt meg hogy Г©rted? – kГ©rdezЕ‘skГ¶dГ¶tt tovГЎbb, a szГve hevesen vert.
- Valami rossz sört ivott – szólalt meg egy magas, sovány férfi, Godfrey másik cimborája, akit Gwen Fultonként ismert – Tegnap késő este dőlt ki. Azóta nem kelt fel.
- Életben van? – kérdezte a lány kétségbeesetten, és megragadta Akorth csuklóját.
- Épphogy – felelt, miközben a földet nézte – Szegény nagyon sokat szenvedett. Egy órája nem szólalt meg.
- Hol van? – faggatta őket tovább.
- Ott hГЎtul, kislГЎny – vГЎlaszolt a kocsmГЎros zord arccal, ГЎthajolva a pulton, mikГ¶zben egy korsГіt tГ¶rГ¶lgetett – Г‰s jobb, ha kitalГЎlod, mit csinГЎlsz vele. Nem fogok egy hullГЎt Е‘rizgetni a lГ©tesГtmГ©nyemben.
Gwennek mГЎr sok volt ez az egГ©sz, sajГЎt magГЎt is meglepte, de felkapott egy kis tЕ‘rt,
elЕ‘rehajolt, Г©s a hegyГ©t a csapos torkГЎhoz nyomta.
Az nagyot nyelt, megdöbbenve nézett rá vissza, és az egész helyre halálos csend telepedett.
ElЕ‘szГ¶r is – kezdte a lГЎny – ez a hely nem egy lГ©tesГtmГ©ny –, hanem egy itatГі megcsГєfolГЎsa, amelyet parancsomra a kirГЎlyi gГЎrda a fГ¶lddel tesz egyenlЕ‘vГ©, ha tovГЎbbra is Гgy beszГ©lsz velem. Kezdheted azzal, hogy hГ¶lgyemnek szГіlГtasz.
Gwen úgy érezte, nem is önmaga, meglepődött az erőn, amely átjárta; fogalma sem volt,
honnan szГЎrmazik.
A kocsmГЎros nagyot nyelt.
Hölgyem – ismételte el.
Gwen szilГЎrdan tartotta a tЕ‘rt.
MГЎsodszor, a bГЎtyГЎm nem fog meghalni – ezen a helyen biztosan nem. A holtteste megtiszteltetГ©s lenne a lГ©tesГtmГ©nyed szГЎmГЎra, jГіval nagyobb, mint bГЎrmely Г©lЕ‘ lГ©lek, aki valaha itt jГЎrt. Г‰s ha itt hal meg, akkor biztos lehetsz benne, hogy tГ©ged fogunk vГЎdolni a halГЎlГЎval.
De én semmi rosszat nem tettem, hölgyem! – mentegetőzött – Ugyanazt a sört kapta, amit a többiek!
Valaki megmérgezhette – tette hozzá Akorth.
Akárki lehetett – szólalt meg Fulton.
Gwen lassan leengedte a tЕ‘rt.
Vigyetek hozzá! Most! – parancsolta.
A kocsmáros most már alázatosan lehajtotta a fejét, megfordult, és egy pult mögötti
oldalajtóhoz sietett. Gwen a nyomában, Akorth és Fulton is követték.
Gwen belépett a taverna kis hátsó szobájába, elakadt a lélegzete, ahogy meglátta a bátyját, Godfrey-t, hanyatt fekve a földön. Sápadtabb volt, mint valaha. Úgy nézett ki, mint aki már csak egy lépésre van a haláltól. Tehát minden igaz volt.
Gwen odarohant hozzГЎ, megszorГtotta a kezГ©t, amely hideg Г©s nyirkos volt. Nem reagГЎlt, feje a fГ¶ldГ¶n, borotvГЎlatlanul, zsГros haja a homlokГЎba lГіgott. A lГЎny azonban bГЎr gyengГ©n, de Г©rezte a pulzusГЎt; lГЎtta azt is, hogy a mellkasa minden levegЕ‘vГ©tellel emelkedik. Г‰letben volt.
Hirtelen ГіriГЎsi haragra gerjedt.
Hogy hagyhattГЎtok Гgy itt? – ГјvГ¶ltГ¶tte a kocsmГЎros felГ© fordulva – A bГЎtyГЎmat, a kirГЎlyi
család tagját, egyedül, a földön fekve, mint egy kutyát, miközben haldoklik.
A csapos nagyot nyelt, idegesnek lГЎtszott.
Mit tehettem volna még, hölgyem? – kérdezte bizonytalanul – Ez nem kórház. Mindenki
azt mondta, lényegében már halott, és…
Nem halott! – sikГtotta – Г‰s ti ketten – fordult Akorth-hoz Г©s FultonhГ¶z – mifГ©le barГЎtok vagytok ti? Еђ talГЎn itt hagyott volna titeket ilyen ГЎllapotban?
Akorth Г©s Fulton alГЎzatos pillantГЎst vetettek rГЎ.
Bocsáss meg – kérte Akorth – Az orvos eljött tegnap este, megvizsgálta, és azt mondta, haldoklik – és csak idő kérdése, mikor ragadja el a halál. Nem hittem, hogy bármi mást lehetne tenni.
Vele maradtunk szinte egész éjszaka, hölgyem – tette hozzá Fulton – az oldalán. Épp csak egy kis gyors szünetet tartottunk, ittunk egyet, hogy elűzzük a fájdalmunkat, és akkor jöttél te…
Gwen dühében mindkét söröskorsót kiverte a kezükből. Azok a padlóra zuhantak, a bennük lévő folyadék pedig kiömlött. Döbbenten néztek a lányra.
Most pedig kapjГЎtok fel a bГЎtyГЎmat – szГіlt rГЎjuk hЕ±vГ¶sen, Г©rezte, hogy friss erЕ‘ Г¶nti el – Elviszitek errЕ‘l a helyrЕ‘l. KГ¶vettek engem egГ©sz KirГЎlyudvarhelyen ГЎt, amГg a KirГЎlyi GyГіgyГtГіhoz nem Г©rГјnk. A bГЎtyГЎm esГ©lyt kap a valГіdi gyГіgyulГЎsra, Г©s nem hagyom meghalni csak azГ©rt, mert valami sarlatГЎn szerint nincs esГ©lye.
Г‰s te – tette hozzГЎ a kocsmГЎroshoz fordulva – Ha a bГЎtyГЎm tГєlГ©li, Г©s valaha is Гєjra beteszi ide a lГЎbГЎt, te meg kiszolgГЎlod, elsЕ‘ kГ©zbЕ‘l ГЎllГthatom, hogy bГ¶rtГ¶nbe leszel vetve, Г©s ott is maradsz halГЎlod napjГЎig.
A kocsmГЎros lehajtott fejjel elsomfordГЎlt.
Most pedig mozgГЎs! – ordГtotta Gwen.
Akorth Г©s Fulton Г¶sszerezzent, majd akciГіba lendГјlt. Gwen kisietett a szobГЎbГіl, Е‘k ketten
mögötte, vitték utána a bátyját. Kisétáltak a tavernából, és követték a napfényes utcára.
VГ©gigsiettek KirГЎlyudvarhely zsГєfolt mellГ©kutcГЎin a GyГіgyГtГі felГ©, Г©s Gwen csak azГ©rt
imГЎdkozott, hogy ne legyen tГєl kГ©sЕ‘.
Harmadik fejezet
Thor KirГЎlyudvarhely kГјlsЕ‘ rГ©szГ©nek poros fГ¶ldjein vГЎgtatott ГЎt nyomГЎban Krohnnal, oldalГЎn Reece-szel, O'Connorral, Eldennel Г©s az ikrekkel. Kendrick, Kolk, Brom, rengetegen a lГ©giГіbГіl Г©s az EzГјstcsapatbГіl is velГјk lovagoltak. A hatalmas sereg a McCloudok felГ© tartott. Egy emberkГ©nt lovagoltak, arra kГ©szГјltek, hogy felszabadГtjГЎk a vГЎrost. A lovak patГЎinak zaja fГјlsiketГtЕ‘ volt, dГјbГ¶rgЕ‘, akГЎr a mennydГ¶rgГ©s. EgГ©sz nap lovagoltak, Г©s bizony mГЎr a mГЎsodik nap is magasan jГЎrt az Г©gen. Thor alig tudta elhinni, hogy ezekkel a nagyszerЕ± harcosokkal lovagol Г©ppen elsЕ‘ igazi katonai bevetГ©sГ©re. Гљgy Г©rezte, valГіban maguk kГ¶zГ© fogadtГЎk. SЕ‘t, az egГ©sz lГ©giГіt behГvtГЎk tartalГ©knak, Гgy az Г¶sszes bajtГЎrsa itt lovagolt kГ¶rГјlГ¶tte. A lГ©giГі tagjai eltГ¶rpГјltek a tГ¶bb ezer tagГє kirГЎlyi hadsereg mellett, Г©s Thornak Г©letГ©ben elЕ‘szГ¶r olyan Г©rzГ©se tГЎmadt, hogy valami nagyszerЕ± dolognak a rГ©szese.
Thort cГ©ltudatossГЎg is vezГ©relte. Гљgy Г©rezte, szГјksГ©g van rГЎ. A vГЎrost ostrom alГЎ vettГ©k a McCloudok, Г©s erre a hadseregre vГЎrt, hogy felszabadГtsa, megmentse nГ©pГ©t szГ¶rnyЕ± sorsГЎtГіl. Tetteik fontossГЎga olyan erЕ‘vel nehezedett rГЎ, hogy szinte megelevenedett – ettЕ‘l Г©rezte, hogy Г©l.
Thor biztonságban érezte magát ezeknek az embereknek a jelenlétében, ugyanakkor aggódott is: ez a hadsereg igazi férfiakból állt, de ez azt is jelentette, hogy hamarosan egy hasonlóan erős férfiakból álló sereggel kell szembe néznie. Igazi, kemény katonákkal. Ez most élet-halál harc lesz, és sokkal több minden forgott kockán, mint valaha. Ahogy lovagolt, időnként ösztönösen ellenőrizte a fegyvereit, megnyugtatóan hatott rá jó öreg parittyája és új kardja. Azon tűnődött, a nap végére vajon vérfoltosak lesznek-e. Vagy inkább ő fog megsebesülni?
A sereg hirtelen óriási csatakiáltást hallatott, még a lovak patadobogásánál is hangosabbat, ahogy egy kanyar után először bukkant fel az ostromlott várost a horizonton. Nagy, fekete füstfelhők szálltak fel a városból, és a MacGil hadsereg megsarkantyúzta a lovait, hogy sebesebben vágtassanak. Thor is sarkával döfködve ösztökélte lovát gyorsabb haladásra, hogy lépést tarthasson a többiekkel. Közben mindannyian kardot rántottak, felemelték a fegyvereiket, és halálos szándékkal tartottak a város felé.
A hatalmas hadsereget kisebb csoportokra osztottГЎk. Thor csoportjГЎba tГz katona, lГ©giГіs, a barГЎtai Г©s mГ©g nГ©hГЎny ismeretlen ember kerГјlt. Г‰lГјkГ¶n lovagolt a kirГЎly seregГ©nek egyik magas rangГє parancsnoka, egy katona, akit a tГ¶bbiek Forgnak neveztek. Magas, vГ©kony, ГЎm szГvГіs Г©s izmos fГ©rfi volt, bЕ‘re ragyГЎs, rГ¶vid haja Е‘sz, szeme sГ¶tГ©t Г©s mГ©lyen ГјlЕ‘. A hadsereg tehГЎt kisebb csoportokra vГЎlt szГ©t, amelyek kГјlГ¶nbГ¶zЕ‘ irГЎnyokban indultak el.
Csapat, utГЎnam! – utasГtotta Thort Г©s a tГ¶bbieket lГЎndzsГЎjГЎt meglendГtve, hogy kГ¶vessГ©k.
Thor csoportja követte a parancsot, és felsorakozott Forg mögött, kiválva a főseregből. Thor
hátranézett, és észrevette, hogy messzebb állnak, mint a többiek, a hadsereg egyre távolabbinak tűnt, és ahogy Thor azon tanakodott, vajon hová vezetik őket, Forg azt kiáltotta:
A McCloud sereg szГЎrnyГЎnГЎl vesszГјk fel a pozГciГіt!
Thor és a többiek ideges és izgatott pillantást váltottak, miközben felsorakoztak, és addig
masГroztak, amГg a fЕ‘sereg el nem tЕ±nt a szemГјk elЕ‘l.
Hamarosan új terepre értek, és a város teljesen kikerült a látókörükből. Thor résen volt, de
semmi jele nem volt a McCloud hadsereg Г©rkezГ©sГ©nek.
VГ©gГјl Forg egy domb elЕ‘tt, egy kis berekben megГЎllГtotta a lovГЎt. A tГ¶bbiek is Гgy tettek mГ¶gГ¶tte.
Mindenki csodГЎlkozva meredt Forgra, miГ©rt ГЎllt meg.
Ideértünk, ez a küldetésünk – magyarázta Forg – Ti még ifjú harcosok vagytok, ezért
meg akarunk kГmГ©lni titeket a valГіdi csata hevГ©tЕ‘l. Ezt a pozГciГіt tartjГЎtok, mikГ¶zben a fЕ‘ hadsereg ГЎtsГ¶pГ¶r a vГЎroson, Г©s szembeszГЎll a McCloudokkal. Nem valГіszГnЕ±, hogy McCloud katonГЎk jГ¶nnek errefelГ©, tГ¶bbnyire biztonsГЎgban lesztek itt. VegyГ©tek fel az ГЎllГЎst, Г©s maradjatok itt, amГg mГЎskГ©pp nem rendelkezГјnk. Most pedig mozgГЎs!
Forg megsarkantyГєzta a lovГЎt Г©s felkaptatott a hegyen; Thor Г©s tГЎrsai ugyanezt tettГ©k, mentek
utГЎna. A kis csoport ГЎtlovagolt a poros sГksГЎgon, felvertГ©k a port, amennyire Thor lГЎtta, senki nem volt a lГЎthatГЎron. CsalГіdottnak Г©rezte magГЎt, amiГ©rt kimarad a fЕ‘ esemГ©nyekbЕ‘l; miГ©rt akartГЎk Е‘ket ennyire vГ©deni?
MinГ©l tovГЎbb lovagoltak, egyre furcsГЎbb Г©rzГ©se tГЎmadt. Nem tudta, miГ©rt, de a hatodik Г©rzГ©ke azt sГєgta, hogy valami nem stimmel.
Ahogy közeledtek a dombtetőhöz, amelynek tetején apró, ódon vártorony állt – magas, vékony, elhagyatottnak tűnő torony – valami azt súgta Thornak, nézzen a háta mögé. Amikor ezt megtette, észrevette Forgot. Meglepetten látta, hogy Forg fokozatosan a csapat háta mögé került, a köztük lévő távolság nőttön nőtt, és miközben a fiú figyelte, Forg megfordult, ösztökélte a lovát, és figyelmeztetés nélkül elnyargalt a másik irányba.
Thor nem értette, mi történik. Miért hagyta itt őket ilyen hirtelen? Mellette Khron szűkölni kezdett.
Mire Thor feldolgozta volna a lГЎtottakat, felГ©rtek a dombtetЕ‘re az Г¶reg toronyhoz. Azt hittГ©k, kopГЎr, lakatlan fГ¶ldeken kГvГјl semmit sem fognak lГЎtni.
A légió tagjainak kis csoportja azonban hirtelen meghőkölt. Mindannyian megdermedtek az eléjük táruló látványtól.
VelГјk szemben vГЎrakozott az egГ©sz McCloud hadsereg.
Belesétáltak egy csapda kellős közepébe.
Negyedik fejezet
Gwendolyn utat tГ¶rt magГЎnak a tГ¶megben KirГЎlyudvarhely kanyargГіs utcГЎin, nyomГЎban a Godfrey-t cipelЕ‘ Akorth-tal Г©s Fultonnel. ElhatГЎrozta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, odaГ©rnek a gyГіgyГtГіhoz. Godfrey nem halhat meg, azok utГЎn nem, amin egyГјtt keresztГјlmentek, Гgy meg vГ©gkГ©pp nem. Szinte lГЎtta maga elЕ‘tt Gareth Г¶nelГ©gГјlt mosolyГЎt, amikor megkapja Godfrey halГЎlhГrГ©t – Г©s eltГ¶kГ©lt szГЎndГ©ka volt ezen vГЎltoztatni. BГЎrcsak elЕ‘bb talГЎlt volna rГЎ a testvГ©rГ©re!
Ahogy Gwen befordult egy sarkon és a térre ért, a tömeg egyre sűrűbb lett. Felnézett, és meglátta Firth-t. Teste még mindig az akasztófán lógott, a hurok szorosan nyaka körül, himbálózása mindenki figyelmét megragadta. A lány ösztönösen elfordult. Szörnyű látvány volt, emlékeztető bátyja aljasságára. Akármerre fordult, mindenütt látta. Furcsa volt belegondolni, hogy egy nappal korábban még beszélt Firth-szel – most meg itt himbálódzik a teste. Egyszerűen úgy érezte, a halál körülzárja – és érte is eljön.
Gwen bГЎrmennyire is szeretett volna megfordulni Г©s mГЎsik Гєtvonalat vГЎlasztani, tudta, hogy a tГ©ren ГЎt vezet a leggyorsabb Гєt a gyГіgyГtГіhoz, Г©s nem az a fajta volt, akit a fГ©lelmei irГЎnyГtanak; kГ©nyszerГtette magГЎt, hogy ГЎtvonuljon a gerenda alatt, mindjГЎrt a lГіgГі test alatt. Meglepetten vette Г©szre a kirГЎlyi hГіhГ©rt fekete kГ¶penyГ©ben, amint elГЎllja az ГєtjГЎt.
Először azt hitte, ő is meg akarja ölni – de aztán meghajolt előtte.
- HГ¶lgyem – szГіlГtotta meg alГЎzatosan, fejГ©t tiszteletteljesen lehajtva – MГ©g nem kaptam kirГЎlyi utasГtГЎst, mit csinГЎljak a holttesttel. Nem tudom, hogy megfelelЕ‘ temetГ©s jГЎr-e neki, vagy egyszerЕ±en csak dobjam tГ¶megsГrba.
Gwen megГЎllt, bosszantotta, hogy a dГ¶ntГ©s sГєlya az Е‘ vГЎllГЎra nehezedik; Akorth Г©s Fulton megГЎllt mellette. FelnГ©zett, hunyorgott a napsГјtГ©sben, a test alig egy mГ©terre a feje fГ¶lГ¶tt himbГЎlГіdzott. MГЎr majdnem Гєgy dГ¶ntГ¶tt, hogy tovГЎbbhalad Г©s figyelmen kГvГјl hagyja a kГ©rdГ©st, de valami eszГ©be jutott. IgazsГЎgot akart szolgГЎltatni az apjГЎnak.
Vesd tГ¶megsГrba! – vГЎlaszolta – JelГ¶letlenГјl. Ne legyen rendes szertartГЎs! Azt akarom, hogy Г¶rГ¶kre kitГ¶rlЕ‘djГ¶n az emlГ©kezetbЕ‘l a neve.
A fГ©rfi bГіlintott, jelezve, hogy megГ©rtette a parancsot. Gwen vГ©gre egy kis elГ©gtГ©telt Г©rzett.
Elvégre tulajdonképpen ez az ember gyilkolta meg az apját. Bár gyűlölte az erőszakot, egyetlen könnycseppet sem ejtett Firth-ért. Érezte, hogy apja szelleme vele van ebben a pillanatban, erősebb, mint valaha, és talán békét is lelt.
Г‰s mГ©g valami – tette hozzГЎ megГЎllГtva a hГіhГ©rt – VГЎgd le a kГ¶tГ©lrЕ‘l!
Most azonnal, hГ¶lgyem? – tudakolta a hГіhГ©r – De a kirГЎly azt az utasГtГЎst adta, hogy maradjon kint, amГg mГ©g van belЕ‘le valami.
Gwen megrГЎzta a fejГ©t.
Most – ismételte el – Ez a király új parancsa – hazudta.
A hГіhГ©r meghajolt Г©s elsietett, hogy levГЎgja a holttestet.
Gwen ismГ©t Г©rzett egy kis elГ©gtГ©telt. Nem volt kГ©tsГ©ge afelЕ‘l, hogy Gareth idЕ‘nkГ©nt kitekinget az ablakГЎn Firth testГ©re – annak eltЕ±nГ©se feldГјhГti majd, hiszen emlГ©keztetЕ‘kГ©nt szolgГЎl arrГіl, hogy a dolgok nem mindig Гєgy mennek, ahogy eltervezte.
Gwen mГЎr Г©pp indulni kГ©szГјlt, amikor meghallotta a semmihez sem hasonlГthatГі sivГtГЎst; megГЎllt Г©s megfordult, Г©s a magasban Estopheles, a sГіlyom gubbasztott a fГЎn. Felemelte a kezГ©t, hogy eltakarja a napfГ©nyt Г©s megbizonyosodjon rГіla, hogy nem csal a szeme. Estopheles Гєjra felrikoltott, kitГЎrta, majd Г¶sszezГЎrta szГЎrnyait.
Gwen érezte, hogy a madárban lakozik az apja szelleme. A lelke, amely olyan nyugtalan volt, talán most egy lépéssel közelebb került a békéhez.
Gwennek hirtelen támadt egy ötlete; füttyentett és kinyújtotta egyik karját, és Estopheles felröppent és leszállt Gwen csuklójára. A madár nehéz volt, és karmait a lány bőrébe vájta.
- Repülj Thorhoz! – suttogta a madárnak – Találd meg a harcmezőn! Védd meg! INDULJ! – kiáltotta felemelve a karját.
NГ©zte, ahogy Estopheles csapkod a szГЎrnyaival, felszГЎll, majd egyre magasabbra emelkedik.
Imádkozott, hogy működjön a terve. Volt valami rejtélyes ebben a madárban, különösen a Thorhoz fűződő kapcsolatában, és Gwen tudta, bármi lehetséges.
Folytatta ГєtjГЎt a kanyargГіs utcГЎkon a gyГіgyГtГі hГЎza felГ©. TГ¶bb boltГves kapu alatt haladtak ГЎt, mikГ¶zben elhagytГЎk a vГЎrost. Olyan gyorsan mozgott, amilyen gyorsan csak tudott, Г©s magГЎban imГЎdkozott, hogy Godfrey kitartson addig, amГg segГtsГ©get nem kap.
A mГЎsodik nap mГЎr lejjebb ereszkedett az Г©gen, mire felГ©rtek egy dombra KirГЎlyudvarhely kГјlsЕ‘ rГ©szГ©n, Г©s megpillantottГЎk a gyГіgyГtГі kunyhГіjГЎt. EgyszerЕ±, egyszobГЎs hГЎzikГі volt fehГ©r agyagfalakkal. Minden oldalГЎn volt egy ablak, elГ¶l pedig egy kis, boltГves tГ¶lgyfaajtГі. A tetЕ‘rЕ‘l kГјlГ¶nbГ¶zЕ‘ szГnЕ± Г©s fajtГЎjГє nГ¶vГ©nyek csГјngtek le, keretezve a hГЎzat. KГ¶rГјlГ¶tte burjГЎnzГі gyГіgynГ¶vГ©nykert Г©s virГЎgok minden elkГ©pzelhetЕ‘ szГnben Г©s mГ©retben. Ez olyan hatГЎst keltett, mintha a hГЎzikГіt lepottyantottГЎk volna egy ГјveghГЎz kellЕ‘s kГ¶zepГ©re.
Gwen az ajtГіhoz rohant, megragadta a kopogtatГіt, Г©s tГ¶bbszГ¶r is megГјtГ¶tte vele az ajtГіt, amely kinyГlt, Г©s megjelent benne a gyГіgyГtГі dГ¶bbent arca.
Illepra. EgГ©sz Г©letГ©ben a kirГЎlyi csalГЎd gyГіgyГtГіjakГ©nt mЕ±kГ¶dГ¶tt, rГ©sze volt Gwen Г©letГ©nek, miГіta megtanult jГЎrni. Г‰s mГ©gis, IlleprГЎnak sikerГјlt fiatalnak tЕ±nnie – sЕ‘t, alig nГ©zett ki idЕ‘sebbnek, mint Gwen. BЕ‘re szinte izzott, sugГЎrzott, kГ¶rГјlГ¶lelve kedves, zГ¶ld szemГ©t, Г©s ettЕ‘l Гєgy tЕ±nt, aligha tГ¶bb, mint 18 Г©ves. Gwen tisztГЎban volt vele, hogy ennГ©l jГіval idЕ‘sebb, tudta, hogy megjelenГ©se megtГ©vesztЕ‘, Г©s azt is, hogy Illepra az egyik legokosabb Г©s legtehetsГ©gesebb ember, akivel valaha talГЎlkozott.
Illepra tekintete Godfrey-ra vetЕ‘dГ¶tt, Г©s rГ¶gtГ¶n megГ©rtette, miГ©rt jГ¶ttek. Amint felismerte, hogy sГјrgЕ‘sen cselekedni kell, nem is udvariaskodott, szeme tГЎgra nyГlt az aggodalomtГіl. Elsuhant Gwen mellett, Г©s Godfrey-hoz sietett, tenyerГ©t a homlokГЎra tette. Г–sszevonta a szemГ¶ldГ¶kГ©t.
Hozzátok be – parancsolta kapkodva a két férfinak – méghozzá gyorsan!
Illepra visszament a hГЎzba, szГ©lesebbre tГЎrta az ajtГіt, a fiГєk is besiettek utГЎna a hГЎzba.
Gwen követte őket, bebújt az alacsony bejárati ajtón, és becsukta maga mögött.
Bent fГ©lhomГЎly uralkodott, kellett egy kis idЕ‘, mГg hozzГЎszokott a szeme. MiutГЎn ez
megtörtént, pont olyannak találta a kunyhót, mint amilyenre kislánykorából emlékezett: kicsi, fényes, tiszta, és telis-tele van növényekkel, gyógyfüvekkel és különféle bájitalokkal.
TegyГ©tek le ide! – utasГtotta a fГ©rfiakat Illepra; Gwen mГ©g sosem hallotta ilyen komolynak a hangjГЎt – Arra az ГЎgyra a sarokban. VegyГ©tek le az ingjГ©t Г©s a cipЕ‘jГ©t! AztГЎn hagyjatok itt vele!
Akorth Г©s Fulton Гєgy tettek, ahogy kГvГЎnta. MikГ¶zben kisiettek az ajtГіn, Gwen megragadta
Akorth karjГЎt.
Álljatok őrt az ajtó előtt! – parancsolta – Akárki is akart Godfrey életére törni, talán megint megpróbálja. Vagy az enyémre.
Akorth bólintott, majd Fultonnel együtt kimentek, és becsukták maguk mögött az ajtót.
Mióta van ilyen állapotban? – kérdezte Illepra sietősen, rá se pillantva Gwenre, mivel azzal volt elfoglalva, hogy megvizsgálja Godfrey-t: végigtapogatta a csuklóját, a hasát, a torkát.
Tegnap éjjel óta – válaszolta Gwen.
Tegnap éjjel óta! – visszhangozta Illepra, miközben nyugtalanul ingatta a fejét.
Hosszú ideig csendben vizsgálta, az arca egyre inkább elsötétült.
Ez nagyon nem jó – szólalt meg végül.
Megint a fiГє homlokГЎra helyezte a tenyerГ©t. EzГєttal behunyta a szemГ©t, Г©s nagy levegЕ‘ket
vett. SЕ±rЕ± csend Гјlt a szobГЎn, Gwen kezdte elveszГteni az idЕ‘Г©rzГ©kГ©t.
Méreg – suttogta végül Illepra, szeme még mindig csukva, mintha ozmózison keresztül olvasta volna ki az állapotát.
Gwen mindig csodálta a képességeit; még sosem tévedett, élete folyamán egyszer sem. Több
Г©letet mentett meg, mint amennyit a hadsereg elragadott. Gwen kГvГЎncsi volt, Гєgy sajГЎtГtotta-e el a tudГЎst, vagy Г¶rГ¶kГ¶lte; Illepra Г©desanyja is gyГіgyГtГі volt, Г©s az Е‘ anyja is. Mindezek ellenГ©re Illepra minden Г©bren tГ¶ltГ¶tt percГ©t bГЎjitalok Г©s a gyГіgyГtГЎs mЕ±vГ©szetГ©nek tanulmГЎnyozГЎsГЎval tГ¶ltГ¶tte.
RendkГvГјl erЕ‘s mГ©reg – tette hozzГЎ Illepra hatГЎrozottabban – Olyasmi, amivel ritkГЎn talГЎlkozom. Nagyon drГЎga. AkГЎrki is akarta megГ¶lni, tudta, mit csinГЎl. Szinte hihetetlen, hogy nem halt bele. A testvГ©red jГіval erЕ‘sebb, mint hinnГ©nk.
Az apámtól örökölte – mondta Gwen – Bivalyerős volt. Ahogy az összes MacGil király.
Illepra ГЎtsГ©tГЎlt a szobГЎn, Г©s kГјlГ¶nbГ¶zЕ‘ gyГіgynГ¶vГ©nyeket kevert Г¶ssze Г©s kezdett el felaprГtani,
majd megЕ‘rГ¶lni, kГ¶zben valami folyadГ©kot is hozzГЎadott. Amikor elkГ©szГјlt, sЕ±rЕ±, zГ¶ld balzsamot kapott, amellyel megtГ¶ltГ¶tte a tenyerГ©t, Г©s visszasietett Godfrey-hoz. Bekente vele a torkГЎt, a hГіna alatt Г©s a homlokГЎn. Amikor befejezte, Гєjra ГЎtvГЎgott a szobГЎn, megfogott egy Гјveget, Г©s tГ¶bb folyadГ©kot Г¶ntГ¶tt bele: pirosat, barnГЎt Г©s lilГЎt. MikГ¶zben elegyГtette Е‘ket, a fЕ‘zet sistergett Г©s bugyogott. HosszГє fakanГЎllal kavargatta, majd visszasietett Godfrey-hoz, Г©s az ajkГЎhoz emelte az elixГrt.
Godfrey nem mozdult; Illepra felemelte a fejГ©t, Г©s valahogy a szГЎjГЎba erЕ‘ltette a bГЎjitalt. Nagy rГ©sze vГ©gigfolyt az arcГЎn, de nГ©hГЎny csepp azГ©rt Гgy is lement a torkГЎn.
Illepra letörölte a folyadékot a szájáról és az álláról, majd hátradőlt és felsóhajtott.
Túl fogja élni? – tudakolta Gwen kétségbeesetten.
Talán – válaszolta gondterhelten – Én mindent megtettem, de ez nem elég. A sors kezében van az élete.
Mit tehetek? – kérdezte Gwen.
Megfordult, Г©s Gwenre bГЎmult.
ImГЎdkozz Г©rte! HosszГє lesz az Г©jszaka.
Ötödik fejezet
Kendrick még sosem tapasztalta meg, mi is az a szabadság – az igazi szabadság – eddig a napig. A börtönben bezárva töltött idő megváltoztatta az életről alkotott elképzelését. Most már minden apróságot értékelt – a nap melegét, a hajába kapó szelet, azt, hogy a szabadban lehet. Az, hogy lóháton ülhetett, és érezte, ahogy sebesen halad előre, hogy visszakapta a fegyverzetét és bajtársai oldalán harcolhatott, olyan érzéssel töltötte el, mintha ágyúból lőtték volna ki. Olyan vakmerőnek érezte magát, mint még soha.
Kendrick kissГ© elЕ‘rehajolva vГЎgtatott, jГі barГЎtja, Atme oldalГЎn. RendkГvГјl hГЎlГЎs volt, hogy Е‘ is harcba szГЎllhat testvГ©reivel egyГјtt, nem kell kihagynia ezt a csatГЎt, Г©s mГЎr alig vГЎrta, hogy felszabadГthassa szГјlЕ‘vГЎrosГЎt a McCloudok uralma alГіl – Г©s hogy azok megfizessenek a bitorlГЎsГ©rt. KГ©sztetГ©st Г©rzett a vГ©rontГЎsra, de tudta, hogy haragjГЎnak igazi cГ©lpontja nem a McCloud sereg, hanem tulajdon Г¶ccse, Gareth. Soha nem bocsГЎtja meg neki, hogy bГ¶rtГ¶nbe vetette, megvГЎdolta az apja meggyilkolГЎsГЎval, tГЎrsai szeme lГЎttГЎra vitette el – Г©s megprГіbГЎlta kivГ©geztetni. Kendrick bosszГєt akart ГЎllni Gareth-en, de mivel erre nem nyГlt lehetЕ‘sГ©ge, legalГЎbbis ma nem, a McCloudokon akarta kitГ¶lteni a haragjГЎt.
Ha azonban visszatГ©r KirГЎlyudvarhelyre, elrendezi a dolgokat. Mindent meg fog tenni, hogy Г¶ccsГ©t letaszГtsa a trГіnrГіl, Г©s elГ©rje, hogy hГєga, Gwendolyn legyen az Гєj uralkodГі.
A kifosztott vГЎros kГ¶zelГ©be Г©rtek. Hatalmas, gomolygГі fekete fГјstfelhЕ‘k Гєsztak felГ©jГјk, marГі fГјsttel tГ¶ltГ¶ttГ©k meg Kendrick orrГЎt. FГЎjdalmas volt Гgy lГЎtni egy MacGil vГЎrost. Ha az apja mГ©g Г©lne, ez soha nem tГ¶rtГ©nhetett volna meg; sЕ‘t mГ©g akkor sem, ha Gareth nem ГЎllГtja Е‘t fГ©lre. GyalГЎzatos volt ez az egГ©sz, a MacGilek Г©s az EzГјstcsapat szГ©gyenfoltja. Kendrick imГЎdkozott, hogy ne legyen tГєl kГ©sЕ‘ ahhoz, hogy megmentse ezeket az embereket. RemГ©lte, hogy a McCloudok nem tГ¶ltГ¶ttek itt tГєl sok idЕ‘t, nem sebesГtettek vagy Г¶ltek meg tГєl sok embert.
Megsarkantyúzta a lovát és a többiek elé lovagolt. A csapat akár egy méhraj zúdult a város kitárt kapui felé. Ahogy berontottak a városba, Kendrick előrántotta a kardját, várta a találkozást az ellenséges McCloud sereggel. Nagyot kiáltott, akárcsak a többi férfi körülötte, megsokszorozva erejét az ütközetre.
Ahogy azonban áthaladt a kapun, a város poros terére érve letaglózta a látvány: a nagy semmi. Mindenütt a megszállás-rombolás árulkodó jelei: tüzek, feldúlt otthonok, holttestek egymás hegyén-hátán, nők a földön csúszva. Leölt állatok, vér a falakon. Itt mészárlás volt. A McCloudok halomra ölték ezeket az ártatlan embereket. Kendrick már a gondolattól is undorodott. Gyáva népség!
Az is megdГ¶bbentette Kendricket menet kГ¶zben, hogy a McCloudok nem voltak sehol. EgyszerЕ±en nem fГ©rt a fejГ©be. Olyan volt, mintha az egГ©sz hadsereg szГЎndГ©kosan hagyta volna el a helyet, mintha tudtГЎk volna, hogy jГ¶nnek. A tГјzek mГ©g mindig Г©gtek, Гgy egyГ©rtelmЕ± volt, hogy okkal gyГєjtottГЎk Е‘ket.
Kezdett egyГ©rtelmЕ±vГ© vГЎlni Kendrick szГЎmГЎra, hogy ez az egГ©sz csak egy csali. Hogy a McCloudok csak ide akartГЎk csГЎbГtani a MacGil hadsereget.
De vajon miГ©rt?
Kendrick hirtelen megpГ¶rdГјlt, kГ¶rГјlnГ©zett, kГ©tsГ©gbeesetten kutatott tekintetГ©vel, hogy hiГЎnyzik-e valaki a csapatbГіl, akit esetleg egy mГЎsik helyszГnre csalogathattak. Furcsa megГ©rzГ©se tГЎmadt: talГЎn mindez elЕ‘re el volt rendezve csak azГ©rt, hogy a csapat egy rГ©szГ©t elvГЎlassza tЕ‘lГјk, Г©s csapdГЎba csalja Е‘ket. VГ©gigpГЎsztГЎzta a sereget azon tЕ±nЕ‘dve, vajon ki hiГЎnyzik.
Г‰s akkor beugrott neki. Egy ember hiГЎnyzott. A fegyverhordozГіja.
Thor.
Hatodik fejezet
Thor a hegy tetejГ©n Гјlt a lovГЎn, mellette a lГ©giГі tagjainak egy csoportja Г©s Krohn. Az elГ© tГЎrulГі elkГ©pesztЕ‘ lГЎtvГЎnyt szemlГ©lte: ameddig a szem ellГЎt, McCloud csapatok lГіhГЎton, rettentЕ‘ hadsereg, Г©s csak rГЎjuk vГЎrtak. ГЃtvГЎgtГЎk Е‘ket. Forg szГЎndГ©kosan vezette Е‘ket ide, elГЎrulta Е‘ket. De miГ©rt?
Thor nyelt egyet, lenГ©zett arra, ami Гєgy tЕ±nt, a biztos halГЎlt jelenti szГЎmГЎra.
Hatalmas csatakiГЎltГЎs hangzott fel, ahogy a McCloud sereg hirtelen tГЎmadГЎsba lendГјlt. MГ©g nГ©hГЎny szГЎz mГ©terrel odГ©bb voltak, de gyorsan haladtak. Thor hГЎtranГ©zett a vГЎlla fГ¶lГ¶tt, de nem lГЎtott erЕ‘sГtГ©st. Teljesen egyedГјl voltak.
Tudta, hogy nincs mГЎs vГЎlasztГЎsuk, mint utoljГЎra szembenГ©zni az ellensГ©ggel ezen a kis dombon, az elhagyott torony mellett. ElkГ©pesztЕ‘en rosszak voltak az esГ©lyeik, egyszerЕ±en nem nyerhettek. De ha legyЕ‘zik is, bГЎtran, fГ©rfi mГіdjГЎra fog szembenГ©zni velГјk. A lГ©giГі sokszor megtanГtotta erre. A meghГЎtrГЎlГЎs nem jГ¶hetett szГіba; Thor felkГ©szГјlt, hogy szembenГ©zzen a halГЎllal.
Thor megfordult és a barátai arcára nézett, és észrevette, hogy ők is halálsápadtak a félelemtől; látta a szemükben a halált. De mindezek ellenére bátrak maradtak. Egyikük sem rezzent össze vagy fordult meg és menekült el, pedig a lovaik ijedten ágaskodtak. A légió egység volt. Nem pusztán barátok voltak: a százpróba testvérekké kovácsolta őket. Egyikük sem hagyná itt a többit. Mindnyájan fogadalmat tettek, és most a becsületük volt a tét. És a légió tagjainak a becsület szentebb volt, mint a vér.
Uraim, azt hiszem, vár ránk egy ütközet – jelentette be lassan Reece, ahogy előrehajolt és kivonta a kardját.
Thor lehajolt és előkapta a parittyáját, hogy minél több embert megölhessen, még mielőtt
odaérnek hozzájuk. O'Connor előhúzta a rövid lándzsát, miközben Elden felemelte a dárdáját; Conval egy dobókalapácsot, Conven pedig egy dobócsákányt. A többi fiú a légióból, akiket Thor nem ismert, kardot rántott, és felemelte a pajzsát. Thor érezte a félelmet a levegőben, ahogy a lódobogás hangja erősödött, és a McCloudok kiáltásai elérték az eget. Olyan volt, mint egy irtózatos erejű vihar, amely lecsapni készül rájuk. Thor tudta, hogy stratégiára volna szükségük, de nem tudta, milyenre.
Thor lГЎbГЎnГЎl Krohn vicsorgott. Thor erЕ‘t merГtett Krohn bГЎtorsГЎgГЎbГіl: egyszer sem kezdett el szЕ±kГ¶lni, vagy nГ©zett vissza. ValГіjГЎban a szЕ‘rszГЎlak felГЎlltak a hГЎtГЎn, Г©s lassan elindult elЕ‘re, mintha az egГ©sz hadsereggel egyedГјl akarna szembeszГЎllni. Thor tudta, hogy Krohnban igazi harcostГЎrsra lelt.
Szerintetek a tГ¶bbiek jГ¶nni fognak segГteni? – kГ©rdezte O'Connor.
Igen, de úgysem érnek ide időben – válaszolta Elden – Forg tőrbe csalt minket.
De miért? – kérdezte Reece.
Nem tudom – felelte Thor előrecsúszva a lován – de van egy olyan érzésem, hogy valami köze lehet hozzám. Azt hiszem, valaki meg akar ölni.
Thor érezte, hogy a többiek felé fordulnak, és minden szempár rá szegeződik.
Miért? – kérdezte Reece.
Thor vГЎllat vont. Pontosan nem tudta, de az volt a sejtГ©se, hogy kГ¶ze lehet a kirГЎlyudvarhelyi cselszГ¶vГ©sekhez, a MacGil elleni merГ©nylethez. TГ¶bb mint valГіszГnЕ±, Gareth-rЕ‘l van szГі. TalГЎn fenyegetГ©snek tartotta Thort.
Thor szörnyen érezte magát, amiért veszélybe sodorta a bajtársait, de semmit sem tehetett. Kivéve, hogy megpróbálja megvédeni őket.
Thor besokallt. Felüvöltött és ösztökélni kezdte a lovát, majd előrevágtatott, mindenkit megelőzve. Nem akarta tétlenül várni, hogy a sereg és vele együtt a szinte biztos halál ideérjen. Hadd kapja ő az első ütéseket, talán eltereli a figyelmet a bajtársairól, és esélyt ad nekik a menekülésre, ha úgy döntenének. Ha már szembe kell néznie a halállal, akkor azt félelem nélkül, becsülettel tegye.
Bár belül remegett, nem mutatta ki félelmét, csak egyre távolabb és távolabb nyargalt a többiektől. Levágtatott a dombról, egyenesen az előrenyomuló hadsereg felé. Mellette Krohn rohant kitartóan, egy percre sem állt meg.
Thor csatakiГЎltГЎst hallott a hГЎta mГ¶gГ¶tt, a tГЎrsai prГіbГЎltГЎk utolГ©rni. Alig hГєsz mГ©terre lehettek, Г©s mint utГЎna vГЎgtattak, egyre hangosabban ГјvГ¶ltve. Thor elГ¶l maradt, de mГ©g Гgy is jГі Г©rzГ©s volt a tГЎmogatГЎsukat tudni maga mГ¶gГ¶tt.
Thor elЕ‘tt egy csapat harcos vГЎlt ki a McCloud seregbЕ‘l, Г©s mind felГ© vГЎgtattak, talГЎn Г¶tvenen lehettek. Olyan szГЎz mГ©ter messze lehettek, de gyorsan kГ¶zeledtek. Thor kГ¶vet helyezett a parittyГЎjГЎba, cГ©lzott, majd elhajГtotta. A vezetЕ‘ harcost vette cГ©lba, egy hatalmas termetЕ± embert ezГјst mellvГ©rtben, Г©s cГ©lzГЎsa tГ¶kГ©letesnek bizonyult. A torkГЎnГЎl, a pГЎncГ©l lemezei kГ¶zГ¶tt talГЎlta el a fГ©rfit, aki kiesett a nyeregbЕ‘l Г©s a fГ¶ldre zuhant a tГЎrsai elГ©.
Ahogy lezuhant, a ló is összerogyott vele együtt, ettől tucatnyi ló megtorpant mögötte, és a rajtuk ülő katonák a hirtelen megállástól előrerepültek, arccal a földre.
Mielőtt még észhez tértek volna, Thor egy újabb követ tett a parittyába, és kilőtte. Megint telitalálat volt, halántékon találta az egyik vezető harcost, egy sisakból kilógó részen. Kiütötte a nyeregből, és ahogy lezuhant, sok társát magával sodort, úgy dőltek, mint a dominó.
Ahogy Thor vágtatott, egy dárda repült el a feje mellett, majd egy lándzsa, dobókalapács és egy dobócsáklya. Tudta, hogy a légió mind támogatják. Ők is célba találtak, fegyvereik halálos pontossággal találták el a McCloud katonákat. Többen is leestek a lovukról, beleütközve harcostársaikba, akik velük zuhantak.
Thor boldogan lГЎtta, hogy mГЎris sikerГјlt tГ¶bb tucat McCloud katonГЎt leterГteniГјk, egy rГ©szГјket kГ¶zvetlen talГЎlattal, a tГ¶bbit az Г¶sszeroskadГі lovakban felbukva. Az Г¶tven emberbЕ‘l ГЎllГі elЕ‘Е‘rs a fГ¶ldre kerГјlt, Г©s nagy halom porban fekГјdt.
A McCloud hadsereg azonban erЕ‘s volt, Г©s most rajtuk volt a sor, hogy visszavГЎgjanak. Ahogy Thor olyan harminc mГ©terre megkГ¶zelГtette Е‘ket, nГ©hГЎnyan fegyvereket hajГtottak felГ©. Egy dobГіkalapГЎcs pont az arca felГ© tartott, Г©s Thor az utolsГі pillanatban hajolt el elЕ‘le, a vas elsГјvГtett a fГјle mellett, Г©pp csak egy arasszal vГ©tettГ©k el a dobГЎst. AztГЎn egy lГЎndzsa repГјlt felГ© ugyanolyan sebesen, Г©s most a mГЎsik irГЎnyba bukott le. A hegye sГєrolta a pГЎncГ©ljГЎt, szerencsГ©re elhibГЎztГЎk a dobГЎst. Most a dobГіcsГЎkГЎny tartott az arca felГ©, Thor felemelte a pajzsot, Г©s kivГ©dte a tГЎmadГЎst. Az beleГЎllt a pajzsГЎba, Thor odanyГєlt, kihГєzta, Г©s visszadobta tГЎmadГіjГЎra. Megint cГ©lba talГЎlt, a fГ©rfi mellkasГЎba fГєrГіdott, ГЎtszГєrta a pГЎncГ©lingjГ©t; a fГ©rfi felordГtott, Г©s holtan hullott le a lovГЎrГіl.
Thor csak nyomult elЕ‘re. A sereg sЕ±rЕ±jГ©be rontott, katonГЎk sokasГЎgГЎba, Г©s felkГ©szГјlt a halГЎlra. FelordГtott, Г©s felemelte a kardjГЎt, csatakiГЎltГЎst hallatott; bajtГЎrsai mГ¶gГ¶tte ugyanГgy tettek.
A vГЎlasz nagy fegyvercsГ¶rgГ©ssel Г©rkezett. Egy jГіl megtermett harcos kГ¶zeledett Thor felГ© kГ©tkezes baltГЎval, Г©s a feje felГ© suhintott. Thor lebukott, a penge ГЎtlendГјlt a feje felett, Г©s belehasГtott a katona gyomrГЎba, mikГ¶zben tovГЎbblovagolt; a fГ©rfi felГјvГ¶ltГ¶tt Г©s lepottyant a lovГЎrГіl. ZuhanГЎs kГ¶zben elejtette a fejszГ©t, az megpГ¶rdГјlt, Г©s beleГЎllt egy McCloud lГі hГЎtГЎba. Az ГЎllat felnyerГtett, ГЎgaskodott Г©s ledobta magГЎrГіl lovasГЎt, aki bajtГЎrsai kГ¶zГ© repГјlt.
Thor nyomult elЕ‘re, egyenesen a McCloud sereg sЕ±rЕ±jГ©be, utat tГ¶rve magГЎnak a tГ¶bb szГЎz harcos kГ¶zГ¶tt. Egyik a mГЎsik utГЎn suhintott felГ© karddal, fejszГ©vel, buzogГЎnnyal, Е‘ pedig kivГ©dte a tГЎmadГЎsokat pajzsГЎval, vagy kitГ©rt elЕ‘lГјk, visszavГЎgva, lebukva Г©s kГgyГіzva, ГЎttГ¶rve a tГ¶megen. TГєl gyors, tГєl fГјrge volt nekik, erre nem szГЎmГtottak. Hatalmas hadseregkГ©nt kГ©ptelenek voltak elГ©g gyorsan manЕ‘verezni ahhoz, hogy megГЎllГtsГЎk a fiГєt.
Nagy fГ©mcsГ¶rgГ©s volt kГ¶rГјlГ¶tte, ahogy minden irГЎnybГіl tГЎmadtГЎk. EgymГЎs utГЎn visszaverte Е‘ket pajzsГЎval Г©s kardjГЎval. De mindet nem tudta megГЎllГtani. Egy kard sГєrolta a vГЎllГЎt, Г©s felkiГЎltott a fГЎjdalomtГіl, mikГ¶zben kibuggyant a vГ©re. SzerencsГ©re a seb nem volt tГєl mГ©ly, Гgy nem akadГЎlyozta meg abban, hogy tovГЎbb harcoljon. Folytatta a kГјzdelmet.
Mindkét kezét használta, McCloud harcosok vették körül, hamarosan azonban a támadások gyengültek, mivel a légió tagjai is becsatlakoztak. A fegyvercsörgés hangja egyre erősebb lett, ahogy a McCloud férfiak harcoltak a légió fiúi ellen: kardok ütődtek pajzsoknak, lándzsák szúródtak a lovakba, dárdák álltak a páncélokba, férfiak küzdöttek minden lehetséges módon. Csatakiáltások hangzottak fel mindkét oldalról.
A lГ©giГі elЕ‘nye volt, hogy kis Г©s fГјrge harci erЕ‘ voltak, tГzen egy hatalmas Г©s lassan mozgГі hadsereg kГ¶zepГ©n. Г–sszetorlГіdtak, Гgy egyszerre csak nГ©hГЎny McCloud harcos tudta elГ©rni Е‘ket; Thor azon kapta magГЎt, hogy egy idЕ‘ben csak kГ©t vagy hГЎrom fГ©rfival harcol, nem tГ¶bbel. A bajtГЎrsai a hГЎta mГ¶gГ¶tt pedig megvГ©dtГ©k attГіl, hogy hГЎtulrГіl tГЎmadjГЎk.
Amikor egy harcos figyelmetlensГ©gen kapta Thort, Г©s a feje felГ© lendГtette buzogГЎnyГЎt, Krohn vicsorgott Г©s lecsapott rГЎ. A magasba ugrott, Г©s bilincskГ©nt szorГtotta a fГ©rfi csuklГіjГЎt; majd letГ©pte, a vГ©r mindent beborГtott. A katona Гgy irГЎnyt vГЎltoztatott, mГ©g mielЕ‘tt a buzogГЎny elГ©rhette volna Thor koponyГЎjГЎt.
Szinte Г¶sszemosГіdtak a dolgok Thor szeme elЕ‘tt, mikГ¶zben harcolt, kaszabolt Г©s hГЎrГtotta a tГЎmadГЎsokat minden irГЎnyban. Minden ГјgyessГ©gГ©t Г¶ssze kellett szednie, hogy vГ©dekezzen, tГЎmadjon, figyeljen a bajtГЎrsai Г©s a sajГЎt Г©psГ©gГ©re. Г–sztГ¶nГ¶sen eszГ©be jutottak a kikГ©pzГ©s vГ©gtelennek tЕ±nЕ‘ napjai, amikor minden irГЎnybГіl, minden helyzetben tГЎmadtГЎk. Bizonyos szempontbГіl Гєgy Г©rezte, ez az egГ©sz termГ©szetes. JГіl kikГ©peztГ©k, ezГ©rt Гєgy Г©rezte, kГ©pes kezelni ezt. A fГ©lelme nem mГєlt el, de Гєgy Г©rezte, kГ©pes irГЎnyГtani.
Ahogy Thor folytatta a kГјzdelmet, karja egyre nehezebbГ©, vГЎlla egyre fГЎradtabbГЎ vГЎlt, Г©s Kolk szavai csengtek a fГјlГ©be:
Az ellenség sohasem a ti szabályaitok szerint küzd. A saját szabályait követi. Nektek valami mást jelent a háború, mint neki.
Thor Г©szrevett egy alacsony, szГ©les vГЎllГє harcost, amint egy tГјskГ©s lГЎncot emel fel mindkГ©t kezГ©vel, Г©s Reece tarkГіja felГ© lendГti. Reece nem lГЎtta; egy pillanat, Г©s halott lesz.
Thor leugrott lovГЎrГіl, a levegЕ‘be emelkedett, Г©s leterГtette a harcost Г©pp, mielЕ‘tt az elengedte volna a lГЎncot. Mindketten lerepГјltek a lovaikrГіl, Г©s kemГ©nyen a fГ¶ldre vГЎgГіdtak nagy porfelhЕ‘ kГsГ©retГ©ben. Thor gurult a fГ¶ldГ¶n, nem kapott levegЕ‘t, kГ¶rГјlГ¶tte lovak patГЎi. BirkГіzott a harcossal a fГ¶ldГ¶n, Г©s ahogy a fГ©rfi felemelte a hГјvelykujjГЎt, hogy kitolja Thor szemГ©t, Thor hirtelen vijjogГЎsra lett figyelmes – Г©s lГЎtta, ahogy Estopheles lecsap, Г©s kivГЎjja a fГ©rfi szemГ©t mГ©g mielЕ‘tt az bГЎntani tudnГЎ Thort. A fГ©rfi felГјvГ¶ltГ¶tt, kezГ©t szorosan a szemГ©re tapasztotta, kГ¶zben Thor kemГ©nyen oldalba kГ¶nyГ¶kГ¶lte, Г©s lerГєgta magГЎrГіl.
MielЕ‘tt Thor kiГ©lvezhette volna a gyЕ‘zelmГ©t, Г©rezte, hogy jГі erЕ‘sen gyomron rГєgjГЎk, Г©s ettЕ‘l a hГЎtГЎra esik. FelnГ©zett, Г©s lГЎtta, hogy egy harcos kГ©tkezes harci kalapГЎcsot tart a kezГ©ben, Г©s a mellkasa felГ© kГ¶zelГt vele.
Thor fГ©lrehengeredett, Г©s a kalapГЎcs elsГјvГtett mellette, tГ¶vig a fГ¶ldbe sГјllyedt. Belegondolt, hogy ez akГЎr halГЎlra is zГєzhatta volna.
Krohn lecsapott a fГ©rfira, rГЎvetette magГЎt Г©s fogait a fГ©rfi kГ¶nyГ¶kГ©be mГ©lyesztette; a katona lenyГєlt, Г©s tГ¶bbszГ¶r is megГјtГ¶tte Krohnt, a pГЎrduc azonban nem eresztette el, vicsorgott, majd vГ©gГјl kitГ©pte a fГ©rfi karjГЎt. A katona felordГtott, Г©s a fГ¶ldre zuhant.
Egy mГЎsik katona elЕ‘relГ©pett, Г©s Krohn felГ© lendГtette a kardjГЎt; de Thor odagurult, Г©s pajzsГЎval hГЎrГtotta a csapГЎst. EgГ©sz teste beleremegett az ГјtГ©s erejГ©be, Krohn Г©letГ©nek megmentГ©sГ©be. Ahogy azonban ott tГ©rdelt, kiszolgГЎltatott volt, Г©s egy mГЎsik harcos kГ¶zeledett felГ© a lovГЎn, rГЎtaposva, arccal a fГ¶ldre kГ©nyszerГtve. Гљgy Г©rezte, a lГі patГЎi teste minden csontjГЎt Г¶sszezГєzzГЎk.
Még néhány McCloud katona ugrott le lováról, és körülzárták Thort.
Thorban tudatosult, hogy rossz helyen van; bГЎrmit megadott volna, ha Гєjra lГіhГЎton Гјlhetett volna. Ahogy a fГ¶ldГ¶n fekГјdt Г©s feje zГєgott a fГЎjdalomtГіl, a szeme sarkГЎbГіl lГЎtta, hogy a lГ©giГі tagja is harcol, Г©s egyre inkГЎbb teret veszГtenek. Az egyik fiГє, akit nem ismert, magas hangon felsikoltott, Г©s Thor tanГєja volt, ahogy egy kard ГЎtlyukasztja a mellГ©t, Г©s holtan esik Г¶ssze.
Egy mГЎsik fiГє a lГ©giГіbГіl, akit Thor nem ismert, a segГtsГ©gГ©re sietett, egyetlen lГЎndzsadГ¶fГ©ssel megГ¶lte a tГЎmadГіjГЎt – de ugyanebben a pillanatban egy McCloud katona tГЎmadta meg hГЎtulrГіl, tЕ‘rt szГєrt a nyakГЎba. A fiГє felkiГЎltott, Г©s holtan csГєszott le a lovГЎrГіl.
Thor megfordult, Г©s Г©szrevette, hogy vagy fГ©l tucat katona kГ©szГјl lecsapni rГЎ. Az egyik felvett egy kardot, Г©s az arca felГ© suhintott. Thor felemelt pajzzsal kivГ©dte az ГјtГ©st, a csattanГЎs visszhangzott a fГјlГ©ben. Ekkor azonban mГЎsik katona kirГєgta Thor pajzsГЎt a kezГ©bЕ‘l.
A harmadik támadó rálépett a csuklójára, és a földre szegezte.
A negyedik tГЎmadГі elЕ‘relГ©pett Г©s felemelte a lГЎndzsГЎjГЎt, hogy Thor mellkasГЎba ГЎllГthassa.
Thor nagy vicsorgГЎst hallott, Г©s Krohn leterГtette a katonГЎt, leszorГtotta a fГ¶ldre. De egy katona elЕ‘relГ©pett kezГ©ben egy bottal, Г©s olyan erЕ‘sen elkezdte Гјtni Krohnt, hogy nyГјszГtve elvГЎgГіdott, Г©s ernyedten fekГјdt a hГЎtГЎn.
Egy mГЎsik katona lГ©pett elЕ‘, megГЎllt Thor fГ¶lГ¶tt, Г©s felemelte a szigonyГЎt. FenyegetЕ‘en nГ©zett le rГЎ, Г©s ezГєttal nem volt senki, aki megГЎllГthatta volna. FelkГ©szГјlt, hogy lesГєjtson Thor arcГЎra. Ahogy ott fekГјdt, fГ¶ldnek szegezve, tehetetlenГјl, Гєgy Г©rezte, most mГЎr tГ©nyleg eljГ¶tt a vГ©g.
Hetedik fejezet
Gwen Godfrey oldalГЎn tГ©rdelt a kis kunyhГі fogsГЎgГЎban oldalГЎn IlleprГЎval, Г©s mГЎr nem bГrta tovГЎbb. Г“rГЎkon ГЎt a bГЎtyja nyГ¶szГ¶rgГ©sГ©t hallgatta, figyelte, ahogy Illepra arca egyre komorabbГЎ vГЎlik, Г©s egyre biztosabbnak tЕ±nt, hogy testvГ©re meg fog halni. Annyira tehetetlennek Г©rezte magГЎt, hogy csak itt Гјl. Гљgy Г©rezte, tennie kell valamit. BГЎrmit.
Nem csak Godfrey miatt gyГ¶tГ¶rte a bЕ±ntudat Г©s az aggodalom, hanem ThorГ©rt is, mГ©g erЕ‘sebben. Nem tudta kiverni a fejГ©bЕ‘l a gondolatot, hogy Г©ppen most indul a csatГЎba, amely igazГЎbГіl egy Gareth ГЎltal ГЎllГtott csapda, Г©s hamarosan meghal. Гљgy Г©rezte, valamilyen mГіdon Thoron is segГtenie kell. Megbolondul, ha csak itt Гјl.
Gwen hirtelen felГЎllt, Г©s ГЎtsietett a hГЎzon.
- Hová mész? – kérdezte Illepra, hangja rekedt volt az imák kántálásától.
Gwen felГ© fordult.
- Még visszajövök – válaszolta – Van valami, amit meg kell próbálnom.
Kinyitotta az ajtГіt Г©s kisietett. Kint Г©ppen ment le a nap, pislogva szemlГ©lte az elГ© tГЎrulГі
lГЎtvГЎnyt: az Г©gen vГ¶rГ¶s Г©s lila csГkok kergetЕ‘ztek, a mГЎsodik nap zГ¶ld labdakГ©nt Гјlt a horizonton. Akorth Г©s Fulton, becsГјletГјkre legyen mondva, mГ©g mindig Е‘rt ГЎlltak – most felugrottak, Г©s aggodalommal az arcukon nГ©ztek a lГЎnyra.
- Túléli? – tudakolta Akorth.
- Nem tudom – felelte Gwen – Maradjatok itt! Álljatok őrt!
- És te hová mész? – érdeklődött Fulton.
Hirtelen támadt egy ötlete, ahogy a vérvörös égre tekintett, úgy érezte, van valami
varГЎzslatos a levegЕ‘ben. Egyetlen ember lГ©tezik, aki talГЎn segГteni tud neki.
Argon.
Ha lГ©tezik valaki, akiben Gwen megbГzik, aki szereti Thort Г©s mindvГ©gig hЕ± maradt az apjГЎhoz, valaki, akinek megvan az ereje, hogy valahogy segГtsen rajta, az Е‘.
- Meg kell keresnem egy különleges valakit – mondta.
Megfordult Г©s elsietett, ГЎt a sГksГЎgon, futГЎsnak eredt, prГіbГЎlt visszaemlГ©kezni az Argon
kunyhГіjГЎhoz vezetЕ‘ Гєtra.
Г‰vek Гіta, gyerekkora Гіta nem jГЎrt errefelГ©, de emlГ©kezett, hogy Argon a kietlen, sziklГЎs
sГksГЎgon Г©lt. Csak futott Г©s futott, alig vett levegЕ‘t. A terep egyre sivГЎrabb, szelesebb lett, a fГјvet kavicsok, majd a sziklГЎk vГЎltottГЎk fel. SГјvГtett a szГ©l, Г©s ahogy haladt elЕ‘re, a tГЎj egyre kГsГ©rtetiesebbГ© vГЎlt; mГЎr-mГЎr Гєgy Г©rezte, egy csillag felszГnГ©n sГ©tГЎl.
Végül elérte Argon kunyhóját, kifulladva dörömbölt az ajtón. Sehol sem látott kopogtatót, de
tudta, hogy itt lakik.
- Argon! – sikГtotta – Г‰n vagyok az! MacGil lГЎnya! Engedj be! Ez parancs!
HiГЎba ГјtГ¶tte az ajtГіt, az egyetlen vГЎlasz a szГ©l sГјvГtГ©se volt.
Végül könnyekben tört ki, teljesen kimerült, tehetetlenebbnek érezte magát, mint valaha.
Гњresnek Г©rezte magГЎt, mintha mГЎr senkihez sem fordulhatna.
Amikor a nap mélyebbre szállt az égen, és vérvöröse utat nyitott az alkonyatnak, Gwen
megfordult és elindult visszafelé, le a hegyről. Útközben letörölte könnyeit, és kétségbeesetten próbálta kitalálni, mi legyen a következő lépés.
- Kérlek, apám – mondta ki fennhangon, csukott szemmel – Adj egy jelet! Mutasd meg, hova menjek! Mondd meg, mit tegyek! Kérlek, ne hagyd, hogy a fiad meghaljon! És azt sem, hogy Thor odavesszen. Ha szeretsz, válaszolj!
Gwen csendben sГ©tГЎlt, hallgatta a szelet, amikor hirtelen bevillant neki valami.
A tГі. A BГЎnat Tava.
TermГ©szetesen. Ha valaki halГЎlos beteg volt, ehhez a tГіhoz mentek imГЎdkozni. Еђsi kis tГі
a Vörös Erdő közepén, égig érő fák tornyosulnak körülötte. Szent helynek tartották.
Köszönöm, apám, hogy válaszoltál, gondolta Gwen.
Erősebben érezte a jelenlétét, mint eddig bármikor. Szaladni kezdett a Vörös Erdő irányába
a tГі felГ©, amely majd meghallja a bГЎnatГЎt.
*
Gwen a BГЎnat TavГЎnak partjГЎn tГ©rdelt, tГ©rde a puha vГ¶rГ¶sfenyЕ‘ szЕ‘nyegen nyugodott, amely gyЕ±rЕ±szerЕ±en vette kГ¶rbe a vizet. NГ©zte a csendes tavat, a vГz csendesebbnek tЕ±nt, mint valaha, Г©s a felkelЕ‘ hold tГјkrГ¶zЕ‘dГ¶tt benne. RagyogГі telihold volt, jГіval kerekebb, mint amilyet valaha lГЎtott. A mГЎsodik nap nyugovГіban volt, a hold kelЕ‘ben, Гgy egyszerre lehetett lГЎtni a naplementГ©t Г©s a holdfГ©nyt a GyЕ±rЕ± felett. A Nap Г©s a Hold egyszerre lГЎtszГіdott a tГі tГјkrГ©ben, kГ©t ellentГ©tes oldalГЎn, Г©s a lГЎny Г©rezte ennek a napszaknak az emelkedettsГ©gГ©t. Ablak egy nap zГЎrГЎsa Г©s egy mГЎsik kezdete kГ¶zГ¶tt, Г©s ebben a szent idЕ‘ben, ezen a megszentelt helyen bГЎrmi megtГ¶rtГ©nhet.
Gwen csak tГ©rdepelt, sГrt Г©s kГ¶zben imГЎdkozott mindazГ©rt, ami szГЎmГЎra Г©rtГ©kes. Az elmГєlt nГ©hГЎny nap esemГ©nyei tГєl soknak bizonyultak szГЎmГЎra, Г©s most mindent kiengedett. ImГЎdkozott a bГЎtyjГЎГ©rt, de mГ©g annГЎl is jobban ThorГ©rt. Nem bГrta elviselni a gondolatot, hogy ezen az Г©jjelen mindkettejГјket elveszГtheti, Г©s nem marad neki mГЎs, csak Gareth. Elviselhetetlen volt arra gondolni, hogy felrakjГЎk egy hajГіra, hogy hozzГЎmenjen valami barbГЎrhoz. Гљgy Г©rezte, minden Г¶sszeomlik kГ¶rГјlГ¶tte, Г©s vГЎlaszokra volt szГјksГ©ge. SЕ‘t, remГ©nyre.
A kirГЎlysГЎgon belГјl sokan imГЎdkoztak a TГі IstenГ©hez, a FГЎk IstenГ©hez, a Hegyek IstenГ©hez vagy a SzГ©l IstenГ©hez – Gwen azonban sosem hitt ezekben. Thorral egyГјtt azon kevesek kГ¶zГ© tartozott, akik a tГ¶bbsГ©ggel ellentГ©tben radikГЎlis utat kГ¶vettek: csak egy Istenben hittek, egyetlen lГ©nyben, aki az egГ©sz univerzumot irГЎnyГtja. Ehhez az Istenhez imГЎdkozott.
Kérlek, Istenem, kezdte. Add vissza nekem Thort! Élje túl a csatát! Meneküljön meg a csapdából! Hagyd Godfrey-t életben! És könyörgök, védj meg engem – ne engedd, hogy elvigyenek, és hozzáadjanak egy vademberhez! Bármit megteszek. Csak adj egy jelet! Mutasd meg, mit vársz tőlem!
Gwen hosszГє ideig tГ©rdelt, nem hallott semmit a VГ¶rГ¶s ErdЕ‘ vГ©gtelen magas fenyЕ‘in vГ©gigsГјvГtЕ‘ szГ©len kГvГјl; hallgatta az ГЎgak aprГі reccsenГ©seit, ahogy a feje fГ¶lГ¶tt ide-oda himbГЎlГіztak, Г©s a szГ©l erejГ©tЕ‘l levГЎlГі tЕ±levelek potyogtak a vГzbe.
- Gondold meg jól, miért imádkozol! – szólalt meg egy hang a háta mögül.
MegpГ¶rdГјlt, Г¶sszerezzent Г©s dГ¶bbenten lГЎtta, hogy nem messze tЕ‘le ГЎll valaki. Megijedhetett volna, de azonnal felismerte a hangot – Е‘si hang volt, idЕ‘sebb, mint a fГЎk, idЕ‘sebb, mint maga a FГ¶ld, Г©s a szГve hГЎlГЎsan dobogott, amikor rГЎjГ¶tt, hogy ki az.
Megfordult, Г©s lГЎtta, hogy ott ГЎll fehГ©r kГ¶pГ¶nyegben Г©s kГЎmzsГЎban, ГЎttetszЕ‘ szeme szinte ГЎtГ©geti, mintha egyenesen a lelkГ©be tekintene. KezГ©ben a botja, a naplemente Г©s a holdfГ©ny vilГЎgГtja meg.
Argon.
FelГЎllt Г©s szembefordult vele.
- Kerestelek – szólalt meg – Elmentem a kunyhódhoz. Hallottad, hogy kopogtatok?
- Mindent hallok – válaszolt titokzatosan.
A lГЎny szГјnetet tartott, fГјrkГ©szte a mГЎsik arcГЎt, abbГіl azonban semmit sem tudott kiolvasni.
- Mondd meg, mit tegyek! – folytatta – Bármit megteszek. Kérlek, ne hagyd, hogy Thor meghaljon! Ezt egyszerűen nem engedheted.
Gwen előrelépett, és könyörögve megragadta a csuklóját. Ahogy azonban megérintette, hirtelen égető hőség perzselte meg, amely Argon csuklójából áradt. Visszahúzta a kezét, sok volt neki ez az energia.
Argon felsГіhajtott, elfordult tЕ‘le, Г©s tett nГ©hГЎny lГ©pГ©st a tГі felГ©. MegГЎllt Г©s a vizet nГ©zte, szeme csillogott a fГ©nyben.
Gwen odament mellГ©, Г©s nГ©mГЎn ГЎllt mellette ki tudja, meddig, vГЎrta, hogy megszГіlaljon.
Nem lehetetlen megváltoztatni a sorsot – kezdett bele – Aki azonban ehhez folyamodik, súlyos árat kell fizetnie. Meg akarsz menteni egy életet. Nemes törekvés. De kettőt nem menthetsz meg. Választanod kell.
Megfordult, Г©s a szemГ©be nГ©zett.
Mit szeretnГ©l inkГЎbb: hogy Thor Г©lje tГєl ezt az Г©jszakГЎt, vagy a testvГ©red? EgyikГјknek meg kell halnia. Meg van Гrva.
Gwent elborzasztotta ez a kГ©rdГ©s.
MifГ©le vГЎlasztГЎs ez? – kГ©rdezte – Az egyik megmentГ©sГ©vel halГЎlra ГtГ©lem a mГЎsikat.
Ez nem igaz – válaszolt – Mindkettejüknek meg kell halnia. Sajnálom. Ez a sorsuk.
Gwen Гєgy Г©rezte, mintha tЕ‘rt dГ¶ftek volna a szГvГ©be. MindkettЕ‘nek meg kell halnia? Ezt elkГ©pzelni is szГ¶rnyЕ±. HГЎt lehet ennyire kegyetlen a sors?
Nem tudok választani – mondta végül remegő hangon – A szerelmem Thor iránt természetesen erősebb. De Godfrey a húsom és vérem. Nem tudom elviselni a gondolatát, hogy egyikük a másik kárára élje túl a ma éjszakát. Nem hiszem, hogy bármelyikük is ezt akarná.
Akkor mindkettejüknek meg kell halnia – felelt Argon.
A lányt elöntötte a pánik.
Várj – kiáltott, ahogy Argon meg akart fordulni.
Visszafordult Г©s rГЎnГ©zett.
És mi van velem? – kérdezte – Meghalhatok én helyettük? Lehetséges ez? Túlélhetik mindketten, ha én meghalok?
Argon hosszГє idЕ‘n ГЎt rГЎmeredt, mintha a valГіdi lГ©nyegГ©t akarnГЎ kifГјrkГ©szni.
A szГved tiszta – mondta – Te vagy a legtisztГЎbb szГvЕ± az Г¶sszes MacGil kГ¶zГјl. Az apГЎd bГ¶lcsen dГ¶ntГ¶tt. Igen, jГіl vГЎlasztott…
Argon elhallgatott, miközben továbbra is a szemébe nézett. Gwen kényelmetlenül érezte magát, de nem mert félrenézni.
A választásod, az áldozatod miatt ezen az éjszakán – mondta Argon – a sors meghallgatott. Thor megmenekül ma éjjel. És a testvéred is. Te is élni fogsz. De az életed egy darabkája elvész. Ne feledd, mindennek ára van. Részlegesen meghalsz az ő életükért cserébe.
Ez meg mit jelent? – kérdezte rémülten.
Mindennek ára van – válaszolta – Van választásod. Vagy inkább nem fizetnéd meg?
Gwen megkemГ©nyГtette magГЎt.
Megteszek bármit Thorért – felelte – És a családomért.
Argon keresztГјlnГ©zett rajta.
Thorra nagyszerЕ± sors vГЎr – mondta Argon – ГЃm a sors vГЎltozhat. A sorsunk a csillagainkban van megГrva. De Isten is irГЎnyГtja. MegvГЎltoztathatja a sorsot. Thornak meg kellett volna halnia ezen az Г©jen. Csakis miattad Г©li tГєl. Te fizeted meg az ГЎrГЎt. Г‰s ez az ГЎr bizony magas lesz.
Gwen többet akart megtudni, és Argon felé nyúlt, de a druida hirtelen, egy ragyogó villanás
kГsГ©retГ©ben eltЕ±nt.
Gwen megpördült, minden irányban keresni kezdte, de már sehol sem volt.
A lГЎny vГ©gГјl megfordult, Г©s a tavat szemlГ©lte, amely olyan nyugodt volt, mintha semmi sem tГ¶rtГ©nt itt ezen az estГ©n. LГЎtta a tГјkГ¶rkГ©pГ©t, Г©s olyan tГЎvolinak tЕ±nt. HГЎlГЎval telt meg a szГve, Г©s valamifГ©le bГ©ke szГЎllta meg. Ugyanakkor sajnos fГ©lelmet is Г©rzett a sajГЎt jГ¶vЕ‘jГ©t illetЕ‘en. BГЎrmennyire is igyekezett kiverni a fejГ©bЕ‘l, nem tudott nem talГЎlgatni: vajon milyen ГЎrat fog fizetni Thor Г©letéért?
Nyolcadik fejezet
Thor a csatatГ©r kГ¶zepГ©n fekГјdt, a McCloud katonГЎk ГЎltal a fГ¶ldhГ¶z szegezve, tehetetlenГјl. Hallotta a fegyverek csattanГЎsait, a lovak nyerГtГ©sГ©t Г©s a haldoklГіk nyГ¶szГ¶rgГ©seit maga kГ¶rГјl. A lenyugvГі napot Г©s a kelЕ‘ holdat – telihold, kerekebb, mint amilyet valaha lГЎtott – hirtelen eltakarta egy ГіriГЎsi harcos, aki elЕ‘rГ©bb lГ©pett, felemelte a szigonyГЎt, Г©s lesГєjtani kГ©szГјlt. Thor tudta, hogy ГјtГ¶tt az utolsГі ГіrГЎja.
Behunyta a szemГ©t, Г©s felkГ©szГјlt a halГЎlra. Nem Г©rzett fГ©lelmet. Csak szomorГєsГЎgot. MГ©g Г©lni akart; meg akarta tudni, kicsoda, mi a sorsa, Г©s legfЕ‘kГ©pp akart mГ©g egy kis idЕ‘t Gwennel.
Г‰rezte, hogy nem igazsГЎgos Гgy meghalnia. Nem itt. Nem ilyen mГіdon. Nem ezen a napon. MГ©g nem jГ¶tt el az ideje. Г‰rezte. MГ©g nem volt kГ©sz rГЎ.
Hirtelen Гєgy Г©rezte, valami nГ¶vekszik benne: semmihez sem hasonlГthatГі energia, erЕ‘. Az egГ©sz teste bizsergett Г©s felforrГіsodott, ahogy egy Гєj Г©rzet szaladt vГ©gig rajta, a talpГЎtГіl kezdve, a lГЎbГЎn ГЎt a felsЕ‘testГ©ig, majd ezen keresztГјl a karjГЎn, mГg nem az ujjbegyei is valГіsГЎggal Г©gni, szikrГЎzni kezdtek egy energiГЎtГіl, amelyet alig Г©rtett. SajГЎt magГЎt is meglepve vadul felГјvГ¶ltГ¶tt, mint egy fГ¶ld mГ©lyГ©bЕ‘l felemelkedЕ‘ sГЎrkГЎny.
TГz fГ©rfi ereje jГЎrja ГЎt, ahogy kitГ¶rt a katonГЎk szorГtГЎsГЎbГіl, Г©s talpra ugrott. MielЕ‘tt tГЎmadГіja lesГєjthatott volna a szigonnyal, Thor elЕ‘relГ©pett, megragadta a sisakjГЎt, lefejelte, kettГ©tГ¶rve ezzel az orrГЎt; aztГЎn olyan erЕ‘sen belerГєgott, hogy elrepГјlt, mintha ГЎgyГєbГіl lЕ‘ttГ©k volna ki, Г©s letarolt tГz fГ©rfit.
Thor Гєjult erЕ‘vel, Е‘rjГ¶ngve megragadott egy katonГЎt, a feje fГ¶lГ© emelte, majd bedobta a tГ¶megbe, amitЕ‘l egy tucat harcos Гєgy eldЕ‘lt, mint a tekebГЎbu. Thor ezutГЎn kikapta a lГЎncos buzogГЎnyt egy harcos kezГ©bЕ‘l, Гєjra Г©s Гєjra meglengette feje fГ¶lГ¶tt a hГЎrom mГ©teres lГЎnccal felszerelt fegyvert, mГg nem mindenki ordГtani kezdett kГ¶rГјlГ¶tte, Г©s egy hГЎrom mГ©ter sugarГє kГ¶rГ¶n belГјl mindenkit, tГ¶bb tucat katonГЎt letarolt.
Thor Г©szrevette, hogy a hatalma tovГЎbb nЕ‘, Г©s hagyta, hogy ГЎtvegye felette az uralmat. Egyre tГ¶bb Г©s tГ¶bb fГ©rfi kГ¶zeledett felГ©, Е‘ pedig felemelte Г©s felГ©jГјk irГЎnyГtotta a tenyerГ©t. DГ¶bbenetГ©re bizsergГ©st Г©rzett, majd a tenyerГ©bЕ‘l jeges kГ¶d kezdett ГЎramlani. TГЎmadГіi hirtelen megГЎlltak, Г©s jГ©gpГЎncГ©l borГtotta be Е‘ket. Dermedten, jГ©gtГ¶mbkГ©nt egy helyben ГЎllva maradtak.
Thor minden irГЎnyba elfordГtotta a tenyerГ©t, Г©s az emberek mindenГјtt megfagytak; Гєgy nГ©zett ki, mintha jГ©gtГ¶mbГ¶k csГєsztak volna a harcmezЕ‘re.
Thor most a bajtГЎrsaihoz fordult, Г©s lГЎtta, hogy tГ¶bb katona Г©ppen halГЎlos ГјtГ©st kГ©szГјl mГ©rni Reece-re, O'Connorra, Eldenre Г©s az ikrekre. Felemelte a tenyerГ©t, Г©s megfagyasztotta a tГЎmadГіkat, megkГmГ©lve fivГ©reit a biztos halГЎltГіl. Еђk felГ© fordultak, szemГјk hГЎlГЎval Г©s megkГ¶nnyebbГјlГ©ssel telt meg.
A McCloud hadsereg Г©szrevette a vГЎltozГЎst, Г©s Гіvatosabban kezdtek kГ¶zelГteni Thor felГ©. BiztonsГЎgos zГіna alakult ki kГ¶rГјlГ¶tte, mivel az Г¶sszes harcosok fГ©lt tГєl kГ¶zel menni hozzГЎ, mert lГЎttГЎk, hogy tГ¶bb tucat tГЎrsuk fagyott meg a csatatГ©ren.
De aztГЎn jГ¶tt egy ГјvГ¶ltГ©s, Г©s egy fГ©rfi lГ©pett elЕ‘, Г¶tszГ¶r akkora, mint a tГ¶bbiek. Vagy nГ©gy mГ©ter magas lehetett, Г©s kezГ©ben a legnagyobb kardot tartotta, amelyet Thor valaha lГЎtott. Felemelte a tenyerГ©t, hogy Е‘t is megfagyassza – ellene azonban nem mЕ±kГ¶dГ¶tt az ereje. Szinte fГ©lresГ¶pГ¶rte az energiГЎt, mint egy bosszantГі rovart, Г©s tovГЎbbra is Thor felГ© tartott. Thor kezdett rГЎjГ¶nni, hogy az ereje nem tГ¶kГ©letes; meglepЕ‘dГ¶tt, Г©s nem Г©rtette, miГ©rt nem elГ©g erЕ‘s ahhoz, hogy megГЎllГtsa ezt az embert.
Az óriás három hosszú lépéssel ott termett Thor előtt, akit megdöbbentett a gyorsasága. Visszakézből megütötte, Thor pedig elszállt.
Csúnyán összetörte magát, és még mielőtt megfordulhatott volna, az óriás már ott is volt, két kézzel a feje fölé emelte a fiút. Eldobta, és a McCloud sereg diadalmasan felkiáltott, ahogy Thor ismét a levegőbe emelkedett, és vagy hat métert repült, mielőtt keményen a földre zuhant, aztán még gurult egy darabig. Úgy érezte, az összes bordája megrepedt.
FelnГ©zett, lГЎtta, hogy az ГіriГЎs megint lecsapni kГ©szГјl, Г©s ezГєttal mГЎr nem volt mit tenni. BГЎrmilyen hatalma is volt, mostanra kimerГtette.
Becsukta a szemГ©t.
Istenem, kГ©rlek, segГts!
Ahogy az ГіriГЎs lesГєjtott, Thor tompa zГјmmГ¶gГ©sre lett figyelmes a fejГ©ben; ez nЕ‘ttГ¶n nЕ‘tt, Г©s a dongГЎs hamarosan kikerГјlt a fejГ©bЕ‘l, bele a vilГЎgba. Furcsa Г©rzГ©se tГЎmadt, mГ©g sohasem tapasztalt hasonlГіt; Гєgy Г©rezte, eggyГ© vГЎlik a levegЕ‘ anyagГЎval Г©s szerkezetГ©vel, a hajladozГі fГЎkkal Г©s a lengedezЕ‘ fЕ±szГЎlakkal. Hangos zГјmmГ¶gГ©st Г©rzett mindenben, Г©s ahogy felemelte a kezГ©t, Гєgy tЕ±nt, mintha Е‘ gyЕ±jtenГ© Г¶ssze ezt a hangot az univerzum minden sarkГЎbГіl, az akaratГЎval hГvnГЎ magГЎhoz.
Kinyitotta a szemГ©t, Г©s borzasztГі dongГЎst hallott a magasban. MegdГ¶bbenten vette Г©szre, ahogy egy sЕ±rЕ± mГ©hraj rajzolГіdik ki az Г©gen. Minden irГЎnybГіl Г¶zГ¶nlГ¶ttek, Г©s ahogy felemelte a kezГ©t, rГЎjГ¶tt, hogy Е‘ irГЎnyГtja Е‘ket. Fogalma sem volt, hogy csinГЎlja, de tudta, hogy Гgy van.
Az ГіriГЎs felГ© lendГtette a kezГ©t, erre a mГ©hraj, amelytЕ‘l elsГ¶tГ©tГјlt az Г©g, elindult lefelГ©, Г©s teljesen beborГtotta az ГіriГЎst. Az felemelte a kezГ©t, hadonГЎszott, majd elbЕ‘dГјlt, mikГ¶zben a mГ©hek csak Гєgy hemzsegtek rajta, ezerszer megszГєrtГЎk. VГ©gГјl tГ©rdre rogyott, majd arccal elЕ‘re esett, holtan. A fГ¶ld is beleremegett teste sГєlyГЎba.
Thor ezutГЎn a McCloud hadsereg felГ© fordГtotta a kezГ©t, akik a lovaikon Гјltek, Г©s rГ©mГјlten nГ©ztГ©k vГ©gig a jelenetet. MenekГјlni akartak – de nem maradt idejГјk rГЎ. Thor most felГ©jГјk intett, Г©s a mГ©hraj otthagyta az ГіriГЎst, Г©s a sereget vette cГ©lba.
A McCloud hadsereg rettegve felГјvГ¶ltГ¶tt, egy emberkГ©nt megfordГtotta a lovait, Г©s ellovagolt, ГЎm a mГ©hek Гgy is szГЎmtalanszor belГ©jГјk csГptek. Hamarosan kiГјrГјlt a csatatГ©r, olyan gyorsan eltЕ±ntek, amilyen gyorsan csak lehetett. NГ©hГЎnyuknak azonban nem sikerГјlt idЕ‘ben elvГЎgtГЎzni, Г©s sorra estek le a lovakrГіl. A harcmezЕ‘ megtelt holttestekkel.
Ahogy a túlélők továbbnyargaltak, a raj üldözte őket végig a mezőn, a nagy zümmögés a paták dobogásával és a férfiak rettegéssel teli kiáltozásával keveredett.
Thor teljesen el volt hЕ±lve: pГЎr percen belГјl a csatatГ©r Гјres Г©s csendes lett. CsupГЎn a McCloud katonГЎk nyГ¶szГ¶rgГ©se tГ¶rte meg a csendet, akik sebesГјlten, egymГЎs hegyГ©n-hГЎtГЎn fekГјdtek. Thor kГ¶rГјlnГ©zett, Г©s lГЎtta, hogy barГЎtai kimerГјltek Г©s alig kapnak levegЕ‘t; bГЎr csГєnya zГєzГіdГЎsok Г©s sebek borГtjГЎk a testГјket, Гєgy tЕ±nt, alapvetЕ‘en rendben vannak. Eltekintve persze a hГЎrom fiГєtГіl a lГ©giГіbГіl, akiket nem ismert, Г©s akik most a fГ¶ldГ¶n fekГјdtek holtan.
Aztán nagy dübörgésre lettek figyelmesek. Thor a másik irányba fordult, és látta, hogy a király serege kaptat fel a hegyen, feléjük vágtatnak, élükön Kendrickkel. Pillanatokon belül Thor és barátai előtt álltak, a véres harcmező magányos túlélői előtt.
Thor csak ГЎllt ott, meglepetten nГ©zett vissza rГЎjuk. Kendrick, Kolk, Brom Г©s a tГ¶bbiek leszГЎlltak, Г©s lassan Thor felГ© indultak. TГ¶bb tucat EzГјstlovag, a kirГЎly seregГ©nek legnagyobb harcosai jГ¶ttek velГјk. LГЎttГЎk, hogy Thor Г©s a tГ¶bbiek ott ГЎllnak egyedГјl, gyЕ‘ztesen a vГ©res csatamezЕ‘n, amelyet McCloudok holttesteinek szГЎza borГt be. LГЎtta a csodГЎlatukat, a tiszteletГјket, ГЎhГtatukat. LГЎtta a szemГјkben. EgГ©sz Г©letГ©ben erre vГЎgyott.
HЕ‘s volt.
Kilencedik fejezet
Erec a dГ©li Гєton vГЎgtatott. Gyorsabban haladt, mint valaha, amennyire lehetett, kikerГјlte az Гєton tГЎtongГі lyukakat a fekete Г©jszakГЎban. Le sem szГЎllt a lovГЎrГіl, miГіta Г©rtesГјlt Alistair elrablГЎsГЎrГіl, hogy eladtГЎk rabszolgГЎnak, Г©s elvittГ©k Balusterbe. KГ©ptelen volt abbahagyni az Г¶nmarcangolГЎst. Ostoba Г©s naiv volt, hogy megbГzott a fogadГіsban, feltГ©telezte, hogy tartja a szavГЎt Г©s teljesГti az egyezsГ©gГјk rГЎ esЕ‘ rГ©szГ©t: elengedi Alistairt, miutГЎn Е‘ megnyerte a tornГЎt. Ha Е‘ a szavГЎt adta valamire, azt komolyan is gondolta, Г©s azt hitte, mГЎsok szava is szent. ЕђrГјlt nagy hiba volt. Г‰s most Alistair fizeti meg az ГЎrГЎt.
Erec szГve Г¶sszeszorult, ha csak rГЎ gondolt, ezГ©rt erЕ‘sebben kezdte sarkantyГєzni a lovГЎt. Egy ilyen gyГ¶nyГ¶rЕ± Г©s kifinomult hГ¶lgynek elЕ‘szГ¶r meg kell tapasztalnia a szГ©gyent, hogy annak a fogadГіsnak dolgozzon – Г©s most meg eladjГЎk rabszolgГЎnak, sЕ‘t, szajhГЎnak. Nagyon feldГјhГtette mГЎr a gondolat is, Г©s nem tehetett rГіla, de valahogy mГ©g felelЕ‘snek is Г©rezte magГЎt: ha Е‘ nem bukkan fel az Г©letГ©ben, nem ajГЎnlja fГ¶l, hogy elviszi onnan, a fogadГіsnak talГЎn eszГ©be sem jut ilyenre vetemedni.
Erec vГЎgtatott az Г©jszakГЎban, lova patГЎinak dobogГЎsa Г©s az ГЎllat lГ©legzetvГ©telei ГЎllandГі hГЎttГ©rzajkГ©nt tГ¶ltГ¶ttГ©k meg a fГјlГ©t. A lГі tГ¶bb mint kimerГјlt volt, Г©s Erec aggГіdott, hogy mindjГЎrt Г¶sszerogy alatta. Erec a torna utГЎn egyenesen a fogadГіba indult, egy perc szГјnetet sem tartott, Г©s mГЎr Е‘ is olyan fГЎradt Г©s megviselt volt, hogy attГіl fГ©lt, lecsГєszik a lovГЎrГіl. De erЕ‘vel nyitva tartotta a szemГ©t, kГ©nyszerГtette magГЎt, hogy Г©bren maradjon, ahogy a telihold utolsГі sugarainak fГ©nyГ©ben lovagolt dГ©lre tartva, Baluster felГ©.
Sok tГ¶rtГ©netet hallott mГЎr BalusterrЕ‘l, bГЎr mГ©g sosem jГЎrt ott. A szГіbeszГ©d alapjГЎn ez a hely a szerencsejГЎtГ©krГіl, az ГіpiumrГіl, a szexrЕ‘l Г©s minden elkГ©pzelhetЕ‘ bЕ±nГ¶s dologrГіl volt hГres a kirГЎlysГЎgon belГјl. Ide Г¶zГ¶nlГ¶tt a sГ¶predГ©k a GyЕ±rЕ± nГ©gy sarkГЎbГіl, hogy mindenfГ©le sГ¶tГ©t, mocskos dologban vegyen rГ©szt. Ez a hely a szГ¶ges ellentГ©te annak, ami Е‘ volt. Sosem szerencsejГЎtГ©kozott Г©s csak ritkГЎn ivott, szГvesebben tГ¶ltГ¶tte az idejГ©t kikГ©pzГ©ssel Г©s kГ©pessГ©geinek fejlesztГ©sГ©vel. Nem Г©rtette az olyan tГpusГє embereket, akik a henyГ©lГ©st Г©s a tivornyГЎzГЎst vГЎlasztottГЎk, mint ahogy a gyakran Balusterbe lГЎtogatГіk. Nem volt jГі elЕ‘Г©rzete azzal kapcsolatban, hogy ide kell jГ¶nnie. Semmi jГі nem szГЎrmazhat belЕ‘le. MГЎr a puszta gondolata, hogy a lГЎny egy ilyen helyen van, Г¶sszefacsarta a szГvГ©t. Tudta, hogy gyorsan meg kell mentenie, Г©s messzire vinni innen, mielЕ‘tt mГ©g valami visszafordГthatatlan tГ¶rtГ©nne vele.
Ahogy a Hold ereszkedett az Г©gen, az Гєt kiszГ©lesedett Г©s kГ¶nnyebben jГЎrhatГіvГЎ vГЎlt, Erec megpillantotta a vГЎrost: a vГ©gtelen szГЎmГє fГЎklya, amely megvilГЎgГtotta a falait, mГЎglyГЎhoz hasonlatossГЎ tette. Erec nem volt meglepve: az a hГr jГЎrja, hogy a lakГіi egГ©sz Г©jszaka fent szoktak maradni.
Erec mГ©g gyorsabban kezdett el vГЎgtГЎzni, ahogy a vГЎros kГ¶zelГ©be Г©rt, Г©s vГ©gre ГЎthaladt egy kis fahГdon, amelynek mindkГ©t oldalГЎn fГЎklyГЎk Г©gtek. ГЃlmos Е‘rszem bГіbiskolt a helyГ©n, felugrott, ahogy a lovag elviharzott mellette. Az Е‘r utГЎnakiГЎltott: „HГ‰!”
Erec azonban nem lassГtott. Ha a fГ©rfi Г¶ssze is szednГ© a bГЎtorsГЎgГЎt, hogy ГјldГ¶zЕ‘be vegye – amit Erec erЕ‘sen kГ©tlett – akkor Е‘ gondoskodna rГіla, hogy ez legyen az utolsГі dolog, amit tett.
ГЃthaladt a vГЎros ГіriГЎsi, nyitott bejГЎratГЎn, amelyet nГ©gyszГ¶gben, alacsony, Гіdon kЕ‘falak hatГЎroltak. Ahogy belГ©pett, vГ©gignyargalt a szЕ±k utcГЎkon, amelyek mentГ©n vГ©gig fГЎklyГЎk lobogtak, fГ©nyГјk bevilГЎgГtotta az utcГЎkat. Az Г©pГјleteket egymГЎshoz kГ¶zel Г©pГtettГ©k, Гgy az egГ©sz vГЎrosnak szЕ±k, klausztrofГіbiГЎs jelleget adtak. Az utcГЎk tГ¶mve voltak emberekkel, szinte mindenki rГ©szegnek tЕ±nt, ide-oda dГјlГ¶ngГ©lt, hangosan kiГЎltoztak, lГ¶kdГ¶sЕ‘dtek. Olyan volt az egГ©sz, mint egy nagy mulatozГЎs. Г‰s minden egyes lГ©tesГtmГ©ny vagy kocsma volt, vagy jГЎtГ©kbarlang.
Erec tudta, ez lesz az a hely. AkГЎr ki is szГєrhatja valahol Alistairt. Nagyot nyelt, remГ©lte, hogy nem kГ©sett el.
Fellovagolt egy viszonylag nagynak tűnő tavernához a város központjába, átverekedte magát az embereken, és úgy gondolta, ez a hely jó lesz kezdésnek.
Leugrott a lovГЎrГіl Г©s besietett, kГ¶nyГ¶kГ©vel utat tГ¶rt magГЎnak az italtГіl duhajkodГі tГ¶megben, Г©s a fogadГіshoz ment, aki hГЎtul, a szoba kГ¶zepГ©n ГЎllt. FelГrogatta a vendГ©gek nevГ©t, elvette tЕ‘lГјk a pГ©nzt, majd elirГЎnyГtotta Е‘ket a szobГЎjuk felГ©. VГ©kony kis ember volt erЕ‘ltetett mosollyal, izzadt, Г©s dГ¶rzsГ¶lte a tenyerГ©t, mikГ¶zben a pГ©nzt szГЎmolta. FelnГ©zett a lovagra, arcГЎn letГ¶rГ¶lhetetlen vigyor.
- Egy szobát, uram? – kérdezte – Vagy talán nőt?
Erec megrázta a fejét és közelebb húzódott a férfihoz, hogy megértse, amit mondani akar ebben a hangzavarban.
- Egy kereskedЕ‘t keresek – szГіlalt meg – Egy rabszolga-kereskedЕ‘t. SavariГЎbГіl Г©rkezett Гєgy egy napja. Г‰rtГ©kes szГЎllГtmГЎnyt hozott. Emberi szГЎllГtmГЎnyt.
A fГ©rfi megnyalta az ajkait.
- Amit kérsz, értékes információ – kezdte –Én megadhatom neked, pont olyan könnyen, mintha szobát adnék ki.
Előrenyúlt és összedörzsölte az ujjait, jelezve, hogy fizetséget vár, majd tartotta a markát.
Erecre bГЎmult Г©s vigyorgott, felsЕ‘ ajka felett izzadtsГЎgcseppek gyГјlekeztek.
Erecet undorodott ettЕ‘l az embertЕ‘l, de szГјksГ©ge volt az informГЎciГіra, Г©s nem akarta vesztegetni az idejГ©t, ezГ©rt az erszГ©nyГ©be nyГєlt, Г©s hatalmas aranypГ©nzt tett a kezГ©be.
A fogadГіs szeme elkerekedett, ahogy az Г©rmГ©t vizsgГЎlgatta.
- A király aranya – jegyezte meg lenyűgözve.
Tisztelettel Г©s csodГЎlattal mГ©rte vГ©gig Erecet.
- Csak nem egészen Királyudvarhelyről lovagoltál ide? – tudakolta.
- Ebből elég – jelentette ki Erec – Én teszek fel kérdéseket. Kifizettelek. Most mondd meg, hol találom a kereskedőt!
A férfi megnyalta néhányszor a száját, majd közelebb hajolt.
- A fГ©rfit, akit keresel, Erbotnak hГvjГЎk. Hetente egyszer jГ¶n egy Гєjabb adag Г¶rГ¶mlГЎnnyal. A legjobb ГЎron adja el Е‘ket. Biztosan megtalГЎlod a lebujГЎban. Menj vГ©gig ezen az utcГЎn, ott van a lГ©tesГtmГ©nye. De ha a lГЎny, akit keresel, Г©r valamit, elkГ©pzelhetЕ‘, hogy mГЎr elvittГ©k. Az Е‘ szajhГЎit viszik, mint a cukrot.
Erec megfordult, indulni kГ©szГјlt, amikor meleg, nyirkos kezet Г©rzett a csuklГіjГЎn.
Visszafordult, Г©s meglepetten lГЎtta, hogy a fogadГіs az.
- Ha kurvát keresel, miért nem próbálsz ki egyet az enyémek közül? Vannak olyan jók, mint az övé, de fele áron adom őket.
Erec megvetően nézett az emberre, magában forrongott. Ha több ideje lett volna, talán meg is
Г¶li, csak, hogy megszabadГtsa a vilГЎgot egy ilyen szennytЕ‘l. De ГЎtgondolta, Г©s Гєgy dГ¶ntГ¶tt, nem Г©ri meg a fГЎradsГЎgot.
KihГєzta a kezГ©t a szorГtГЎsГЎbГіl, Г©s kГ¶zelebb hajolt.
- Csak mГ©g egyszer tedd rГЎm a mocskos mancsod – Г©s azt fogod kГvГЎnni, bГЎr ne tetted volna. Most pedig kГ©t lГ©pГ©st hГЎtra, vagy keresek egy jГі helyet ennek a tЕ‘rnek a kezemben.
A fogadГіs lenГ©zett, a szeme most a fГ©lelemtЕ‘l nyГlt tГЎgra, Г©s tett nГ©hГЎny lГ©pГ©st hГЎtra.
Erec megfordult, Г©s kiviharzott a szobГЎbГіl, kГ¶nyГ¶kГ©vel utat tГ¶rve magГЎnak arrГ©bb taszГtva
néhány kocsmatölteléket, majd kilépett a dupla ajtón. Még sosem undorodott ennyire az emberektől.
Felpattant a lovГЎra, aki Г©pp hangosan nyerГtett Г©s prГјszkГ¶lt nГ©hГЎny rГ©szeg jГЎrГіkelЕ‘re, akik bГЎmultГЎk – Г©s semmi kГ©tsГ©g, el akartГЎk kГ¶tni. Azon gondolkodott, vajon tГ©nyleg megprГіbГЎltГЎk volna-e, ha nem Г©r vissza idЕ‘ben, Г©s hogy legkГ¶zelebb jГіval erЕ‘sebben fogja kikГ¶tni az ГЎllatot. Nem akarta elhinni, hogy ez a vГЎros ennyire romlott. Warfkin harci lГі volt, Гgy biztos volt benne, hogy ha bГЎrki is megprГіbГЎlta volna ellopni, halГЎlra rГєgta volna az illetЕ‘t.
BelevГЎgta a sarkantyГєjГЎt, Г©s levГЎgtatott vele a szЕ±k utcГЎn, prГіbГЎlta kikerГјlni a sokasГЎgot. KГ©sЕ‘ Г©jjelre jГЎrt, ГЎm az utcГЎkat egyre inkГЎbb elleptГ©k az emberek mindenfГ©le rasszbГіl keveredtek egymГЎssal. NГ©hГЎny rГ©szeg ГјvГ¶ltГ¶zГ¶tt neki, hogy tГєl gyorsan haladt el mellettГјk, de nem tГ¶rЕ‘dГ¶tt velГјk. Г‰rezte Alistair kГ¶zelsГ©gГ©t, Г©s semmi sem ГЎllГtatta meg, amГg vissza nem kapja a lГЎnyt.
Az utca kőfalban végződött, és jobbról az utolsó épület volt a taverna. Kissé megdőlő fehér agyagfalaival és zsúpfedeles tetejével úgy tűnt, látott már jobb napokat is. A törzsvendégek külsejéből, akiket látott, érezte, hogy ez a megfelelő hely.
Leugrott a lováról és jó erősen kikötötte egy póznához, majd berontott. Ahogy beért, földbe gyökerezett a lába a látványtól.
Bent fГ©lhomГЎly volt. A nagy termet nem is vilГЎgГtotta meg mГЎs, csak nГ©hГЎny pislГЎkolГі fГЎklya a falakon, Г©s tГЎvolabb, a sarokban a kandallГіban szendergЕ‘ tЕ±z. MindenГјtt szЕ‘nyegek, amelyeken rengeteg nЕ‘ fekГјdt hiГЎnyos Г¶ltГ¶zetben, vastag kГ¶telekkel egymГЎshoz Г©s a falhoz kГ¶tГ¶zve. Гљgy tЕ±nt, mindegyikГјket elbГіdГtottГЎk – Erec Г©rezte az Гіpium illatГЎt a levegЕ‘ben, Г©s lГЎtta, hogy egy pipa is kГ¶rbejГЎr. NГ©hГЎny jГіl Г¶ltГ¶zГ¶tt fГ©rfi jГЎrkГЎlt a szobГЎban, idЕ‘nkГ©nt belerГєgva Г©s lГ¶kГ¶dve a nЕ‘ket, mintha tesztelnГ©k az ГЎrut, Г©s azon tanakodnГЎnak, mit vegyenek meg.
A szoba távoli sarkában ült egy férfi egy kis, vörös bársonyszékben. Selyem köntöst viselt, mindkét oldalához nők voltak láncolva. Mögötte óriási, izmos férfiak álltak, arcukon számtalan sebhely, még Erecnél is magasabbak és szélesebbek voltak, és úgy néztek ki, mint akik örömmel megölnének bárkit.
Erec prГіbГЎlta feldolgozni a jelenetet, Г©s rГЎjГ¶tt, tulajdonkГ©ppen mi is folyik itt: ez egy szexbarlang, ezeket a nЕ‘ket meg lehet vГЎsГЎrolni, a sarokban trГіnolГі fГ©rfiГ© a hely, Е‘ vette meg Alistairt – Г©s valГіszГnЕ±, a tГ¶bbi nЕ‘t is. Most Г©bredt rГЎ, hogy akГЎr Alistair is itt lehet ebben a szobГЎban.
Akcióba lendült, eszeveszetten végigsietett a nők sorain, és mindegyiknek jól megnézte az arcát. Több tucat nő volt a teremben, néhányan eszméletlenül, és olyan sötét volt bent, hogy elsőre nehéz lett volna megmondani, itt van-e Alistair. Egyik arcot a másik után vizsgálta, sétált a sorok között, amikor hirtelen egy óriási tenyér csapott a mellkasát.
- Fizettél má’? – jött egy barátságtalan hang.
Erec felnézett és egy hatalmas férfit látott maga fölé magasodni, aki fenyegetően nézett lefelé.
- Ha a nőket akarod bámulni, fizetned kell – morajlotta a férfi – Ezek a szabályok.
Erec gúnyosan vigyorgott vissza a férfira, érezte, hogy gyűlölet sarjad benne, aztán még
mielőtt a férfi egyet pisloghatott volna, felnyúlt és tenyéréllel nyelőcsövön vágta.
A fГ©rfi zihГЎlt, a szeme tГЎgra nyГlt, majd tГ©rdre rogyott, Г©s a torkГЎt szorongatta. Erec halГЎntГ©kon kГ¶nyГ¶kГ¶lte, mire az arccal elЕ‘re vГЎgГіdott a fГ¶ldre.
A lovag gyorsan végigsétált a sorok között, kétségbeesetten kutatta Alistair arcát, de sehol sem látta. Nem volt itt.
SzГve hevesen vert, ahogy a szoba sarkГЎba sietett az idЕ‘sebb fГ©rfihoz, aki vГ©gignГ©zte a jelenetet.
- Találtál valamit, ami tetszik? – kérdezte – Valamit, amire licitálnál?
- Egy nőt keresek – kezdte Erec megacélozva a hangját, és próbált higgadt maradni – és csak egyszer mondom el. Magas, hosszú, szőke haja van és kékeszöld szeme. A neve Alistair. Savariából hurcolták el egy-két nappal ezelőtt. Azt mondták, ide hozták. Igaz ez?
A fГ©rfi lassan megrГЎzta a fejГ©t, Г©s vigyorgott.
- AttГіl tartok, az ГЎru, amit keresel, mГЎr elkelt – mondta – De valГіban szГ©p darab volt. JГі az ГzlГ©sed. VГЎlassz egy mГЎsikat, Г©s engedek az ГЎrbГіl.
Erec tekintete szikrГЎzott a dГјhtЕ‘l, Г©s olyan haragot Г©rzett magГЎban, amilyet mГ©g sosem.
- Ki vitte el?
A fГ©rfi mosolygott.
- Te aztГЎn nagyon ragaszkodsz ahhoz a rabszolgГЎhoz.
- Nem rabszolga, hanem a felesГ©gem.
A férfi megdöbbenve nézett vissza rá – aztán hirtelen hátravetette a fejét, és hahotázni
kezdett.
- A felesГ©ged! HГЎt ez jГі. Most mГЎr biztos nem, barГЎtom. Еђ mГЎr valaki mГЎs jГЎtГ©kszere.
Ezután elsötétült az arca, gonosz grimasz jelent meg az arcán, és jelzett a csatlósainak, hozzátéve:
- Most pedig szabaduljatok meg ettЕ‘l a kis senkitЕ‘l!
A kГ©t izomagyГє ember elindult felГ©, Г©s olyan gyorsan tГЎmadtak rГЎ kГ©t oldalrГіl, hogy az
Erecet is meglepte, elЕ‘renyГєltak, hogy megragadjГЎk a mellkasГЎt.
Fogalmuk sem volt azonban, kivel ГЎllnak szemben. A lovag mindkettЕ‘nГ©l gyorsabb volt,
kitГ©rt elЕ‘lГјk, megragadta az egyik csuklГіjГЎt, hГЎtracsavarta, amГg a fГ©rfi a hГЎtГЎra nem esett, kГ¶zben pedig a mГЎsik torkГЎba kГ¶nyГ¶kГ¶lt. ElЕ‘relГ©pett Г©s beleГ¶klГ¶zГ¶tt a fГ¶ldГ¶n fekvЕ‘ lГ©gcsГ¶vГ©be, majd elЕ‘rehajolt Г©s lefejelte a mГЎsikat, aki a nyakГЎt szorongatta, Е‘t is leterГtve ezzel.
A kГ©t fГ©rfi eszmГ©letГ©t vesztve fekГјdt, Erec ГЎtlГ©pett rajtuk, Г©s a fogadГіshoz fordult, aki mГЎr remegett a szГ©kГ©ben, Г©s szeme rГ©mГјlettel telt meg.
Erec elЕ‘renyГєlt, megragadta a hajГЎnГЎl fogva, hГЎtrahГєzta a fejГ©t, Г©s tЕ‘rt szorГtott a nyakГЎhoz.
- Mondd meg, hol van, és talán életben hagylak – acsargott.
A fГ©rfi dadogott.
- Megmondom, megmondom, de csak az idЕ‘det vesztegeted – felelte – Eladtam egy urasГЎgnak. SajГЎt lovagserege Г©s kastГ©lya van. Nagyon befolyГЎsos ember. MГ©g sosem foglaltГЎk el a kastГ©lyГЎt. SЕ‘t, kГјlГ¶n hadsereg ГЎll a rendelkezГ©sГ©re. Nagyon gazdag – mindig egy sereg zsoldos licitГЎl a nevГ©ben. Minden lГЎnyt, akit megvesz, meg is tart. Semmi esГ©ly rГЎ, hogy kiszabadГtsd a lГЎnyt. SzГіval inkГЎbb menj vissza oda, ahonnan jГ¶ttГ©l! Еђ mГЎr elveszett.
Erec mГ©g szorosabban a nyakГЎhoz nyomta a pengГ©t, egГ©szen addig, amГg ki nem serkent a vГ©re, Г©s fel nem kiГЎltott.
- Hol lakik ez a hadГєr? – morogta, kezdte elveszГteni a tГјrelmГ©t.
- A kastГ©lya a vГЎros nyugati rГ©szГ©ben talГЎlhatГі. Menj ГЎt a vГЎros nyugati kapujГЎn, Г©s kГ¶vesd az utat egГ©szen addig, amГg el nem fogy! LГЎtni fogod a kastГ©lyt. De mГЎr mondtam, csak idЕ‘pocsГ©kolГЎs. JГі pГ©nzt adott a lГЎnyГ©rt – tГ¶bbet, mint amennyit Г©r.
Erec besokallt. Nem vГЎrt tovГЎbb egy pillanatot sem, hanem ГЎtvГЎgta a kereskedЕ‘ torkГЎt,
kioltva az Г©letГ©t. VГ©re mindent beszennyezett, ahogy a fГ©rfi lecsГєszott a szГ©kГ©bЕ‘l, holtan.
Erec lenГ©zett a holttestre, az ГЎjult szolgГЎira Г©s undorodott ettЕ‘l az egГ©sz helytЕ‘l. El sem hitte, hogy ilyen lГ©tezhet.
Végigment a szobán, és elkezdte elvágni a nők köteleit, a vastag zsinegeket, egyenként
szabadon engedve Е‘ket. NГ©hГЎnyan felugrottak, Г©s az ajtГіhoz rohantak. Hamarosan az Г¶sszes nЕ‘ szabad lett, Г©s mind az ajtГіhoz szaladtak. PГЎran tГєlsГЎgosan el voltak kГЎbГtva ahhoz, hogy felkeljenek, nekik a tГ¶bbiek segГtettek.
- AkГЎrki is vagy – mondta egy nЕ‘ Erecnek az ajtГіban ГЎllva – Isten ГЎldjon. AkГЎrhova is mГ©sz, az Г©giek segГtsenek utadon!
Erec-nek jГіlesett a hГЎla Г©s az ГЎldГЎs; Г©s olyan Г©rzГ©se tГЎmadt, akГЎrhovГЎ is megy, szГјksГ©ge lesz
rГЎ.
Tizedik fejezet
Hajnalodott. Napfény áradt be Illepra kunyhójának aprócska ablakain, simogatta Gwendolyn szemhéját, és lassan felébresztette a lányt. Az első nap tompa narancssárga fénye cirógatta, és felébresztette a hajnal csendjében. Pislogott néhányat, először azt sem tudta, hol van. Aztán eszébe ötlött:
Godfrey.
Gwen a hГЎzikГі padlГіjГЎn aludt el, egy halom szalmГЎn a fiГє ГЎgya kГ¶zelГ©ben. Illepra kГ¶zvetlenГјl Godfrey mellett fekГјdt, Г©s mindhГЎrmuknak hosszГє Г©jszakГЎja volt. Godfrey egГ©sz Г©jszaka nyГ¶szГ¶rgГ¶tt, dobГЎlta magГЎt, forgolГіdott, Г©s Illepra szГјntelenГјl a gondjГЎt viselte. Gwen ahogy csak tudott, prГіbГЎlt neki segГteni: vizes ruhГЎt hozott, kicsavarta Г©s Godfrey homlokГЎra helyezte Е‘ket. Odaadta IlleprГЎnak a gyГіgynГ¶vГ©nyeket Г©s balzsamokat, amelyeket gyakran kГ©rt. Az Г©jszaka vГ©gtelennek tetszett; Godfrey sokszor felkiГЎltott, Г©s Gwen biztos volt benne, hogy haldoklik. TГ¶bbszГ¶r is az apjukat hГvta, Г©s ez egy kicsit megnyugtatta Gwent. Г‰rezte az Г©desapjuk jelenlГ©tГ©t, ahogy kГ¶zГ¶ttГјk lebeg. Nem tudta, vajon azt akarja-e, hogy a fia Г©ljen – a kapcsolatuk mindig annyira feszГјltsГ©ggel teli volt.
Gwen azГ©rt is Г©jszakГЎzott itt, mert nem tudta, hova menjen. Nem Г©rezte biztonsГЎgosnak, hogy a kastГ©lyba visszatГ©rjen, Г©s egy fedГ©l alatt aludjon a bГЎtyjГЎval; itt biztonsГЎgban Г©rezte magГЎt, Illepra gondoskodГЎsa mellett, Гєgy, hogy Akorth Г©s Fulton Е‘rt ГЎllnak az ajtГіnГЎl. SЕ‘t olyan Г©rzГ©se volt, senki sem tudja, hogy hol van, Г©s ez jГіl is volt Гgy. EzenkГvГјl az utГіbbi nГ©hГЎny napban megkedvelte Godfrey-t, rГЎtalГЎlt egy testvГ©rre, akit eddig egyГЎltalГЎn nem ismert, Г©s fГЎjt arra gondolni, hogy esetleg elveszГti.
Gwen talpra ugrott, odasietett Godfrey-hoz, a szГve majd kiugrott, azon gondolkodott, vajon Г©letben van-e mГ©g. Egy rГ©sze valamiГ©rt Гєgy gondolta, ha reggel felГ©bred, tГєlГ©lte, ha nem, akkor vГ©ge. Illepra is felГЎllt Г©s odasietett. Valamikor az Г©jjel Е‘ is elalhatott; Gwen nem is hibГЎztatta Г©rte.
Mindketten Godfrey mellett térdeltek, amikor a fény megtöltötte a kunyhót. Gwen megfogta bátyja csuklóját, és kissé megrázta, Illepra pedig a homlokára tette a kezét. Lehunyta a szemét, és sóhajtott – Godfrey szeme hirtelen kipattant. Illepra meglepetten húzta vissza a kezét.
Gwen is elГЎmult. Nem is szГЎmГtott rГЎ, hogy Godfrey kinyitja a szemГ©t. Megfordult Г©s rГЎnГ©zett.
- Godfrey?- szГіlГtotta meg.
Hunyorgott, becsukta a szemét, majd újra kinyitotta; aztán a legnagyobb megdöbbenésére,
a könyökére támaszkodott, és rájuk nézett.
- HГЎny Гіra? Hol vagyok?
Hangja Г©bernek, egГ©szsГ©gesnek tЕ±nt, Г©s Gwen mГ©g sosem Г©rezte magГЎt ennyire
megkönnyebbültnek. Illeprával együtt szélesen elmosolyodott.
Gwen elЕ‘rehajolt Г©s megszorongatta testvГ©rГ©t, kapott tЕ‘le egy nagy Г¶lelГ©st, aztГЎn Гєjra hГЎtradЕ‘lt.
- Életben vagy! – kiáltott fel.
- Még jó – mondta – Miért ne lennék? Ő kicsoda? – kérdezte Illepra felé fordulva.
- A nő, aki megmentette az életed – felelt Gwen.
- Megmentette az Г©letem?
Illepra a földet nézte.
- Csak segГtettem egy kicsit – mondta szerГ©nyen.
- Mi történt velem? – faggatózott Godfrey rémülten – Az utolsó, amire emlékszem, hogy a sörházban iszogattam, aztán…
- Megmérgeztek – vágott közbe Illepra – Méghozzá egy nagyon ritka és erős méreggel. Évek óta nem találkoztam ilyennel. Szerencséd, hogy élsz. Igazából te vagy az egyetlen, akiről tudok, hogy túlélte. Valaki biztosan a gondodat viseli ott fenn.
Szavai hallatán Gwen tudta, hogy igaza van, és rögtön az apjára gondolt. A nap egyre
erősebben tűzött be az ablakon, és érezte, hogy az apjuk velük van. Ő akarta, hogy Godfrey éljen.
- JГі szolgГЎlatot tesz neked – jegyezte meg Gwen mosolyogva – MegГgГ©rted, hogy nem iszol tГ¶bb sГ¶rt. LГЎtod, mi tГ¶rtГ©nt.
Húgához fordult, és rámosolygott; arcába visszatért az élet, és ez nagy megkönnyebbüléssel
töltötte el Gwent. Godfrey visszatért közéjük.
- Megmentetted az életem – mondta neki őszintén.
Most IlleprГЎhoz fordult.
- Ketten mentettétek meg – tette hozzá – Nem tudom, hogy hálálhatnám meg ezt valaha is.
Ahogy Illeprára nézett, Gwen észrevett valamit – volt valami a tekintetében, ami több volt, mint hála. Megfordult, és Illeprára pillantott, és látta, hogy elpirulva a földet nézi – és Gwen rájött, hogy tetszenek egymásnak.
Illepra gyorsan megfordult Г©s ГЎtvГЎgott a szobГЎn, hГЎtat fordГtva nekik egy bГЎjitallal kezdett el
foglalatoskodni.
Godfrey Гєjra Gwenre nГ©zett.
- Gareth? – kérdezte, hirtelen elkomolyodva.
A lГЎny bГіlintott. Г‰rtette, mire gondol.
- Szerencsés vagy, hogy nem vagy halott– mondta – Firth már az.
- Firth? – Godfrey meglepetten vitte fel a hangját – Halott? Hogyan?
- Felkötette. Te lettél volna a következő.
- Г‰s te?
Gwen vГЎllat vont.
- Az a terve, hogy fГ©rjhez ad. Eladott a nevarunoknak. Гљgy tЕ±nik, Г©pp Гєton vannak, hogy elvigyenek.
Godfrey felhГЎborodva felГјlt.
- Sosem engedném! – kiáltotta.
- Ahogy Г©n sem. KitalГЎlok valamit.
- De Firth nГ©lkГјl nincs bizonyГtГ©kunk. Nem tudjuk legyЕ‘zni. Gareth szabad marad.
- Megtaláljuk a módját – válaszolta – Megtaláljuk a ….
A kunyhГіba hirtelen fГ©ny ГЎradt, ahogy kinyГlt az ajtГі. Akorth Г©s Fulton csГ¶rtetett be rajta.
- Hölgyem – kezdte Akorth, majd észrevette Godfrey-t.
- Te rohadГ©k! – ordГtott fel Г¶rГ¶mГ©ben – Tudtam! Az Г©letben mindent elcsalsz – biztos voltam benne, hogy a halГЎlt is megcsalod!
- Tudtam, hogy nincs az a sör, ami téged lesöpör! – tette hozzá Fulton.
A fiúk odaszaladtak hozzá, Godfrey kiugrott az ágyból, és összeölelkeztek.
AztГЎn Akorth komoly hangon Gwenhez fordult.
- Hölgyem, elnézést, hogy zavarlak, de észrevettünk egy csapat katonát a horizonton. Felénk tartanak.
Gwen riadtan nézett rájuk, kirohant, a többiek a nyomában. Lehúzta a fejét, és hunyorgott
az erЕ‘s napfГ©nyben.
A csoport a hГЎz elЕ‘tt ГЎlldogГЎlt, Г©s figyelte, ahogy egy csapat EzГјstlovag vГЎgtГЎzik a kunyhГі felГ©. FГ©l tucat ember kГ¶zeledett teljes sebessГ©ggel, kГ©tsГ©gkГvГјl felГ©jГјk tartottak.
Godfrey a kardjГЎГ©rt nyГєlt, Gwen azonban megГЎllГtotta a kezГ©t.
- Ezek nem Gareth emberei, hanem KendrickГ©. Biztos vagyok benne, hogy bГ©kГ©s szГЎndГ©kkal Г©rkeznek.
A katonák odaértek hozzájuk, rögtön leugrottak a lovukról, és letérdeltek Gwendolyn előtt.
- HГ¶lgyem – kezdte a vezetЕ‘jГјk – NagyszerЕ± hГreket hozunk. VisszaszorГtottuk a McCloudokat! BГЎtyГЎd, Kendrick biztonsГЎgban van, Е‘ kГ©rte, hogy adjam ГЎt neked ezt az Гјzenetet: Thor jГіl van.
Gwen kГ¶nnyekben tГ¶rt ki a hГr hallatГЎn, szГve hГЎlГЎval Г©s megkГ¶nnyebbГјlГ©ssel telt meg.
Előrelépett, és megölelte Godfrey-t, aki visszaölelte. Úgy érezte, az élete visszatért a normális kerékvágásba.
- Mindannyian visszajГ¶nnek ma – folytatta a hГrnГ¶k – Г©s nagy mulatsГЎgot csapunk KirГЎlyudvarhelyen!
- Ezek valГіban remek hГrek! – kiГЎltott fel Gwen.
- HГ¶lgyem – mondta egy mГЎsik mГ©ly hang, Г©s Gwen megpillantott egy urat, egy hГres-neves harcost, Srogot, a nyugat megkГјlГ¶nbГ¶ztetЕ‘ jegyekГ©nt viselt vГ¶rГ¶sГ©be Г¶ltГ¶zve. Gyerekkora Гіta ismerte. KГ¶zel ГЎllt az apjГЎhoz. Г‰s most Е‘elЕ‘tte tГ©rdelt. Ez zavarba hozta.
- Kérlek, uram – szólt – ne térdelj le előttem!
HГres fГ©rfi volt, nagyhatalmГє Гєr, akinek tГ¶bb ezer katona ГЎllt a szolgГЎlatГЎban, Г©s a sajГЎt
vГЎrosГЎt, SzilГ©ziГЎt uralta, amelyet a nyugat erЕ‘djekГ©nt tartanak szГЎmon. Szokatlan vГЎros, amely a SzakadГ©k szГ©lГ©nГ©l egy sziklГЎba Г©pГјlt. Gyakorlatilag bevehetetlen volt. Srog egyike volt azon keveseknek, akikben az apja bГzott.
- AzГ©rt jГ¶ttem ide ezekkel az emberekkel, mert hallottam, hogy nagy vГЎltozГЎsok vannak folyamatban KirГЎlyudvarhelyen – mondta mindent tudГіan – A trГіn helyzete bizonytalan. Egy Гєj uralkodГіra – mГ©gpedig kemГ©ny, igazi uralkodГіra – van szГјksГ©g a mostani helyett. A fГјlembe jutott Г©desapГЎd akarata, miszerint tГ©ged szГЎnt a trГіnra. ApГЎd olyan volt, mintha a fivГ©rem lett volna, Г©s az Е‘ szava szГЎmomra szent. Ha ez volt az akarata, akkor ez az enyГ©m is. AzГ©rt jГ¶ttem, hogy tudassam veled, ha trГіnra kerГјlsz, az embereim feleskГјdnek rГЎd. Azt tanГЎcsolom, cselekedj minГ©l elЕ‘bb. A mai nap esemГ©nyei bebizonyГtottГЎk, hogy KirГЎlyudvarhelynek Гєj uralkodГіra van szГјksГ©ge.
Gwen csak ГЎllt tГЎtott szГЎjjal, hirtelen azt se tudta, mit vГЎlaszoljon. Nagy megtiszteltetГ©snek Г©rezte Г©s vГ©gtelenГјl bГјszke volt, ugyanakkor sok is volt neki ez az egГ©sz.
- Köszönöm, uram – mondta – Hálás vagyok a szavaidért és az ajánlatodért. Jól megfontolom. Most azonban másra sem vágyom, mint hogy itthon üdvözölhessem a bátyámat és Thort.
Srog meghajtotta a fejét, közben egy kürt hangzott fel. Gwen felnézett és már látta is a
porfelhЕ‘t: nagy hadsereg kГ¶zeledett. Egyik kezГ©vel eltakarta maga elЕ‘l a napot, a szГve szГЎrnyalt. MГЎr innen Г©rezte, kik azok. Az EzГјstcsapat, a kirГЎly emberei.
Élükön pedig nem más, mint Thor.
Tizenegyedik fejezet
Thor a sereggel lovagolt, több ezer katona tartott egy emberként győzedelmesen Királyudvarhely felé. Még mindig alig hitte el, ami történt. Büszke volt magára, büszke, hogy még akkor is kitartott, amikor a csata kimenetele már eldöntöttnek látszott. Nem süppedt félelembe, hanem szembenézett azokkal a harcosokkal. És még mindig meg volt döbbenve, hogy valahogy túlélte ezt az egészet.
Az egГ©sz csata szГјrreГЎlisnak tЕ±nt, Г©s annyira hГЎlГЎs volt, hogy kГ©pes volt hasznГЎlni az erejГ©t – bГЎr Г¶ssze is volt zavarodva, mivel az erЕ‘i nem mindig mЕ±kГ¶dГ¶tt. Nem Г©rtette Е‘ket, sЕ‘t ami mГ©g rosszabb, fogalma sem volt, honnan jГ¶nnek, Г©s hogyan hГvhatja elЕ‘ Е‘ket. Most mГ©g jobban tudatosult benne, mint eddig bГЎrmikor, hogy az emberi kГ©pessГ©geire is meg kell tanulnia hagyatkozni – hogy tЕ‘le telhetЕ‘en Е‘ legyen a legjobb harcos, a legjobb katona. Kezdett rГЎeszmГ©lni, hogy ehhez mindkГ©t oldalГЎra szГјksГ©g van – a harcosra Г©s a varГЎzslГіra egyarГЎnt – mГЎr ha egyГЎltalГЎn az volt.
EgГ©sz Г©jszaka lovagoltak KirГЎlyudvarhely felГ©, Thor elkГ©pesztЕ‘en elfГЎradt, ГЎm izgatott is volt. Az elsЕ‘ nap elЕ‘bukkant a horizonton, a hatalmas Г©g a sГЎrga Г©s rГіzsaszГn ГЎrnyalataiban pompГЎzott. Olyan Г©rzГ©s volt, mintha most lГЎtnГЎ a vilГЎgot elЕ‘szГ¶r. MГ©g sosem Г©rezte magГЎt ilyen elevennek. KГ¶rГјlГ¶tte a barГЎtai, Reece, O'Connor, Elden Г©s az ikrek; Kendrick, Kolk, Г©s Brom; Г©s tГ¶bb szГЎzan a lГ©giГіbГіl, az EzГјstcsapatbГіl Г©s a kirГЎly seregГ©bЕ‘l. Ahelyett, hogy hГЎtul bГєjt volna meg, most a kГ¶zГ©ppontban lovagolt, tГЎrsai ГЎltal kГ¶rГјlГ¶lelve. A csata Гіta mind mГЎskГ©pp nГ©ztek rГЎ. Most csodГЎlatot vett Г©szre nemcsak lГ©giГіs tГЎrsai, hanem az igazi, felnЕ‘tt, tapasztalt harcosok szemГ©ben is. Egymaga szГЎllt szembe az egГ©sz McCloud hadsereggel, Г©s Е‘ fordГtotta meg a hГЎborГє menetГ©t.
Thor boldog volt, hogy egy lГ©giГіs bajtГЎrsГЎt sem hagyta cserben. Г–rГјlt, hogy a barГЎtai tГ¶bbГ©-kevГ©sbГ© Г©psГ©gben vГ©szeltГ©k ГЎt a csatГЎt, Г©s kissГ© bЕ±ntudata volt a kГ©t, csatГЎban elesett fiГє miatt. BГЎr nem ismerte Е‘ket, azt kГvГЎnta, bГЎrcsak Е‘ket is megmenthette volna. VГ©res, kegyetlen csata volt, Г©s mГ©g most is, ahogy hazafelГ© lovagoltak, Thornak tГ¶bbszГ¶r bevillantak az ГјtkГ¶zet kГ©pei, , a kГјlГ¶nbГ¶zЕ‘ fegyverek Г©s a harcosok, akik rГЎrohantak. A McCloudok ГЎdГЎz emberek voltak, szerencsГ©je volt; de ki tudja, legkГ¶zelebb is ilyen szerencsГ©je lesz-e. Ki tudja, hogy kГ©pes lesz-e Гєjra megidГ©zni ezeket az erЕ‘ket. Nem tudta, visszatГ©rnek-e valaha is. VГЎlaszokra volt szГјksГ©ge. Г‰s arra, hogy megtalГЎlja az Г©desanyjГЎt. Meg kellett tudnia, ki is Е‘ valГіjГЎban. Fel kell kutatnia Argont.
Krohn szűkölt a háta mögött. Gazdája hátrahajolt és megsimogatta a fejét, Krohn válaszul megnyalta a tenyerét. Thor megkönnyebbült, hogy Krohn jól van. Thor levitte a csatatérről, és odakötözte a lova hátára maga mögé. Úgy tűnt, Krohn képes járni, de Thor azt akarta, hogy pihenjen és nyerje vissza az erejét a hosszú visszaútra. Az ütés, amelyet Krohn kapott, rettenetes volt, és Thor úgy látta, talán egy bordája is eltörött. Alig tudta kifejezni háláját Krohnnak, akiről úgy érezte, inkább a testvére, mint az állata, és aki már többször is megmentette az életét.
Ahogy felГ©rtek a hegyre, elГ©jГјk tГЎrult az egГ©sz kirГЎlysГЎg kГ©pe. MegpillantottГЎk KirГЎlyudvarhely burjГЎnzГі, dicsЕ‘sГ©ges vГЎrosГЎt, tГ¶bb tucat toronnyal Г©s csГєccsal, Е‘si kЕ‘falaival Г©s sГєlyos felvonГіhГdjГЎval, boltГves kapuival. LГЎttГЎk a tГ¶bb szГЎz katonГЎt, akik Е‘rt ГЎlltak a mellvГ©den Г©s az Гєton, a lГЎgyan hГ¶mpГ¶lygЕ‘ szГЎntГіfГ¶ldeket Г©s termГ©szetesen a kГ¶zГ©pen magasodГі kirГЎlyi vГЎrat. Thor rГ¶gtГ¶n Gwenre gondolt. Miatta tartott ki a harcban; Е‘ adott az Г©letГ©nek okot Г©s a cГ©lt. TudvГЎn, hogy Е‘t tЕ‘rbe csaltГЎk, Thor hirtelen a lГЎny sorsa miatt is aggГіdni kezdett. RemГ©lte, hogy minden rendben vele, Г©s hogy bГЎrmily erЕ‘k mozgattГЎk is a szГЎlakat, Gwent Г©rintetlenГјl hagytГЎk.
Thor éljenzést hallott a távolból, és látott valami csillogót a fényben, és ahogy hunyorgott a dombtetőn, rájött, hogy nagy sokaság gyűlt össze Királyudvarhely előtt. Az út szélén álltak és zászlókat lengettek. Azért jöttek, hogy őket üdvözöljék.
Valaki megfГєjt egy kГјrtГ¶t, Г©s Thor megГ©rtette, hogy szГvesen lГЎtjГЎk itthon. Г‰letГ©ben elЕ‘szГ¶r nem Г©rezte magГЎt kГvГјlГЎllГіnak.
- Azok a kürtök érted szólnak – mondta Reece, aki mögötte lovagolt, megveregette a hátát, és valamiféle új tisztelettel nézett rá – Te vagy a csata bajnoka. A nép hőse lettél.
- Gondoljatok csak bele, valaki közülünk, aki még csak a légió tagja visszaverte az egész McCloud sereget – tette hozzá O'Connor büszkén.
- Az egész légiónak nagy becsületet szereztél – szólalt meg Elden – Kénytelenek lesznek komolyabban venni minket.
- És azt még nem is mondtuk, megmentetted az életünket – tette hozzá Conval.
Thor vГЎllat vont. BГЎr nagyon bГјszke volt, nem akarta, hogy a siker a fejГ©be szГЎlljon.
TisztГЎban volt vele, hogy Е‘ is ember: esendЕ‘, sebezhetЕ‘, mint bГЎrmelyikГјk. Г‰s hogy a csata mГЎshogy is vГ©gzЕ‘dhetett volna.
- Csak azt tettem, amire kiképeztek – válaszolt – Amire mindannyiunkat kiképeztek. Nem vagyok jobb, mint más. Egyszerűen csak szerencsém volt ma.
- Azt kell, hogy mondjam, ez több volt mint szerencse – válaszolta Reece.
Lassan Гјgettek tovГЎbb vГ©gig a KirГЎlyudvarhelybe vezetЕ‘ fЕ‘ Гєton. Az Гєt egyszer csak megtelt
emberekkel, akik csak Гєgy Г¶zГ¶nlГ¶ttek be a vidГ©ki falvakbГіl, Г©ljeneztek, kГ©k-sГЎrga lobogГіkat lengettek, a MacGilek szГnГ©t. Thor rГЎjГ¶tt, hogy a tiszteletГјkre rendezett parГЎdГ©ba csГ¶ppentek. Az egГ©sz udvar kijГ¶tt Е‘ket Гјnnepelni, lГЎtta a megkГ¶nnyebbГјlГ©st Г©s Г¶rГ¶mГ¶t az arcukon. Most mГЎr Г©rtette, miГ©rt: ha a McCloud hadsereg kГ¶zelebb jГ¶n, mindent elpusztГtottak volna. KeresztГјllovagoltak az embertГ¶megeken, ГЎt a fahГdon, dobogtak a lovak patГЎi. ГЃthaladtak a boltГves kЕ‘kapun, az alagГєton, ahol koromsГ¶tГ©t volt, majd kijГ¶ttek a mГЎsik oldalon, Г©s mГЎr ott is voltak – talГЎlkoztak az ujjongГі tГ¶meggel. ZГЎszlГіkat lengettek Г©s cukrot dobГЎltak, Г©s mГ©g egy zenekar is rГЎzendГtett, ГјtГ¶ttГ©k a cintГЎnyГ©rokat, vertГ©k a dobot, az emberek pedig tГЎncra perdГјltek az utcГЎkon.
Thor és társai leugrottak a lovukról, amikor a sűrű tömegben már képtelenség volt lovagolni. Khront is levette a lóról. Figyelte, ahogy sántikál, majd elindul; most már úgy tűnt, képes járni. Thor megkönnyebbült. Khron megfordult, és megnyalogatta gazdája tenyerét.
Csoportjuk a köztér felé sétált, Thort minden oldalról ismeretlen emberek ragadták meg és kezdték el ölelgetni.
- MegmentettГ©l minket! – kiГЎltott neki egy idЕ‘sebb fГ©rfi – FelszabadГtottad a kirГЎlysГЎgunkat!
Thor megpróbált válaszolni, de hangját elnyelte a több száz ember üdvrivalgása és kiáltozása
kГ¶rГјlГ¶ttГјk, Г©s az egyre hangosabb muzsika. Hamarosan sГ¶rГ¶shordГіkat gurГtottak az utcГЎra, Г©s az emberek inni, Г©nekelni Г©s hahotГЎzni kezdtek.
Thornak azonban csak egy valaki járt a fejében: Gwendolyn. Látnia kellett. Végigpásztázta az arcokat, remélve, hogy megpillantja, biztos volt benne, hogy itt lesz – de lesújtva vette tudomásul, hogy nem találja.
Valaki megkocogtatta a vГЎllГЎt.
- Azt hiszem, a nő, akit keresel, arra lesz– mondta Reece, a másik irányba mutatva.
Thor megfordult Г©s felragyogott a szeme. Egy lГЎny lГ©pkedett felГ© szaporГЎn, arcГЎn nagy,
megkönnyebbült mosoly, és úgy nézett ki, mint aki egész éjjel nem aludt. Gwendolyn volt az.
GyГ¶nyГ¶rЕ±bb volt, mint valaha. Egyenesen Thor karjaiba vetette magГЎt. Felugrott Г©s ГЎtГ¶lelte, a fiГє is jГі erЕ‘sen magГЎhoz szorГtotta, mikГ¶zben megpГ¶rgette a tГ¶megben. Gwen belekapaszkodott, a vilГЎgГ©rt sem engedte volna el. Thor Г©rezte, hogy forrГі kГ¶nnyei vГ©gigfolynak a nyakГЎn. Г‰rezte a szerelmГ©t, Г©s Е‘ is ugyanГєgy Г©rzett.
- Istennek hála, életben vagy – mondta a lány túláradó örömmel.
- Egész végig csak rád gondoltam – válaszolt, miközben szorosan magához ölelte. Most, hogy végre a karjában tarthatta, minden olyan szépnek tűnt.
Lassan elengedte, a lГЎny pedig felnГ©zett rГЎ, Г©s csГіkban forrtak Г¶ssze. Hosszan csГіkoltГЎk
egymást, miközben a tömeg örvénylett körülöttük.
- Gwendolyn! – kiáltott oda Reece boldogan.
A lány megfordult és megölelte öccsét, aztán Godfrey lépett elő, és megszorongatta Thort,
majd Reece-t. Nagy csalГЎdi Г¶sszejГ¶vetel volt, Г©s Thornak olyan Г©rzГ©se tГЎmadt, mintha valamilyen szinten Е‘ is a rГ©sze lenne, mintha mГЎris Е‘k lennГ©nek a csalГЎdja. EgyesГtette Е‘ket a nГ©hai MacGil kirГЎly irГЎnti szeretetГјk – Г©s a gyЕ±lГ¶letГјk Gareth irГЎnt.
Krohn is előjött, és ráugrott Gwendolynra, aki nevetve hátrahőkölt és megölelte az állatot, aki már az arcát nyalogatta.
- Minden nappal egyre nagyobbra nősz! – kiáltotta – Hogy köszönhetném meg neked, hogy vigyázol Thorra?
Krohn felugrГЎlt rГЎ, mГg vГ©gГјl nevetve meg nem lapogatta.
- Menjünk innen! – mondta Gwen Thornak, miközben minden oldalról összenyomta őket a tömeg. Felnyúlt és megfogta a kezét.
Thor már éppen követni akarta, amikor hirtelen néhány Ezüstlovag ért Thor mögé
megragadták és a levegőbe emelték a fejük fölé, majd a vállukra ültették. Ahogy Thor a levegőbe emelkedett, a tömeg éltetni kezdte:
- THORGRIN! – skandálták.
Thort körbe-körbe forgatták, majd egy korsó sört volt nyomtak a kezébe. Hátrahajtotta a fejét
és ivott, a tömeg vadul éljenzett.
Thort nem éppen finoman tették le, nevetve megbotlott egy kicsit, miközben a tömeg ölelte.
- Most pedig elindulunk a gyЕ‘ztesek lakomГЎjГЎra – mondta Thornak egy harcos, akit nem ismert, Г©s az EzГјstcsapat tagja volt. HГєsos kezГ©vel meglapogatta a hГЎtГЎt – Ez a lakoma csakis a harcosokГ©. FГ©rfiakГ©. Csatlakozol hozzГЎnk. Fenntartunk egy helyet neked az asztalnГЎl. Ahogy neked Г©s neked is – mondta, mikГ¶zben Reece, O'Connor Г©s Thor tГ¶bbi barГЎtja felГ© fordult – Most mГЎr fГ©rfiaknak szГЎmГtotok. Г‰s csatlakozhattok hozzГЎnk.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/pages/biblio_book/?art=43695583) на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
Если текст книги отсутствует, перейдите по ссылке
Возможные причины отсутствия книги:
1. Книга снята с продаж по просьбе правообладателя
2. Книга ещё не поступила в продажу и пока недоступна для чтения